A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-25 / 43. szám

AZ ELSŐ FÉLÉV A MÉRLEGEN Évről évre több és igényesebb feladat meg- be. Az Idén négy irodalmi színpad működött oldása hárul a CSEMADOK helyi szervezete­iben tevékenykedő sok ezer kultúrmunkásra. A lévai (Levice) járási bizottság is értékelte az idei év első felében kifejtett tevékenysé­get, elért eredményeket. Legfontosabb célkitűzésük egyike a nép­művelési munka fellendítése volt. Számos előadás hangzott el, s ezeket csaknem tízez­ren hallgatták meg. Érdemes néhány témát felsorolni: a CSEMADOK 30 éve, társadalmi és kulturális életünkben betöltött szerepe; a februári győzelem történelmi jelentősége; az anyanyelvi oktatás fontossága; forradalmi hagyományok és az ifjúság szocialista neve­lése; Lenin élete és munkássága; a marxis­ta-leninista világnézet helye a szocialista nevelésben; a mezőgazdaság időszerű kér­dései stb. Eredményes tevékenységet fejtenek ki a honismereti és a népművelési munka terüle­tén a zselizi (Želiezovce), ipolysági (Šahy) és lévai helyi szervezetek. Nem egy előadást és beszélgetést rendeztek, melyek közül ki­emelkedik a Szepesi Györggyel, László Gyu­lával, Krocsány Dezsővel, Ruffy Péterrel, Szi­­kora Györggyel, Marosi Endrével folytatott véleménycsere. A helyi szervezetek legtöbb rendezvénye az irodalom népszerűsítésének területén va­lósult meg. író-otvasó találkozót tartottak Dénes Györggyel, előadást tartott Turczel Lajos, megemlékeztek József Attiláról, több könyvkiállítást rendeztek, s bekapcsolódtak a KB által meghirdetett irodalmi vetélkedők-MEGALAKULT A LISZT Hosszú előkészületi munkák után 1980. szeptember 21-én Bratislavában, a Prímás­palota tükörtermében megalakult a Liszt Fe­renc Klub, a CSEMADOK óvárosi szervezeté­nek keretében. A szép számú közönség előtt — amelynek többségét az új klub idáig bejegyzett tagjai képezték — Schleicher László zenetanár, a klub előkészítő bizottsá­gának elnöke ismertette a klub céljait és terveit. Üdvözölte az alakuló gyűlés illusztris vendégeit is, köztük Forrai Miklós karnagyot, a budapesti Liszt Ferenc Társaság elnökét, dr. Legény Dezső zenetudóst és Nagy Alpárt, az LFT soproni szervezetének elnökét, akik a klub szervezéséhez tanácsaikkal járultak a járásban. Az ipolyságiak Szécsi Margit: Nem vagyok a magamé című összeállításá­val szerepeltek, az ipolyszakállasiak (Ipeľský Sokolec), Csontos Vilmos, a nagyölvediek (Veľké Ludince) pedig csehszlovákiai magyar költők, illetve József Attila műveiből állítot­tak össze műsort. A színjátszó csoportok is hallattak maguk­ról. Deménden (Demandice) Luknár: Vihar a fészekben, Léván Lovicsek: Kék szilvafák, Zselizen Gyárfás Miklós: Dinasztia, Paláston (Plášfovce) Siposs: Telitalálat, Zsemléren (Žemlíare) Fehér Klára: Nem vagyunk angya­lok, Garamszentgyörgyön (Júr nad Hronom) pedig Gárdonyi: A bor című darabját tanul­ták be és vitték színre. Az utóbbi időszakban a népi hagyomá­nyok feltárása, ápolása is eredményesen fej­lődik. Figyelemre méltó munkát végeznek ezen a téren Léván, Kétyen, (Kvetná), Nagy­túron (Veľké Túrovce), Nagyölveden (Veľké Ludince), Tesmagon, Farnadon (Farná), Sá­róban (Šarovce), Paláston, Deménden, Ga­ramszentgyörgyön, Nagysallón (Tekovské Lužany), Ipolyszakállason és Málason. A tánc- és folklórcsoportok 21 alkalommal szerepeltek közönség előtt. Számos egyéb rendezvény is megvalósult, de mindet nem lehet felsorolni egy ilyen rövid ismertetésben. Annyi bizonyos, hogy az évzáró taggyűléseken eredményes munkáról adhatnak majd számot a helyi szervezetek vezetőségei a tagságnak. ÁBEL GÁBOR FERENC KLUB hozzá. A klub célkitűzéseihez tartozik a nagy magyar zenei géniusz. Liszt Ferenc nemes­­lelkű, emberbaráti egyéniségének közelebbi megismertetése, szellemi hagyatékának, de elsősorban müveinek megismerése és meg­értése. Schleicher László ismertette a klub szer­vezeti felépítését, a tagok és a vezetők kötelességeit és jogait. Eddig már több mint százan jelentkeztek a klubba, köztük zeneszerzők, zenetanárok, karnagyok, előadóművészek, úgyhogy min­den adva van a klub sikeres működéséhez. Cséplő Ferenc BECSÜLJÜK MEG „VETERÁNJAINKAT" A Hét idei 34. számában figyelemre méltó írás jelent meg Varga János főszerkesztő tollából. Nem kisebb dolgokról van benne szó, mint arról, hogy a lassan-lassan kiöregedő, de sok esetben még ma is aktívan dolgozó kultúr­­munkások nem részesülnek kellő elismerés­ben, noha áldozatos munkásságukkal nagy mértékben elősegítik szervezetünk kulturális tevékenységének fellendítését. Számos pél­dát, illetve sok nevet lehetne felsorolni a cikkben elmondottak igazának alátámasztá­sára, de nem teszem, mert erre főleg a járási bizottságoknak kellene felfigyelniük. És hogy ez lehetséges, szolgáljon tanulságul a múlt­ban jól bevált módszer. Csaknem 18 évig dolgoztam a CSEMA­DOK apparátusában, a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járási bizottságon. Ott ve­zettük be azt a szép szokást, hogy idősebb kultúrmunkásainkat kerek születésnapjukon felkerestük és csekély ajándékkal, könyvvel, pár szál virággal köszöntöttük. Az így meg­becsült jubilánsok sohasem az ajándék érté­két nézték, hanem az ezen keresztül meg­nyilvánuló figyelmességet, ami további mun­kára ösztönözte őket. Még ma is vannak 65—70 évesnél idősebb aktív kultúrmunká­­sok helyi szervezetünkben, de egész bizto­san másutt is. A járási bizottságok kartotékai alapján könnyen megállapítható, kik azok, akik meg­érdemlik az ilyen megbecsülést. De azt hi­szem, még a kartotékátnézés sem kell hozzá, hiszen a járási bizottság dolgozói, akik rend­szeresen látogatják a helyi szervezeteket, egész biztosan személyesen is ismerik eze­ket az embereket. Az őszinte baráti szó, a jókívánsággal egybekötött kézszorítás ezek­nek az embereknek sokkal többet jelent mint az apró ajándék. Drobka Géza Búcsú Ocsovay Imrétől Ocsovay Imre nyugalmazott igazgató-tanító, a CSEMADOK losonci helyi szervezetének alapí­tó tagja és hosszabb időn át volt elnöke, a CSEMADOK járási bizottsága elnökségének tagja szeptember 7-én hosszas betegség után 81 éves korában elhunyt. Ocsovay Imre Losoncon (Lučenec) született. Itt végezte el a tanítóképzőt, s 43 éven át működött mint pedagógus Losoncon. A szlo­vákiai magyar tanítóság egyik legképzettebb és legagilisabb tagja, az egyesületi mozgal­mak kezdeményezője és intézményeinek tá­mogatója volt. A két világháború közötti évek­ben zászlóvivője volt a SZAMTE (Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület) központi és vidéki szervezeteinek, s az egyesületnek később országos elnöke. A SZAMTE művelő­déspolitikai célkitűzéseinek következetes szó­szólója és megvalósítója volt. Alapító tagja s később országos elnöke a Magyar Tanítók Országos Énekkarának. Pedagógiai és népnevelési munkásságának eredményességét bizonyítja az a sok-sok elis­merés, amivel kitüntették. 1965-ben Faágá­ban vette át az „Érdemes pedagógus" meg­tisztelő címmel járó oklevelet és jelvényt. Lel­kes tagja, később igazgatója volt a Losonci Magyar Dalegyletnek. A kulturális-népnevelő munkából mindig kivette a részét. így volt ez a CSEMADOK szárnybontogatása idején is. A losonci helyi szervezet alapító tagja, később elnöke volt, ugyanígy a CSEMADOK járási bizottságának is. Mint a CSEMADOK jb iro­dalmi és kulturális előadója járta a falvakat. A losonci Kármán József irodalmi kör életrehívó­­ja és az Indulás című folyóirat megalapítója. Losonc lakosságának nagy részvéte mellett szeptember 9-én helyezték örök nyugalomra. A sírnál Jacsmenyik Frigyes, a 3. sz. általános iskola tanítója búcsúztatta s többek között ezeket mondotta: „Fájdalmas az érzés e sir körül a losonci magyar tantestület pedagógu­sai számára, akik Ocsovay Imre érdemes pedagógusban nemcsak az oktató-nevelő munka hajdani nagy mesterét, de egy olyan kartársat és őszinte barátot veszítettek el, aki példakép volt hivatástudatban, emberformáló nehéz, de csodálatosan szép tanítói munkánk­ban, aki önzetlenül segített, tanácsokkal látott el bennünket, akinek sok-sok évtizedes ér­demdús iskolai és iskolán kívüli munkáját nemcsak a losonci járás, de Bratislavától Ki­­rályhelmecig a magyar pedagógusok népes családja is jól ismerte. Irodalmár és a nyelv szerelmese volt, aki az anyanyelvet a mindent átfogó szépségnek tartotta. Aki meg tudta láttatni, éreztetni a növendékeivel, hogy az anyanyelv az ember teljes életértékét, szellemi táplálékát, védőköntösét, mérhetetlen kincsét jelenti. Ezek az emberi tulajdonságok emelték mindnyájunk szemében naggyá." Ezután Bed­nár József, a CSEMADOK losonci járási és helyi szervezete nevében búcsúzott Ocsovay Imrétől. A beszédek elhangzása után az iskolások hosszú sora vonult el a sír előtt, virágokat szórva a kiváló pedagógus és népnevelő ko­porsójára. Sólyom László Pályázati felhívás! Pályázati felhívás! A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága pályázatot hirdet dolgozatokra a következő témakörben: 1. A csehszlovákiai magyar sajtó nyelvi arculatának értékelése nyelvhelyességi, helyes­írási vagy stilisztikai szempontok alapján; 2. A közéleti terminológia használata sajtótermékeinkben; 3. Egy-egy falu tájszavainak összegyűjtése; 4. Régi foglalkozások, munkafolyamatok teljes szókincsének feltérképezése. Pályázati feltételek: Csak olyan munkával lehet jelentkezni, amelyek eddig még nem szerepeltek más pályázaton, illetve nem jelentek meg nyomtatásban. A sajtónyelv elemzésekor mindig az illető lap vagy folyóirat teljes évfolyamát kell feldolgozni. A pályamű terjedelme legfeljebb 30 gépelt oldal lehet. A pályázók szakmai tánácsért — írásban — a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottságához fordulhatnak. A legjobb pályamunkák díjazása: 1. díj: 2000, - korona 2. díj: 1500, — korona 3. díj: 1000, — korona A pályamunkákat 1981. január 31-ig kell beküldeni a következő címre: CSEMADOK KB, Népművelési osztály, nám. 1. mája 10—12, 891 09 Bratislava A pályázat eredményeit a bíráló bizottság 1981. március 20-án a Kazinczy-napokon hirdeti ki. A CSEMADOK Központi Bizottsága fenntartja a díjak megosztásának, illetve visszatartásának jogát. A nem díjazott, de értékes munkákat tárgyi jutalomban részesítjük. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents