A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-25 / 43. szám

Gustáv Husák megnyitja a központi bizottság ülését

ÜLÉSEZETT A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Prágában, a vár Spanyol-termében október 8—9-én tartotta meg 18. ülését Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Az ülést Gustáv Husák, a KB főtitkára nyitotta meg és előterjesztette a KB Elnökségének javaslatát a párt XVI. kongresszusának 1981. április 6-ra történő összehívásáról. „Pártunk és egész társadalmunk munkájának eredményeit mérlegelve elmondhatjuk, hogy a XV. kongresszuson kitűzött alapvető célokat egészében véve sikeresen valóra váltjuk — mondotta. — Számos eredményt értünk el, nemegy akadályt és nehézséget küzdöttünk le. Munkánkban fogyatékosságokkal is meg kellett és meg kell birkóznunk. A hetvenes évek egészükben véve mint a gyümölcsöző építőmunka, a stabil, békés fejlődés, népünk boldog, békés életének évtizede íródik be szocialista építésünk történetébe. A társadalom politikai, gazdasági és szellemi életének valamennyi területén tovább haladtunk előre. Pártunk ezért az elért eredmények fölött érzett jogos büszkeséggel, de ugyanígy a jövőbeni feladatok igényességének tudatában s azzal az eltökélt szándékkal tekint a XVI. kongresszus elé, hogy a jövőben is eleget tesz a csehszlovák nép előtt felelősségének szocialista hazánk további sikeres fejlődéséért."

A KB Elnökségének jelentését a 7. népgazdaság- és szociális fejlesztési terv kidolgozásának helyzetéről és fő problémáiról Lubom ir Štrougal, a KB Elnökségének tagja terjesztette elő. „A 7. ötéves terv kidolgozásán folyó munkák abba a szakaszukba lépnek, amikor a központi bizottság, a pártszervek és -szervezetek, az összes dolgozók aktívan ki kell hogy vegyék részüket lehetőségeink, a problémák és okaik, valamint jövőbeni szándékaink megítéléséből" — mondotta, hangsúlyozva, hogy az ötéves terv előkészítése nem lehet csak a vállalatok, a konszernek vezetőségének, a minisztériumoknak az ügye. A terv megalkotásában tevőlegesen részt kell venniük a dolgozók lehető legszélesebb köreinek, különösen a versenyben álló kollektíváknak, a szocialista és a komplex racionalizálási brigádoknak és az újítóknak.

Ľubomír Štrougal ismertette a 6. ötéves terv teljesítésének előzetes eredményeit, megjegyezve, hogy a pozitív eredmények ellenére nem sikerült teljes mértékben teljesíteni a 6. ötéves terv előirányzatait, ami elsősorban a beruházásokkal szemben támasztott olykor túlzott igényeknek, a nagy mértékű energia-, nyers- és alapanyagfelhasználásnak a következménye.

A központi bizottság a vita után a beterjesztett jelentéseket jóváhagyta és erről határozatot hozott.

Az ülés résztvevői (ČTK felv.)

BOHUMÍR

ŠMERAL

1880—1941

Ezekben a napokban emlékezünk Bohumír Šmeralnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik alapítójának, a Kommunista Internacionálé hosszú éveken át volt funkcionáriusának 100. születési évfordulójára.

Bohumír Šmeral 1880. október 25-én született a morvaországi Tfebíčben. Apja. Jan a helybeli német polgári iskola tanára, majd igazgatója volt. Bohumír Šmeral. miután a gimnáziumban leérettségizett, 1898-ban beiratkozott Prágában a Károly Egyetem jogi karára, ahol 1904-ben megszerezte a diplomát. Középiskolai tanulmányai alatt kezdett érdeklődni a társadalmi történések iránt. 1897-ben lett tagja a szociáldemokrata pártnak, ahol számos tisztséget töltött be, s 1904-ben megválasztották a párt végrehajtó bizottságának tagjává. 1899-től külső munkatársa, majd később 1918-ig szerkesztője volt a párt csehországi központi lapjának, a Právo Lidunak. A munkásságnak az általános választójogért vívott forradalmi harcaiból nagy mértékben kivette a részét, s egyike lett a legnépszerűbb szociáldemokrata politikusoknak Csehországban. Védelmezte a mozgalom internacionalista jellegét és harcolt a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen.

Ezerkilencszáztizenegyben szociáldemokrata programmal megválasztották a bécsi Birodalmi Gyűlés képviselőjévé. 1911—1917 között egyike volt a cseh szociáldemokrácia vezetőinek, 1916-tól elnöke a párt végrehajtó bizottságának. Az első világháború alelnöke a cseh parlamenti képviselők klubjának a Birodalmi Gyűlésben.

Döntő fordulatot hozott Bohumír Šmeral életében és politikai pályáján az 1917-es esztendő. Bohumír Šmeral — a cseh szociáldemokrácia legtöbb vezérével ellentétben — a mozgalom internacionalista egységéért szállt síkra, harcolt az ellen, hogy alárendeljék a munkásmozgalmat a burzsoázia érdekeinek. Ezért nemcsak a burzsoá sajtó, de a párton belüli ún. radikális ellenzék is karrierizmussal, a birodalmi érdekek kiszolgálásával és az osztrák rendőrséggel való együttműködéssel vádolta meg Šmeralt, aki válaszul a rágalmakra és hamis vádakra, minden közéleti és pártfunkciójáról lemondott.

Visszavonulva alkalma volt átértékelni a párt eddigi politikáját, aminek eredménye új orientáció volt. A párt legközelebbi. 1918 decemberében megtartott kongresszusán mély és őszinte kritikai elemzésnek vetette alá tevékenységét a háború első éveiben, és felajánlotta a kongresszusnak, nem vállal vezető tisztséget, hogy személyével ne komplikálja a párt további magatartását.

Az oroszországi októberi forradalom hatására fokozatosan a forradalmi marxista stratégiának és a Kommunista Internacionálé irányvonalának követője tett. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt vezetésében a marxista baloldal került az élre. Bohumír Šmeral 1920-ban mint tudósító Moszkvába ment, s visszatérése után cikksorozatban számolt be benyomásairól és személyes találkozásáról Leninnel.

A CSKP 1921 májusában megtartott alakuló kongresszusán dr. Šmeral volt a fő szónok, indokolva a CSKP belépését a Kommunista Internacionáléba. Megválasztották a végrehajtó bizottság tagjává, s ö lett a Rudé Právo első főszerkesztője. Ezt a tisztséget 1924 októberéig töltötte be. 1921—29-ben kommunista képviselője és 1935—38-ban szenátora volt a csehszlovák nemzetgyűlésnek. Ebben az időben Bohumír Šmeralt elismert személyiségként tartotta számon a nemzetközi kommunista mozgalom. A Kommunista Internacionálé 3. kongresszusán, 1921-ben megválasztották a végrehajtó bizottság tagjának, s ezt a tisztséget (megszakítással) haláláig betöltötte. A harmincas években a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának külföldön — Franciaországban. Németországban. Mongóliában, a Balkán-államokban — működő munkatársa volt.

A harmincas években jelentősen kivette részét a nemzetközi antifasiszta és háború ellenes mozgalom szervezéséből. 1931—35 közötti prágai látogatásai idején segített szervezni a Szovjetunió Barátainak Szövetségét és szerkesztette ennek Svét Sovétű című. lapját. 1936-ban ismét megválasztották a CSKP Központi Bizottságának tagjává.

Ezerkilencszázharmincnyolcban. a müncheni döntés után a Szovjetunióba emigrált, ahol a Kommunista Internacionálé irányító szerveiben és a Nemzetközi Vörös Segély végrehajtó bizottságában dolgozott, s együttműködött a CSKP moszkvai vezetésével.

Hosszú, súlyos betegség után 1941. május 8-án halt meg Moszkvában. A felszabadulás után a hamvait tartalmazó urnát Prágába hozták, ahol a Žižkov-hegyen, a Felszabadulási Emlékmű csarnokában helyezték el.

Bohumír Šmeral a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak azon személyiségei közé tartozott, akik rendkívüli képességgel rendelkeztek átgondolni és megfogalmazni az osztályharc céljait, koncepcióját, programjait, politikai taktikáját, elvi álláspontját a harc hosszútávú és időszerű kérdéseivel kapcsolatban.

5