A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
aktivitását, foglalkozás szerinti rétegtagozódását is tartalmazni fogja; ugyanakkor nyomon követhetők lesznek benne a lakások berendezettségi fokának és a családok életszínvonalának jellemzői is. Érdekes adatokat várunk a város—vidék viszonyában jelentkező változásokról is. — Miféle változásokra gondol? És egyáltalán: miért érdeke a magánembernek, hogy tízévenként egyszer, ezúttal őszi estéinek egyikét arra szánja: otthonmaradásával, a saját adatainak pontos ismertetésével segítse a számlálóbiztosok munkáját ?! — Azért, mert az összeiró-ívek kérdései a társadalom pillanatnyi tükörképét megrajzolni hivatott személyi adatokat tudakolnak. Hadd mondjak csak egyetlen példát: Már abból, hogy hány éves valaki, van-e gyermeke és mennyi, illetve mikor születtek — fontos támpontokat kapnak azok, akik a munkaerő-ellátást, a munkaerömérleget tervezik; akiknek arról kell gondoskodniuk, hogy melyik évben mennyi bölcsődei, óvodai férőhely, hány általános iskolai tanterem, milyen közép- vagy felsőfokú oktatási lehetőség álljon rendelkezésre. A nemzetiségre vonatkozó kérdésekre adott őszinte válaszoknak a nemzetiségi kulturális és oktatási intézmények látják hasznát. Külön kérdéscsoportok vizsgálják ; milyen fokú és mennyi iskolát végzett a kérdezett; milyen munkakörre jogosító bizonyítványa, szakmája van? Enélkül igen nehéz lenne országosan pontosabb képet kapni arról: mely szakmákból van hiány, illetve „túlkínálat", persze, a szakképzett emberek számát tekintve. Az összes szakképzettségi és foglalkoztatási adatból, többek között, a vidéki ipartelepítés alapadatai is kiszámíthatók; de az is, hogy merre kell a szakmát keresőket vagy egyetemre, főiskolára jelentkezőket irányítani. — A lakásra vonatkozó adatokat hol kell feltüntetni? — A lakásnak és a háztartás felszereltségének adatai önálló részét képezik a népszámlálási összeíró-ívnek. Az ív C részén ÉJFÉLI LÉTSZÁM • JÖNNEK A SZÁMLÁLÓBIZTOSOK • ŐSZINTÉN, PONTOSAN VÁLASZOLNI • ÖSZSZEÍRÓÍVEK MAGYAR NYELVEN IS • NÉPSZÁMLÁLÁS — 1 980 ezek a dátumok nem véletlenek: a gazdasági tervezés, a politikai időszak-rendszer is az öt-tíz éves szakaszokra épül. Az ötéves tervek is a kerek évszámokhoz igazodnak, és a társadalmi fejlődés intenzitását mérlegelni hivatott pártkongresszusokat is egy-egy új tervidőszak legelején tartják. Az idei népszámlálás legjellemzőbb adatait is ezért a CSKP tavasszal esedékes XVI. kongresszusának előkészületei során hozzuk majd nyilvánosságra. — A népszámlálás teljes adattárát mikor teszik közzé? — Fokozatosan. Az összeiró-ívek kitöltését és begyűjtését követő első időszak feladata az lesz, hogy a beérkezett adatokat előkészítsük a számítógépes feldolgozásra. Először egy úgynevezett előzetes kötetet adunk majd ki, ahol közölni fogjuk a népesség számát, illetve az 1970-es adatokhoz viszonyítva ennek növekedését vagy csökkenését; a nemek és nemzetiségek szerinti megoszlást, valamint a lakások számának alakulását, lehetőleg már szobaszám szerinti részletezésben. Párhuzamosan ezzel megkezdjük a teljes népszámlálási anyag fokozatos feldolgozását. Ezt már nemcsak számszerű formában szeretnénk közreadni, hanem a korábbi adatokhoz viszonyított változásokat is értékelve. Ez a második, sokkal bővebb kiadványunk a népesség gazdasági feltüntetett kérdések azt tudakolják, hogy hol, milyen épületben lakik valaki, kié ez az épület, mikor épült, ki milyen lakáshasználási jogcímen lakik benne, milyen a lakás fekvése? Hány szobája van, milyen a lakás alapterülete, van-e konyha, fürdőszoba benne? Van-e a lakásban villany, gáz, milyen a fűtés, van-e vécé és milyen, hogyan történik a szennyvíz és a szemét elvezetése? Van-e folyó meleg víz, hűtőszekrény, mosógép, telefon/ tévékészülék; van-e saját hétvégi háza, nyaralója, személygépkocsija a családnak? Le kell szögezni, hogy nem oktalan kíváncsiskodás ez sem, mert az ottlakók számából például arra lehet következtetni: milyen kereskedelmi vagy szolgáltató egységekre lesz szükség a jövőben; esetleg milyen kapacitásúakra kell kifejleszteni a meglevőket? A komfortfokozatból azt tudják meg az illetékesek, hogy egy adott területen milyen közmüvesítési feladatok várnak rájuk; hol, milyen beruházásokra lesz szükség? Mindez azt mutatja, hogy nemcsak országos szintű, de a helyi fejlesztési tervek kidolgozásához is széles körű adatokat ad a népszámlálás. És hogy ki rendelkezik üdülővel, üdülőtelekkel, falusi házzal, gépkocsival, arra sem azért kíváncsi az állam, hogy kiderítse: kinek mekkora a vagyonkája, hanem azért, hogy az üdülőterületi, közmüvesítési és fejlesztési problémákról végre áttekinthető képük legyen azoknak, akiknek irányítaniuk kell ezek megoldását, hiszen ezen a területen az utóbbi évtizedekben igazán rohamléptű fejlődésnek voltunk szemtanúi hazánkban. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: vajon biztosítják-e a magánszemélyektől kapott adatok bizalmasságát? — Természetesen! Sőt, a statisztikai törvény ezt kötelezően előírja, méghozzá mindazokra vonatkozóan, akik statisztikai adatok birtokába jutnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok a kérdő- és összeiró-ívek, amelyek korábban egy-egy háztartás vagy személy nevéhez fűződtek, személytelenekké válnak. Hivatalunk statisztikai közleményeiben is általában ágazati vagy más módon összesített adatokról szólunk, s így is juttatjuk el felméréseink eredményeit az érdekelt tárcáknak és hivataloknak. — Milyen lesz hát a népszámlálás gyakorlati menete? — Statisztikusokra jellemző pontossággal igyekeztünk mindent előkészíteni. Szlovákiában kereken 17 ezer számlálókörzetet alakítottunk ki, s ugyanennyi a számlálóbiztosok száma is. Egy-egy körzetre belterületeken általában háromszáz, külterületeken ennél kevesebb személy jut. A számlálóbiztosoknak csak igen kis hányada képzett statisztikus; java részük pedagógusokból és nyugdíjasokból verbuválódik, akik jószerével személyes ismerősökként kérdezgetnek majd a családokban. Az összeíró-iveket október huszonötödiké és harmincadika között kézbesítik a lakosságnak; a kitöltött űrlapokért pedig november elseje és kilencediké között jönnek majd el újra a számlálóbiztosok. A kérdezett adatoknak azonban minden esetben az október 31 -ei, éjféli létszámot kell tükrözniük. Azaz, ha valaki november 1 -én 0 óra után születik, akkor még nem; ha éjfél után hal meg, akkor még igenis „részt vesz" a népszámlálásban. Erre azért van szükség, hogy a két nap közötti határvonalat jelző éjfél egységes adatait dolgozzák fel mindenütt; hogy az országos, nagy pillanatfelvétel a lehető legpontosabb legyen: 1980. november elsején ennyien s ilyenek voltunk. Az ilyen statisztikai helyzetkép egyszeri és megismételhetetlen. — A tíz évvel ezelőtti népszámlálás adatait lapozgatva kiderül,-hogy 1970-ben Szlovákiában 552 006 magyar, 42 238 ukrán, 4 7 402 cseh és 4760 német nemzetiségű polgár lakott. Miként zajlik majd az idei lakosság-összeírás a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken? — Közéletünk demokratizmusát és a szervezés körültekintő voltát igazolja, hogy a nemzetiségek lakta területeken lehetőleg a nemzetiség nyelvét beszélő számlálóbiztost jelöltek ki, és nyomtatványaink közül a két legfontosabbat; a Népszámlálási Összeíróívet, illetve a Nyilvántartási Lapot magyar és ukrán nyelven is megjelentettük. A lakosság feladata, hogy ezeket az íveket pontosan, őszintén, olvashatóan töltse ki. Nemzetiségi hovatartozását mindenki szabadon, saját meggyőződése szerint választhatja meg. A tizenöt évnél fiatalabb gyermekek nemzetisége a szülök nemzetiségéhez igazodik; ha pedig a szülök különböző nemzetiségűek, úgy megegyezésük alapján egyikük nemzetiségéhez. — Mit mondana el befejezésképpen ? — A tízévenként egyszer ismétlődő népszámlálás nemcsak országos pillanatfelvétel, de egyben amolyan nagy leltár is ... Mindannyiunk érdeke, hogy ennek elkészítése rendben, a jó gazda gondosságával történjék. — Olvasóink nevében köszönjük a beszélgetést. MIKLÓSI PETER Fotó: Gyökeres György A szocialista ember nevelése nem minden akadályoktól mentes folyamat. A szocialista életforma kialakítása egyben állandó harcot jelent a kispolgári életstílus és magatartás jelenségei ellen. Habár a szocializmusban nincs gazdasági alapja a kispolgárságnak, s mint társadalmi réteg nem is létezik, ennek ellenére lépten-nyomon találkozunk olyan jelenségekkel, magatartással, amelyek magukon viselik a kispolgári életstílus jegyeit. Azt a kérdést, tehát, hogy kinél lehet észlelni az ilyen jelenségeket, nem korlátozhatjuk semmiféle zárt társadalmi csoportra, egyformán előfordulhatnak munkásoknál, parasztoknál és értelmiségieknél is. Sokszor persze a kispolgár jelzővel ruházunk fel olyan jelenségeket is, amelyek nem azok, másrészt viszont nem vesszük észre azokat az embereket, akik valóban kispolgári módon élnek és egész magatartásuk kispolgári. Például sokszor kispolgárinak minősítünk olyan embereket, akik becsületesen dolgoznak a munkahelyükön, kezdeményezők, részt vesznek az önkéntés társadalmi munkában. így nevezzük őket csak azért, mert autót vettek, vagy hétvégi házat építettek stb. Ám ez így nem igaz, mert az anyagi javak, a fogyasztási cikkek megszerzése, az életszínvonal emelkedése a szocializmus lényegéből fakad. Ezért a kispolgári életstílus és magatartás ismérveit másban kell keresnünk. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, ha valaki közömbös az össztársadalmi problémák, az előforduló hibák, fogyatékosságok, visszásságok iránt, lakóhelyének problémái sem érdeklik, és ha van is valami, ami érdekli akkor ezt az érdeklődését alárendeli a saját egyéni érdekeinek, amely számára az egyedüli és meghatározó. Ezért az ilyen ember a munkahelyén nem kezdeményező, neki minden mindegy, közömbösen veszi a dolgokat, s ahogy mondani szokás, ahogy esik, úgy puffan. Semmi kockázatot nem vállal, meghunyászkodik, de ugyanakkor hajlamos arra, hogy mások munkájának, kezdeményezéseinek eredményeit a saját maga számára kisajátítsa. Az ilyen ember fő jellemzője, hogy ami a magán- vagy a családi életét közvetlenül nem érinti, az egyszerűen nem érdekli. Nincs véleménye, de ha valami problémát mások megoldanak munkahelyén, akkor olyan pózba vágja magát, hogy ugye, ő ezt már tudta, előre látta. De különben az az elve, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Nem izgatják a fogyatékosságok, a visszásságok a munkahelyén, ha nem teljesítik a tervet, őt csak egy dolog érdekli: a saját magánélete és kényelme. Igen, a kispolgári magatartás és életstílus fő jellemzője a tunyaság, a közömbösség minden össztársadalmi problémával szemben. Az ilyen ember képtelen alárendelni a saját egyéni érdekeit a közösség érdekeinek. Ö nem az egész népgazdaság, a közösség gazdagodását tekinti a saját jobb élete alapjának, kizárólag csak a saját egyéni érdekeire van tekintettel. Az ilyen ember úgy gondolja, hogy minél tehetősebb. minél több anyagi javat tudhat a magáénak, annál nagyobb társadalmi megbecsülésben részesül. Sajnos, nálunk is akadnak sokan, akik aszerint értékelik az embert, hogy milyen háza, autója, nyaralója vagy víkendháza van. És nem aszerint, hogy mit tesz a társadalmi problémák megoldása érdekében, hogy dolgozik a munkahelyén, milyen kezdeményező az új technológiák bevezetésében és új munkamódszerek alkalmazásában. Márpedig a szocializmusban éppen az határozza meg egy ember értékét, hogyan viszonyul a saját munkájához, az új munkamódszerek bevezetéséhez, és munkájával mit ad az egész társadalomnak. Ezért sohasem a szerzett anyagi javak mennyisége határozza meg egy ember értékét, hanem mindenkor a társadalom számára végzett aktív termelő és irányító munka. Éppen ezért szükséges, hogy minden munkahelyen aktívan harcoljunk a kispolgári életstílus és magatartás minden megnyilvánulása ellen, mert ezek fékezik szocialista előrehaladásunkat, és nem utolsósorban az eszmei deformációknak is eredői. 3
