A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Háromtagú csoportunk — Červený Vladimír, Špak Peter és jómagam, mindannyian a Szlovákiai Barlangász Szövetség rozsnyói (Rožňava) szervezetének tagjai — úgy döntött, hogy az idén a föld alatt töltjük május elsejét, a munka ünnepét. A Bükk-hegységbe készültünk, hogy megismerkedjünk az itteni barlangokkal, amelyekről már oly sokat hallottunk.

Busszal, vonattal, majd kétszeri átszállás után megint busszal érkezünk meg végül is Lillafüredre. Ez így eléggé egyszerűen hangzik, csak éppen az komplikálja a dolgot, hogy sötét éjszaka van, s mindegyikünk hátizsákja egyenként 40 kg nehéz.

Lillafüred a Bükk-hegységben tervezett túrák egyik kiinduló pontja. Felkaptatunk a Nagyfennsíkra s onnan úticélunk, az István-lápai zsomboly felé vesszük az irányt. Sohasem jártunk erre, elővesszük tehát a térképet, ennek, Miskolc távolból viliódzó fényeinek meg a hegyoldalak kontúrjainak segítségével aztán el is igazodunk úgy-ahogy. A zsomboly közelébe érve tábort verünk és lefekszünk.

Denevérek — a barlang lakói

Zúzmara — kristály-képződmények a Keleti ágban

Másnap reggel a megbeszélt időben, pontosan nyolc órakor találkozunk itteni vezetőnkkel, Gyovai Lászlóval. Két órával később a zsomboly szájánál vagyunk, szétrakjuk felszerelésünket, kiválogatjuk, amire szükségünk lesz, beöltözünk, s kisvártatva már ereszkedünk is le a mélybe.

Az István-lápai zsomboly 240 méteres mélységével a Bükk-hegység legmélyebb