A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
„A zenét nemcsak oly művészetnek tekintem, mely a fület gyönyörködteti, hanem mint a leghatalmasabb eszközök egyikét a szív megindítására és érzelmek ébresztésére." (GLUCK) Az UNESCO néhány éwel ezelőtt október elsejét a Zene Világnapjává nyilvánította . .. Lehetséges, hogy ez az ünnep egyelőre még nem olyan népszerű, mint a békevédök, a nők vagy akár a diákság nemzetközi napjai, ám a küldetése Így is nyilvánvaló: a harmónia, a dallamok varázsával hozzájárulni a béke csöndjét zavaró fegyverropogás elnémitásához, az emberek kölcsönös barátságának és a nemzetek közötti együttműködésnek elmélyítéséhez. Hiszen a zene — Heinrich Heine szerint — ott áll valahol az idő hegygerincén, valahol a középúton a gondolat és a jelenség között: a zene mindkettővel rokon és mégis mindkettőtől különbözik: szellem, melynek az idő szab határt s anyag, melynek nincs szüksége a tér fogalmára. A muzsika így válik mindenki számára érthető világnyelvvé. Csak természetes hát, hogy a Zene Világnapját — zenével illik megünnepelni. Október elsején ezért a Csehszlovák Zenei Tanács is ünnepi hangversenyt rendezett a bratislavai várban, amelyen dr. Frank Callaway professzor, a Nemzetközi Zenei Tanács ausztráliai elnöke is megjelent. Ez a hangverseny azonban nem csupán a zenei világnap magasztos küldetése előtt tisztelgett, hanem egyben stílusos nyitánya lett az október első felében rendezett s az évek során már európai rangú fesztivállá előlépett Bratislavai Zenei Ünnepségek idei, tizenhatodik évfolyamának is. Nem, nem túlzás a komoly zene bratislavai ünnepei kapcsán európai hírnévről beszélni, hiszen ezen a tizennégy napig tartó rendezvénysorozaton mind nagyobb számban vesznek részt neves külföldi zenekarok, előadóművészek és karmesterek. A befutott, világhírnek Örvendő muzsikusok rokonszenve mellett külön jelentősége e fesztiválnak, hogy műsorának egyik fö súlypontja — szabályos, évenkénti váltakozásban — a szocialista országok fiatal tehetségeinek seregszemléje: az Interpódium; illetve az UNESCO védnöksége alatt álló TUI (Tribune Internationale des Jeunes Interpretes), azaz a világ minden sarkából érkezett ifjú előadóművészek bemutatkozása. Könnyen lehet, hogy ez a sokféleség az első pillanatban kissé meghökkentően hat, és a koncertek száma valóban a bőség zavarába ejti a komoly zene leghívebb rajongóit js. Egy kis megfontolás után azonban világossá válik a rendezés koncepciója: egyfelől a fiatal művészek pályára segítése, egyéniségük érvényesülésének biztosítása a cél, másfelől a sok esetben még eléggé ismeretlen tehetségek bemutatását a nemzetközi zenei élet legjobbjainak fellépése egészíti ki. A fesztivál több mint másfél évtizedre visszatekintő múltjának tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez az elgondolás helyes és a jövőben is követendő. A holnap nagynevű művészeinek felvonultatása ugyan nem garantálja a művészi színvonal egyenletességét, de a fesztivál iránti érdeklődést viszont annál inkább! A közeljövő művészeinek és a ma kiemelkedő nagyságainak találkozása ezért szerencsésen támogatja egymást. S így tulajdonképpen az sem véletlen — Callaway professzor vélehiényét idézve —, hogy a Nemzetközi Zenei Tanács megbeszélésein vagy Európa rangosabbnál rangosabb fesztiváljain a társalgás során többnyire Szlovákia fővárosa, pontosabban a Bratislavai Zenei Ünnepségek is szóba jön ... Igazán nagyszabású ünnepségsorozat volt a fesztivál idei, XVI. évfolyama is. Társadalmi és művészi vonatkozásban éppen úgy, mint a számok tükrében. Két hét alatt negyvenkilenc komolyzenei és színházi előadást kínált a program, amelyek keretében összesen hat nagy szimfonikus zenekar, tizenhat kamarazenekar, három-három kórus és balettegyüttes, két népművészeti csoport; továbbá a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata, az Új Színpad (Nová scéna) zenei együttese és hetven külföldi vagy hazai szólista, illetve karmester lépett a hangversenydobogóra. A dallamforrásoknak ez a gazdag patakzása — természetesen,— csak úgy volt „szabályozható", hogy a hangversenyek és a színházi előadások többsége egyidöben zajlott a Szlovák Filharmónia aranycirádás (de már felújítást érdemlő!) termében, a Prímáspalota Tükörtermében, a Csehszlovák Rádió Duna-parti hangversenytermében, a bratislavai vár zenetermében és a fővárosi színházak színpadain. Az egykori Pozsony valóban élénk zenei hagyományait: Haydn, Schubert, Beethoven, Liszt, Erkel, Hummel, Mozart vagy Bartók emlékét idézte és a mai Bratislava őszinte zeneszeretetét bizonyította, hogy a nézőtér szinte valamennyi előadáson zsúfolt volt. Mi az hát, amiről legalább távirati stílusban számot adhat a krónikás? Talán avval kellene kezdenem, hogy az idei fesztivál műsora az Interpódium nemzetközi rangja mellett, a kamaramuzsika nemzetközi stílustörekvéseiről és korszerű tolmácsolásának különböző lehetőségeiről is kifejező képet adott. Ehhez a nagyhírű Minszki Kamarazenekar, a Lengyel Kamarazenekar, a bécsi Schubert-kvartett, a Drezdai Kamarazenekar, a Bécsi Kamarazenekar, a tallini Hortus Musicus együttes, a holland Zongorakvartett, a Bohdan Warchal vezette Szlovák Kamarazenekar és a többi kislétszámú zenekar akaratlanul is kamarazenei seregszemlévé kerekedett bratislavai szereplése szolgált nagyszerű alapot. A nagyzenekarok közül a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekara a világhírű Igor Grosmann felvétele japán karmester: Hirosi Wakaszugi vezényletével, a Strassburgi Filharmóniazenekar élén Alain Lombarddal és a négy különböző hangversenyen szereplő Szlovák Filharmónia aratták a legnagyobb sikert. A Bratislavai Zenei Ünnepségek nemzetközi hírnevét öregbítették a fesztiválon szerepelt neves karmesterek és világhírű szólisták is. Olyan ismert művészek álltak dirigensi pálcával a zenekarok élén, mint a jugoszláviai Oszkár Dánon, az olasz Agostino Orizio, az osztrák Kurt Wöss, a szovjet Otar Taktakisvili, az argentin Carlos Paita. A hangszerszólisták közül hadd említsem meg a csodagyereknek tartott román Paul Florin, az amerikai Ruggiero Ricci, az osztrák Heinrich Schiff, a francia Michel Béroff; a hazai előadóművészek közül pedig legalább Václav Hudeček, Peter Toperczer, Marián Lapšanský nevét, hiszen a hangversenyek szólistái szinte egytől egyig tökéletes zenei fölkészültségről és brillírozó játéktechnikáról adtak tanúbizonyságot. Ide kívánkozik még az is, hogy az idei koncertek magánénekesei — többek között — olyan világsztárok voltak, mint Anna Moffo, Gigliola Negri és Jessye Normant Csoda hát, ha úgyszólván valamennyi hangverseny csupán hosszan tartó vastaps és ráadásszámok után ért véget?! Bár ki tudja ... Egy Mozart és Haydn, Schubert és Bartók zenei hagyományaival büszkélkedő városban talán ez így is van rendjén. Ezért hát az idei zenefesztivál napjaiban úgy tűnt, mintha az őszi napfény, a lombjaikat hullató fák sárguló leveleinek zizzenése — a dallamok varázsára — meghatványozta volna Bratislava szépségét. Mert a zene mindenkié, a muzsika mindenki számára érthető világnyelv!... MIKLÓSI PÉTER 4
