A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
A SZEMÉRMES NŐ Az idei szeszélyes nyár eszembe juttatott egy régi történetet, amely még a bikini fürdőruha s egyik színésznő ismerősöm korában történt. Szépsége, karcsúsága és temperamentuma mellett még egy értékes női tulajdonsággal is rendelkezett: élelmes, ügyes volt. Ruhát — esetenként váltakozó sikerrel — ő maga szabta-varrta. Természetesen a fürdőruháit is. Ezekkel állítólag, divatot is szeretett volna csinálni, de a strandon az erkölcsrendészet nem engedélyezte kreációja népszerűsítését ... Azokban az években, általában, korábban kezdődött és forróbb volt a nyár, mint mostanában. Június végén indultunk az utolsó tájolásra abban a színházi szezonban. A kisváros, ahol szállást kaptunk, kellemes strandolási lehetőséget is kínált. Természetesen mindenki vitt magával fürdőruhát s mi sem természetesebb, mint hogy a szóban forgó kolléganőnk — akit nevezzünk Szendikének — négy-öt saját maga kreálta bikinivel indult a reményteljes turnéra, s egyik sem volt nagyobb egy zsebkendőnél. Az első fürdőző napon Szendike az általa legszolídabbnak tartottat vette fel. A strandolás remekül indult. Jól éreztük magunkat. Semmi különös esemény nem történt. Csak két suhancot kellett váratlan rosszullét miatt orvoshoz vinni. A második napon egyik alkalmi ismerősünk — egy negyven körüli férfi — a divatról rögtönzött előadása végén leszögezte: — Ha a női fürdőruha távlatait mérlegeljük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy jövőre a fügefalevél lesz a divat... A harmadik napon Szendike már merészebb bikiniben ringatta bájait. Eredmény: egy egyrészes fürdőruhája egy ötven körüli hölgyet és két nyugdíjas öregurat gutaütéstünetekkel kellett ápolni. A negyedik napon már a legbölcsebb színikritikus sem tudta volna megállapítani, hogy Szendikének az esti előadáson van-e nagyobb sikere vagy a strandon az egyre apróbb s most zsinórszerű bikiniben. Egy bizonyos: a strand forgalma éppen úgy megnövekedett, mint az előadásokon a közönség létszáma. Előadás után szépen hazatértünk a szállodába, ahol az utcára néző szobákban csak hajnal felé lehetett elaludni, mert addig fülsüketítő zajt csaptak a szálloda előtti kis téren a motorkerékpáros szeladonok és az ott „parkírozó" részegek. Többször előfordult, hogy elalvás előtt a szálloda klubhelyiségében olvasgattam. Turnénk egyik későbbi éjszakáján éppen akkor fejeztem be a francia forradalom legborzalmasabb részének olvasását, amikor az utca népe is megunta az éjszakai életet, és csend borult a szállodára. Az olvasmány nyújtotta szörnyűségektől meggyötörtén, begyulladt szemmel hunyorgatva — mint aki se lát, se hall — álmosan botorkáltam szobám felé a homályos folyosón, amikor valaki hirtelen vérfagyasztó hangon a fülembe sikított. Odanézek, hát Szendike állt szobája ajtajában térden alul érő, állig begombolt selyem hálóingben. Arcán a rémület legkifejezőbb jelei ültek... — Mi történt, Szendike? — hebegtem nagysokára, amikor ereimben olvadozni kezdett és újra útnak indult a vér. — Hálóingben egy férfi előtt... — szepegte és szemét lehunyva várta, hogy tán menten elsüllyed velünk a szálloda. De nem süllyedt el. Csak a hálóing takarta szemérmesen Szendike térdét, nehogy látása bűnös és parázna gondolatokat ébresszen egy férfikollégában. Kovács József CSODAMOTOR A japán Honda gyár új csodamotorral készül meghódítani a világpiacot: sorozatban gyártott, hathengeres, 1047 köbcentis motorkerékpárral, amelynek maximális sebessége óránként 225 kilométer. A Honda CBX nevű csoda három másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből, óránkénti 100 kilométeres sebességre. Ez nagyobb gyorsulás, mintha a motoros szabadesésben potyogna le valahonnan. A Hondának szüksége is van az új „faltörő kosra". Noha még mindig a világ legnagyobb motorkerékpárgyára (évi termelése 2,7 millió darab), az utóbbi években erősen szorongatják a versenytársak, a Kawasaki és a Suzuki. A CBX motorjában a hat henger mindegyikének négy szelepe és külön karburátora van. A 248 kilogramm súlyú, nehéz gépet úgy építették, hogy nagy sebességgel vehesse a kanyarokat: kipufogó csöve csak 41 fokos dőlésnél érinti a talajt. A motor még tízezres fordulatszámnál sem rezeg, kilencezer fordulatnál 105 lóerő a teljesítménye, és ötezernél még mindig 50 lóerő. Elöl két, hátul egy erős fék, teljesen újfajta (belső nélküli) abroncsok, 20 literes benzintartály, halogén reflektor, szép karoszszéria, tetszés szerint állítható kormány egészíti ki a CBX jó tulajdonságait. 1978 márciusában kezdődött a sorozatgyártás. Havonta 2000 darabot gyártanak belőle. Ára 5000 dollár. A LONDONI TOWER Udvari hóhérjának a londoni Towerben mindmáig megőrzött bárdja tanúskodik róla, hogy a válás leggyorsabb módját Vili. Henrik angol király fedezte fel. Megunt feleségei közül kettőt lefejeztetett és csak azon sajnálkozott, hogy ehhez még neki is törvényes eljárásra volt szüksége. Talán egyetlen olyan épület sincs Európában, amely olyannyira megőrizte volna a középkor vadságát és a későbbi kegyetlenségek nyomait, mint a Tower. Tizenkét évvel azután, hogy a normann Hódító Vilmos Anglia déli partjánál kikötött, 1078-ban, pontosan 902 évvel ezelőtt készült el ez az erődítmény, London és lakói védelmére. Ugyanazon a helyen, a Temze partján, ahol 1000 évvel előbb Julius Caesar emeltetett erődítményt. Ennek Hódító Vilmos idején élt még az emlékezete és fellelhetők voltak romjai. A Tower-eröditmény ma 5,6 hektárnyi területének és 13 tornyának egyetlen talpalatnyi helye sincs, amelyhez a történelemből és az irodalomtörténetből ismert olyan személyek, mint I. Erzsébet, Boleyn Anna, vagy Sir Walter Raleigh és mások sorsa ne fűződnék. A krónikák részletesen foglalkoztak évszázadok során a legizgalmasabb sorsú történelmi alakok felemelkedéséi vei, cselekedeteivel és bukásukkal. Ezek a krónikák rendkívül népszerűek voltak az udvarokban csakúgy, mint a piacokon, az ország minden részében. A színdarabok nagy része is ezeken a krónikákon alapult, különösen az erzsébeti korszakban, amikor Angliában nagyon szerettek színházba járni; ezekben az években egymás után tíz színház létesült Londonban, és egy vidékről érkezett fiatalember, név szerint Shakespeare lehetőséget kapott tehetsége kibontakoztatására, a közönség megnyerésére, nem utolsósorban a krónikák dramatizálásával, a királydrámák megalkotásával. Ezekben a krónikákban és kírálydrámákban sok a cselszövés, a gyilkosság, a vérengzés. Egyik-másik akkori krími borzalmas színhelye a Tower. Abban az időben és még sokáig a Tower csak a folyó felől volt megközelíthető. A foglyokat, akik közül szinte valamennyit az árulás bűntettével vádolták, éjjel szállították csónakon az épülethez. Felsegítették őket a lépcsőkön egészen a hatalmas kapuig. Innen a fogoly legtöbbször utoljára hallotta a Temze folyó zúgását. Aligha lehet pontosan megmondani, hogy a századok során hány koronás fő és más neves személyiség került a Towerba. Annyi azonban bizonyos, hogy elevenen nagyon kevés került ki onnan. A foglyok között volt olyan is, aki többször is megjárta a folyóparti lépcsőket, míg végül a hóhér bárdja végzett vele. Lady Jane Grey 17 éves volt, amikor a Towerba került. A cella ablakából látta férjének fej nélküli tetemét. Mielőtt kivégezték volna öt is, felvéste nevét a cella falára, ma is olvasható: Jane. A Tower egykori foglyai közül talán a leghíresebb Sir Thomas More, a Morus Tamás néven ismert nagy humanista, akinek két évvel ezelőtt világszerte megemlékeztek 500. születési évfordulójáról. Morus Tamás kora nagy angol filozófusa, prózaírója és politikusa volt. Utópia című, sok nyelvre lefordított művében élesen bírálta az akkori angliai állapotokat, szembeállítva egy képzeletbeli sziget felvilágosult közösségének életével, ahol mindenki jólétnek örvend, szabadon művelődik, vidám és boldog. Morus Tamás fényes politikai pályát futott be. London város bírája, majd Anglia lordkancellárja lett. Lelkiismereti okokból azonban nem volt hajlandó esküvel elismerni Vili. Henrik első házasságának érvénytelenségét, ezért a király a Towerbe hurcoltatta, parancsára mint felségsértöt elítélték és lefejezték. A British Museum egyik legféltettebb kincseként őrzi kéziratban a Morus Tamás életét és halálát tárgyaló, minden bizonnyal több szerzőtől származó drámát. Valószínű, hogy az egyik szerző Shakespeare volt, és néhány oldal az ő kezevonását őrzi. Minthogy Shakespeare kézzel írt s egyéb drámarészlete ezen kívül nem maradt meg, ezt a kutatást sokan a század legizgalmasabb, legbonyolultabb és legeredményesebb irodalomtörténeti nyomozásának tartják. 23
