A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
— Sok munka van velük. Külön csomagoljuk a három- és külön a hatkoronás szelvényeket, pontos kimutatást készítünk a darabszámról és a befolyt összegről és még pénteken este átszállítjuk e csomagokat és kimutatásokat a sportegyesület fö gyűjtőhelyére. Innen a Slovan fogadóirodáiból beérkezett szelvényekkel együtt a vasútállomásra viszik és külön postaküldeményben a Sazka Sportfogadási Vállalat prágai központjába küldik. A „SZERENCSE HÁZÁBAN" Prága, Nekázenka utca 5 szám. Ugyan ki gondolná, hogy mennyi érdekességet rejt ez a semmitmondó szürke épület, amelyben a Sazka Sportfogadási Vállalat igazgatósága székel. A prágaiak a szerencse házának is hívják ezt a házat, s elmondhatom, hogy nekem benne tényleg szerencsém volt. A vállalat igazgatóhelyettese, Bárczi Oszkár ugyanis Rozsnyóról (Rožňava) származik és így anyanyelvemen, magyarul beszélgethettem el vele. Mindjárt meg is kérdeztem, azt ami leginkább furdalta oldalamat, hogy hogyan dolgozzák fel szinte óramű pontossággal a hozzájuk beérkezett sok millió szelvényt? — Döntse el saját maga — fogott kedvesen karon az igazgatóhelyettes. — Végigvezetem helyiségeinken és közben bekukkanthat minden „titkunkba". Éppen jókor jött, hiszen ilyenkor szombat délelőtt kezdjük el a sportkaküldemények ellenőrzését és feldolgozását. Nos, ez az a terem, ahol elkezdődik a munka. Ide érkeznek leplombált postazsákokban az ország minden részéből a szelvények, ezeket csomagolják ki megbízható alkalmazottjaink és ellenőrzik mind a befizetett összeget, mind a küldeményt. És most tekintse meg légmentesen lezárt „páncélszobánkat". Ide csak különleges megbízatással rendelkező két alkalmazottunk kíséretében lehet belépni. A SORSOLÁS Amint Ön is tudja, vasárnap délelőttönként a televízió stúdiójában sorsoljuk ki a nyerőszámokat, s ezt milliók láthatják az egyenes adásban. S azt is megfigyelhetik, hogy itt is nagy az ellenőrzés. Először is vállalatunk két képviselője ellenőrzi a húzást: a pénzügyminisztérium hat osztályvezetőnket és engem bízott meg ezzel a feladattal. Közülünk két személy mindig jelen lehet tehát. A számokkal megjelölt golyócskáknak a sorsoló gépben való keverését pedig minden húzásnál más-más két élsportoló végzi. Rajtuk kívül jelen vannak továbbá: a tv-riporter, a rendező, a technikusok és néhány segéddolgozó is. A szerencsekereket villanymotor forgatja, a gépet az élsportoló gombnyomással indítja el, a számokkal megjelölt golyócskák pedig azért vannak celluloidból, mert ezekre nem hat a villamosság. A„CSODAGÉP" E kis kitérő után megmutatta Bárczi Oszkár a sportka nyertes szelvényeinek a kiválogatását is. Egy olyan terembe vezetett, ahol a sorsolás után különleges gépekkel végzik a legkörültekintőbb munkát. Ezek a Svédországból vásárolt Hugin márkájú elektronikus masinák 1200 ember munkáját végzik s ráadásul kétszer olyan gyorsan, mint az emberi kéz. Villámgyorsan szortírozzák a betáplált szelvényeket s különválasztják azokat, amelyeken hatos, ötös, négyes, illetve hármas találat van. Külön rekeszbe dobják ki azonban azokat is, amelyekre nem rajzolták be tisztán a kereszteket, az utolsó rekeszben pedig azok a szelvények gyűlnek össze, amelyeken nincs nyertes találat. A nyertes szelvényeket azután egy másik terembe viszik, ahol 350 nyugdíjas kézi sablonnal még egyszer átellenőrzi, nem tévedett-e a „csodamasina"? Erre azért is szükség van, mert a gépek mindig csak a szelvény legmagasabb találatszámát „látják" meg, a szelvény többi oszlopán előforduló kisebb találatot tehát csakis az ember keresheti meg. De ugyancsak sablonnal válogatják ki az öt plusz egy találatos szelvényeket is. — Mit csinálnak olyankor, ha valamelyik fogadó reklamál? — kíváncsiskodtam tovább. — A húzás után öt hétig fogadunk el reklamációt. Tíz hét után pedig megsemmisítjük azokat a szelvényeket, amelyeken nincs nyeremény. Azokat viszont amelyeken találatok vannak a páncélszobába rakjuk el és öt évig őrizzük. így aztán bármikor ellenőrizhetjük, hogy jogos-e a panasz. — Lehet-e nyerni a szisztémákkal és a szétírásokkal ? — Ha a játékosnak szerencséje van, akkor minden rendszerrel nyerhet — válaszolta mosolyogva Bárczi Oszkár. — Biztos nyerőszám azonban nincs, hiszen 13 millió 983 ezer 816 féle kombináció fordulhat elő a sportka számainál. A számok világát tehát nem fordíthatja a feje tetejére semmiféle szisztéma sem. Az eddigi több mint 2000 húzásnál például egyszer sem fordult elő, hogy ugyanazt a hat számot kétszer húzták ki. Miért ne lenne lehetséges azonban, hogy ilyen véletlenre a jövőben esetleg többször is sor kerül? — Milyem érvekkel támaszthatjuk alá, hogy a legkorrektebb játékok egyike a sportka? — Nézze, vállalatunknak teljesen közömbös, hogy ki és mennyit nyer a sportkán. Mi ugyanis a befolyt összeg 50 %-át mindig a nyerők közt osztjuk szét. Elmesélhetem azonban az egyik olyan esetünket is, amely azt igazolja, hogy fogadóinkkal méltányosan bánunk. Léván fordult elő, hogy rendkívüli jutalomként egy 30 000 korona értékű kétszemélyes fekete-tengeri utazást nyert egy ottani család. Gyermekük azonban véletlenül a tűzbe dobta a nyerő szelvényt. Olyan perpatvar lett a dologból, hogy már-már válásra került sor. A nyertes panaszos levelére azonban kinyomoztuk, hogy nem füllentett a reklamáló férj. Többek között a nálunk levő szelvényrészről bebizonyosodott, hogy azt valóban ügyfelünk töltötte ki. Nem csűrtük-csavartuk hát az ügyet, hanem elismertük a házaspár igazát és így részt vehettek a társasutazáson. Előfordult azonban egy olyan eset is, amikor egy rajtunk kívül álló tévedést tettünk jóvá. Tudnia kell ehhez, hogy a mates sorsolását különböző helységekben rendeztük ezelőtt, s az erről készült képfelvételt a televízió csak később közvetítette. Nos ebből származott az országos ribillió! A 30. héten esedékes húzást ugyanis Ostravában rendeztük meg, a másnapi közvetítéskor azonban összetévesztette a szalagokat a technikus és egy régebbi sorsolásról készült felvételt sugárzott a televízió. Hiába telefonáltam rájuk, az adás közben lement s csak később jelenthette be a tévedést a bemondó és közvetítették az eredeti húzást. Persze, özönével kaptuk a panaszos leveleket és olyanok is reklamáltak, akik arra hivatkoztak, hogy az első adás téves számai láttán eldobták nyertes szelvényeiket. Rengeteg munkánkba került az esetek kivizsgálása, de jóleső érzéssel jelenthetem ki, hogy a tv tévedése nyomán sem szenvedett kárt senk'NEUMANN JÁNOS SIKKASZTOK ... Az ítélettel tulajdonképpen lezáródott az ügy. Sem a védő, sem az ügyész nem fellebbezett. A bíróság bűnösnek mondta ki L. Z-t a társadalmi tulajdon terhére elkövetett folyamatos sikkasztás, valamint okirathamisítás bűntettében, s ezért kétévi börtönbüntetésre és az okozott kár megtérítésére ítélte. Az ítéletet oly egyhangú belenyugvással vette tudomásul a védő, az ügyész, mintha épp ezt várták volna. Se jobbat, se rosszabbat, ahogy az áruházban sincs helye alkunak vevő és eladó között, mert szabott ár van — úgy hirdetődött ki ez a huszonnégy hónap és az okozott kár megtérítése. Az indoklásban újra szerepelt az összeg is, könyvelői precizitással: negyvenegyezer kétszázhetvenhárom korona és hatvan fillér. Pontosan ennyit számoltak össze a revizorok. A vádlott is nyugalommal, mondhatnám, helyesléssel vette tudomásul az ítéletet. Csupán a tárgyalóterem széksoraiban ülő férje kezdett el újra fojtottan zokogni. A boltvezető már tanúvallomása alkalmával is védeni próbálta feleségét, aki — ahogy mondani szokták — „a bizonyítékok súlya alatt sem roppant össze" —; de a férfi váltig azt hajtogatta: az asszony ártatlan és ő nem hiszi, nem hiheti el a sikkasztást. Bár harmonikus házasságban és közös háztartásban éltek, a bíróság a nyomozati tények és a férj magatartása alapján teljesen nyilvánvalónak vette, hogy a bűneset csupán az asszonyt terheli. A férj ellen csupán fegyelmi indult, mert szabályellenesen bízta meg feleségét az élelmiszerbolt pénztári és gazdasági ügyeinek kezelésével. A férfit felső hatósága ezért dorgálásban részesítette. Evvel tulajdonképpen tényleg teljesen lezárult az ügy. így, utólag is elgondolkoztató viszont, hogy az ítélet indoklásában és főként az ügyész vádbeszédében volt néhány olyan megállapítás, hogy L. Z.-t nem az anyagi rászorultság, nem a szükség késztette bűntettének elkövetésére: a védő azt is bizonygatta, hogy a vádlottnak semmiféle káros szenvedélye nem volt, s nem is élt költekező módon. Végül is megmagyarázatlan (megmagyarázhatatlan?) maradt: mi indította a boltvezető feleségét arra, hogy negyvenegyezer kétszázhetvenhárom koronát és hatvan fillért sikkasszon. Pontosabban: hivatalosan megmagyarázatlan maradt a bűntett motivációja. Magánvélemény viszont annál több volt, hiszen ha egy kisváros élelmiszerüzletében történik valami, az a legnyilvánosabb dolognak számít. Az egyik asszony megtud valamit, és még aznap tízen-huszannegyvenen-nyolcvanan adják tovább a hírt. A hirtelen elrendelt leltár- és pénztárellenőrzésről még aznap este tudott a környék. És kommentálta is mindenki a maga módján ... „Én úgy képzelem, hogy kicsiben kezdte. Nem olyan nagy pénz az a negyvenezer korona, különösen, ha elosztjuk két-három évre. Aki fizetésből él, az tudja, hogy vannak nehezebb hónapok és főképpen fizetés előtti kemény napok. Az ember röstell kölcsönkérni, ha pénz van rábízva, hát hozzányúl. Már aki hozzányúl. Van egy ismerősöm, titkárnő egy üzemben, az gyakran kölcsönveszi a hivatalos kávépénzt, Fizetésnapon aztán visszaadja." „Ott kezdődhet a baj, ha valaki fizetésnapon sem rendezi tartozását. Az ilyesmi aztán már halmozódik." „Azt nem értem, hogy az üzletvezető nem vett észre semmit. Rendben, felügyeleti hatóságként nem ellenőrizte a feleségét, megbízott benne. De mint férjnek észre kellett vennie a mellékest. Persze, az is lehet, hogy tudott mindent, hogy együtt csinálták és megjátszotta az ártatlant. Mert most mért szenvedjenek ketten egy bűnért? Az asszonyt úgysem lehetett volna kimosni a bajból, hát most leüli a büntetését. Ha jól viselkedik, még el is engednek neki néhány hónapot, a férje meg fizetgeti a részleteket. És két-három év múlva a kutya sem beszél már az ügyről." § § § Egy másik eset. Főszereplője ezúttal is egy nő, csakhogy fiatalabb és hajadon. Érdekes, szabálytalan arc, nagy, festékkel mélyített szemek. Divatos formájú cipőt, bokánál szűkre szabott bársonynadrágot, feszes pulóvert visel. A frizurájában hajtű. Pénztáros. Nyolcszázötven koronát sikkasztott. — Nézze, szerintem ezt nem lehet sikkasztásnak mondani, egyszerűen csak peches vagyok. Délelőtt kivettem a pénzt, hogy majd délután visszateszem. Délután hozták a fizetést, visszatehettem volna. Csakhogy pechem volt, délben jött egy ellenőr. Szőrszálhasogató, rosszindulatú ember volt. Piros csomagolású ROY cigarettát szív. Inkább csak eregeti, mint élvezi a füstöt. — Mire kellett az a nyolcszázötven korona? — Áru érkezett a cipőosztályra, és félmagas szárú csizmákat is kaptak. Őszre, télre már nagyon kellett nekem egy divatos és meleg lábbeli, de nem volt velem annyi pénz. — Azt mondja, délután hozták a fizetést ... — Igen, de attól féltem, hogy addigra szétkapkodják. Szamár voltam, mert ha szólok a kolléganőnek, biztosan félretett volna egy párat. Gondoltam, így egyszerűbben elintézem ... Látja, most meg alaposan benne vagyok a pácban. — Ez az első ilyen ügye? — Arra gondol, hogy én máskor is ?!... Sohasem nyúltam én a bevételhez. Egy garas hiányom sem volt soha az életben. És most sem lett volna, ha az az ellenőr nem délben, hanem délután jön. Mondom, hogy pechem volt... (Folytatjuk) 17
