A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-25 / 43. szám

Még élénk színekben pompázik a várost fogva tartó, végtelennek tetsző erdőrenge teg. Süt a nap, a fény ezüst színbe vonja a szanatóriumi épületek fölé magasodó sziklá­kat. Pihennek az esernyők az esernyő városá­ban. Mókusokat sem látni a hatalmas erdőt keresztül-kasul szelő sétányokon, a „Jeleni skok" kávéház teraszán sem, ahol pedig nyáron csodálatos bátorságról téve tanúbi­zonyságot, a vendégek kezéből veszik ki a keksz- és kenyérdarabokat. Fürdőváros, világváros. A Nemzetközi Filmfesztivál ugyanúgy hozzátartozik Karlovy Varyhoz. mint a gyógyforrások, a híres Mo­­ser-üveg, a porcelán, a jellegzetes és aján­déknak leginkább megfelelő ostya vagy a tizenharmadik forrásnak nevezett Becher-li­­kőr. A Nagy Péter cárról elnevezett utcában található a Cseh Irodalmi Alap háza, amely­ben lakom, hazai és külföldi írótársakkal. Itt ismerkedtem meg Vojto Rakovszki bolgár költővel és műfordítóval, s a hetvenegy esz­tendős szovjet-grúz költővel, Iraklij Visszari­­onovics Abasidzevel, akinek a versei magyar antológiákban is megjelentek. Hamar kide­rült, hogy Petőfi Sándor grúz nyelvű fordító­jával állok szemben, aki költőnk legszebb költeményeit mintegy 2000 sorban bocsáj­­totta az olvasók rendelkezésére. Magyarul nem tud, de segítségére volt Hidas Antal és a felesége. Kun Ágnes, sokszor megfordult moszkvai lakásukon, velük beszélte meg a munka közben adódó problémákat, mit ér­telmez helyesen vagy tévesen az oroszra fordított Petőfi-versekben, mert hiszen oroszból fordította grúzra Petőfi halhatatlan költeményeit. — Petőfi nagy költő, igen nagy költő, Grú­ziában nagyon szeretik a verseit. Már tizenö­tödik kiadását érte meg grúz nyelven Petőfi! — mondja oroszul, elismerően bólintgatva. Karlovy Varyba mindig jönnek. Háromhe­tenként cserélődnek a gyógyulást keresők, s mivel a beutalások időpontja más és más, szinte naponként és hetenként tűnnek fel új arcok a fedett sétányokon. S ha ide számít­juk a kirándulókat, akkor úgy kell elképzelni a fürdőváros belterületét, mint egy zsongó, nagyon is eleven méhkast. Karlovy Vary gyógyforrásai s a látnivalók vonzzák a bete­geket és a kirándulókat az ország és a világ minden részéből. A gyógyforrások reményt keltenek a kezelésre szoruló betegekben. Pöstyénben a mankót dobják el, Karlovy Varyban az erejüket nyerik vissza az embe­rek. Sajátos élete van itt a beutaltaknak. Reggel hétkor hirtelen benépesül a három fedett sétány. Ez a vízivás ideje. Az orvos pontosan előírja, hogy a forrásvizet milyen időtartam alatt kell elfogyasztani. Sietni nem szabad. Nyugodtan kell kortyolgatni az ivó­pohárból. A sétálók tehát úgy tartják kezük­ben az ivópoharat, s úgy is fogják szájukba a szopókáját, mintha pipáznának. Vízivás után következik a reggeli. A Tho­­mayerban, a Kriváňban, a Thermalban és még sok más helyen. S a délelőtt már a kezeléseké. Szénsavas fürdő, víz alatti masz-4 százs, úszás stb. Az ápolónők között sok a fiatal, akik lelkiismeretesen végzik munkáju­kat, és egyáltalán nem zavarja őket a bete­gek meztelensége. Ha adódik gondjuk, akkor az Indiából vagy az arab világból érkező lányokkal, fiatalasszonyokkal, akiket valóság­gal ki kell bontani a lepedőjükből, annyira szégyellik meztelenségüket. A gátlásuk azonban csupán egy-két napig tart, aztán gyorsan beilleszkednek. A gyúróé talán a legnehezebb munka. Erőt, kitartást igényel. Az ötös fürdőépületben idős, harminc éve gyúró férfi beszélget velem. Honnan jöttem, hol dolgozom. Mondom a lap nevét. Nem érti. Mondom, hogy magyar nyelvű újság. Így már mindjárt érti. S mondja rögtön a magyar szavakat. Lefeküdni, felülni, megfordulni stb. Megtanulta szótárból, ami a foglalkozásához kell. Nemcsak Magyarországról, Dél-Szlová­­kiából is járnak ide olyanok, akik nem érte­nek csehül. Hálásak, ha magyarul mondja nekik, mit csináljanak. A betegek öt fürdőépületben kapnak kü­lönféle kezelést, s a délelőtt rendszerint az ajtók előtti csendes várakozással, majd a tulajdonképpeni kezeléssel telik el. Karlovy Varyban a nőknek nehezebb mint a férfiak­nak. Néha csak a fürdőépületekben legalább háromszor kell levetkőzniük, felöltözniük. A fürdövendégek az úszást tekintik a kezelés legkedveltebb módjának. Nem akárhol, ha­nem csak a Thermal néhány éve üzemelő gyógymedencéjében. Előbb azonban a Ther­mal egészéről, a mi viszonyaink között felhő­karcolónak is beillő toronyépületről egy-két szót. A szobákon kívül van egy nagyobb és egy kisebb hangversenyterme, mozija, büfé­je, kávéháza, étterme és borozója. A torony épület úgy fest, mint egy hatalmas óceán­járó hajó, amely mozdulatlanul ül a Karlovy Vary alatti gyógyvíztengeren, amely talán soha nem fogy ki. Feljebb, a meredek hegy­oldalban helyezkedik el a lenti hajó párja, amely úgy beleillik a környezetbe, mintha a természet része lenne, mióta világ a világ. Ezen a „hajón" is többemeletes a fedélzet, étteremmel, kávéházzal, büfével és az átlát­szóan tiszta vizű, halványkék színű, ötven­­méteres úszómedencével, amelybe reggel fél nyolctól délután két óráig járnak úszni a fürdővendégek. Az úszó színes üveglap-kerí­tésen keresztül látja az erdőt, a város impo­záns épületeit. Délelőtt tizenegykor ismét vizivókkal telik meg a három fedett sétány. Délben ebéd, délután esetleg még vizit az orvosnál. A Thomayer-szanatórium alapítójáról kapta a nevét. Négyemeletes épület, sok-sok szobá­val. Majdnem szomszédja az Irodalmi Alap épületének. Ablakai részben a városra, rész­ben a beláthatatlan erdőre néznek. Nem messze tőle a hagymakupolás pravoszláv templom, a fürdőváros egyik műemlék-ékes­sége. A Thomayertól erdei sétányok vezet­nek a csöndbe, az erdő nyugalmat árasztó fái közé. A sétányoknak ugyanúgy nevük van, mint a város utcáinak. Jó időben a betegek elgyalogolnak a Szent Linhartig, ahol ehet­nek, ihatnak, pihenhetnek a jó egy órás út után. De felkapaszkodhatnak a Dianához is. Itt kilátótorony emelkedik magasan a város fölé. Tetejéről lepillantva a fürdőintézetek és a szanatóriumépületek egyszerre gyufásska­­tulyányira zsugorodnak össze, s a Teplá folyó egészen elrejtőzik a szűk völgyben a kiváncsi szemek elől. Ötkor ismét a tizenkét forrás valamelyike várja a betegeket. S vacsoráig újra a fedett sétányokon zajlik az élet. Va­csora után meg kinek hol. Este tízkor „taka­rodó". Karlovy Vary a vizek városa. Ha egyelőre még megkérdőjelezve is, kialakulóban az újabb, immár tizenharmadik forrás. A Gaga­­rin-sétány közelében. Hatvan méter mélyre fúrtak le. Már az első fúrás eredményes volt: 73,5 C°-os víz tört fel. A laboratóriumi vizs­gálat kimutatta, hogy tipikus Karlovy Vary-i hévízrôľ van szó. Nemcsak a források száma gyarapodik, a fürdőváros is bővül. Részben intézmények kiköltöztetésével, részben új lé­tesítményekkel. Minden teret és helyet ki­használva maximális befogadóképességre törekednek. Ahol csak lehet, mindenütt nö­velik az elszállásolási és étkeztetési férőhe­lyek számát. Az elmúlt két esztendőben kétszáz ággyal és kilencvenkét éttermi hely­­lyel növelték a Moszkva Nagyszálló befoga­dóképességét. Azt pedig a rádióból hallot­tam, hogy Karlovy Vary a nyolcvanas évek közepéig már hatezren felül fogad háromhe­tes időközökben betegeket. Az állam mesz­­szemenően gondoskodik a világhírű fürdővá­ros fejlesztéséről. Karlovy Vary egyre inkább zarándokhelye a világ minden részéből érkező betegeknek. Ide mindenki a gyógyulás reményével jön. S nem is csalódik a források gyógyító erejében. MÁCS JÓZSEF FRANTIŠEK RAKOVSKÝ FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents