A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
Még élénk színekben pompázik a várost fogva tartó, végtelennek tetsző erdőrenge teg. Süt a nap, a fény ezüst színbe vonja a szanatóriumi épületek fölé magasodó sziklákat. Pihennek az esernyők az esernyő városában. Mókusokat sem látni a hatalmas erdőt keresztül-kasul szelő sétányokon, a „Jeleni skok" kávéház teraszán sem, ahol pedig nyáron csodálatos bátorságról téve tanúbizonyságot, a vendégek kezéből veszik ki a keksz- és kenyérdarabokat. Fürdőváros, világváros. A Nemzetközi Filmfesztivál ugyanúgy hozzátartozik Karlovy Varyhoz. mint a gyógyforrások, a híres Moser-üveg, a porcelán, a jellegzetes és ajándéknak leginkább megfelelő ostya vagy a tizenharmadik forrásnak nevezett Becher-likőr. A Nagy Péter cárról elnevezett utcában található a Cseh Irodalmi Alap háza, amelyben lakom, hazai és külföldi írótársakkal. Itt ismerkedtem meg Vojto Rakovszki bolgár költővel és műfordítóval, s a hetvenegy esztendős szovjet-grúz költővel, Iraklij Visszarionovics Abasidzevel, akinek a versei magyar antológiákban is megjelentek. Hamar kiderült, hogy Petőfi Sándor grúz nyelvű fordítójával állok szemben, aki költőnk legszebb költeményeit mintegy 2000 sorban bocsájtotta az olvasók rendelkezésére. Magyarul nem tud, de segítségére volt Hidas Antal és a felesége. Kun Ágnes, sokszor megfordult moszkvai lakásukon, velük beszélte meg a munka közben adódó problémákat, mit értelmez helyesen vagy tévesen az oroszra fordított Petőfi-versekben, mert hiszen oroszból fordította grúzra Petőfi halhatatlan költeményeit. — Petőfi nagy költő, igen nagy költő, Grúziában nagyon szeretik a verseit. Már tizenötödik kiadását érte meg grúz nyelven Petőfi! — mondja oroszul, elismerően bólintgatva. Karlovy Varyba mindig jönnek. Háromhetenként cserélődnek a gyógyulást keresők, s mivel a beutalások időpontja más és más, szinte naponként és hetenként tűnnek fel új arcok a fedett sétányokon. S ha ide számítjuk a kirándulókat, akkor úgy kell elképzelni a fürdőváros belterületét, mint egy zsongó, nagyon is eleven méhkast. Karlovy Vary gyógyforrásai s a látnivalók vonzzák a betegeket és a kirándulókat az ország és a világ minden részéből. A gyógyforrások reményt keltenek a kezelésre szoruló betegekben. Pöstyénben a mankót dobják el, Karlovy Varyban az erejüket nyerik vissza az emberek. Sajátos élete van itt a beutaltaknak. Reggel hétkor hirtelen benépesül a három fedett sétány. Ez a vízivás ideje. Az orvos pontosan előírja, hogy a forrásvizet milyen időtartam alatt kell elfogyasztani. Sietni nem szabad. Nyugodtan kell kortyolgatni az ivópohárból. A sétálók tehát úgy tartják kezükben az ivópoharat, s úgy is fogják szájukba a szopókáját, mintha pipáznának. Vízivás után következik a reggeli. A Thomayerban, a Kriváňban, a Thermalban és még sok más helyen. S a délelőtt már a kezeléseké. Szénsavas fürdő, víz alatti masz-4 százs, úszás stb. Az ápolónők között sok a fiatal, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat, és egyáltalán nem zavarja őket a betegek meztelensége. Ha adódik gondjuk, akkor az Indiából vagy az arab világból érkező lányokkal, fiatalasszonyokkal, akiket valósággal ki kell bontani a lepedőjükből, annyira szégyellik meztelenségüket. A gátlásuk azonban csupán egy-két napig tart, aztán gyorsan beilleszkednek. A gyúróé talán a legnehezebb munka. Erőt, kitartást igényel. Az ötös fürdőépületben idős, harminc éve gyúró férfi beszélget velem. Honnan jöttem, hol dolgozom. Mondom a lap nevét. Nem érti. Mondom, hogy magyar nyelvű újság. Így már mindjárt érti. S mondja rögtön a magyar szavakat. Lefeküdni, felülni, megfordulni stb. Megtanulta szótárból, ami a foglalkozásához kell. Nemcsak Magyarországról, Dél-Szlovákiából is járnak ide olyanok, akik nem értenek csehül. Hálásak, ha magyarul mondja nekik, mit csináljanak. A betegek öt fürdőépületben kapnak különféle kezelést, s a délelőtt rendszerint az ajtók előtti csendes várakozással, majd a tulajdonképpeni kezeléssel telik el. Karlovy Varyban a nőknek nehezebb mint a férfiaknak. Néha csak a fürdőépületekben legalább háromszor kell levetkőzniük, felöltözniük. A fürdövendégek az úszást tekintik a kezelés legkedveltebb módjának. Nem akárhol, hanem csak a Thermal néhány éve üzemelő gyógymedencéjében. Előbb azonban a Thermal egészéről, a mi viszonyaink között felhőkarcolónak is beillő toronyépületről egy-két szót. A szobákon kívül van egy nagyobb és egy kisebb hangversenyterme, mozija, büféje, kávéháza, étterme és borozója. A torony épület úgy fest, mint egy hatalmas óceánjáró hajó, amely mozdulatlanul ül a Karlovy Vary alatti gyógyvíztengeren, amely talán soha nem fogy ki. Feljebb, a meredek hegyoldalban helyezkedik el a lenti hajó párja, amely úgy beleillik a környezetbe, mintha a természet része lenne, mióta világ a világ. Ezen a „hajón" is többemeletes a fedélzet, étteremmel, kávéházzal, büfével és az átlátszóan tiszta vizű, halványkék színű, ötvenméteres úszómedencével, amelybe reggel fél nyolctól délután két óráig járnak úszni a fürdővendégek. Az úszó színes üveglap-kerítésen keresztül látja az erdőt, a város impozáns épületeit. Délelőtt tizenegykor ismét vizivókkal telik meg a három fedett sétány. Délben ebéd, délután esetleg még vizit az orvosnál. A Thomayer-szanatórium alapítójáról kapta a nevét. Négyemeletes épület, sok-sok szobával. Majdnem szomszédja az Irodalmi Alap épületének. Ablakai részben a városra, részben a beláthatatlan erdőre néznek. Nem messze tőle a hagymakupolás pravoszláv templom, a fürdőváros egyik műemlék-ékessége. A Thomayertól erdei sétányok vezetnek a csöndbe, az erdő nyugalmat árasztó fái közé. A sétányoknak ugyanúgy nevük van, mint a város utcáinak. Jó időben a betegek elgyalogolnak a Szent Linhartig, ahol ehetnek, ihatnak, pihenhetnek a jó egy órás út után. De felkapaszkodhatnak a Dianához is. Itt kilátótorony emelkedik magasan a város fölé. Tetejéről lepillantva a fürdőintézetek és a szanatóriumépületek egyszerre gyufásskatulyányira zsugorodnak össze, s a Teplá folyó egészen elrejtőzik a szűk völgyben a kiváncsi szemek elől. Ötkor ismét a tizenkét forrás valamelyike várja a betegeket. S vacsoráig újra a fedett sétányokon zajlik az élet. Vacsora után meg kinek hol. Este tízkor „takarodó". Karlovy Vary a vizek városa. Ha egyelőre még megkérdőjelezve is, kialakulóban az újabb, immár tizenharmadik forrás. A Gagarin-sétány közelében. Hatvan méter mélyre fúrtak le. Már az első fúrás eredményes volt: 73,5 C°-os víz tört fel. A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy tipikus Karlovy Vary-i hévízrôľ van szó. Nemcsak a források száma gyarapodik, a fürdőváros is bővül. Részben intézmények kiköltöztetésével, részben új létesítményekkel. Minden teret és helyet kihasználva maximális befogadóképességre törekednek. Ahol csak lehet, mindenütt növelik az elszállásolási és étkeztetési férőhelyek számát. Az elmúlt két esztendőben kétszáz ággyal és kilencvenkét éttermi helylyel növelték a Moszkva Nagyszálló befogadóképességét. Azt pedig a rádióból hallottam, hogy Karlovy Vary a nyolcvanas évek közepéig már hatezren felül fogad háromhetes időközökben betegeket. Az állam meszszemenően gondoskodik a világhírű fürdőváros fejlesztéséről. Karlovy Vary egyre inkább zarándokhelye a világ minden részéből érkező betegeknek. Ide mindenki a gyógyulás reményével jön. S nem is csalódik a források gyógyító erejében. MÁCS JÓZSEF FRANTIŠEK RAKOVSKÝ FELVÉTELEI
