A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
zán jó eredményekkel, de egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról, hogy a következő öt évben sokkal intenzívebben kell építenünk a műszaki-tudományos ismeretek alkalmazására, a alapeszközök jobb kihasználására, a káderkérdésekre, a specializációra, ami elképzeléseink szerint a következő ötéves tervben lényegében be is fejeződik a járásunkban. Igen, az emberi tényező ... Aztán Bartos Andor neveket diktál. Sok nevet, néhányat azok közül, akik az elmúlt évtizedek, évek során úgy összeforrtak a Csallóköz mezőgazdaságával . . . hogyan is? Elválaszthatatlanul. A névsor nem teljes, mert nem lehet az, ráadásul hetek kellenének hozzá, hogy az újságíró végiglátogassa őket. Önmagát természetesen nem említi. De én tudom róla, hogy ő is harminckét évvel ezelőtt jegyezte fel a nevét erre a névlistára. Kezdetben mezőgazdasági munkás volt a dunatőkési állami gazdaságban. Tizennégy év után ugyanennek a gazdaságnak az igazgatói székéből szólították öt oda, ahol most ül. Ennek is immár tizennyolc éve. Tizennégy meg tizennyolc az összesen harminckettő. Harminckét év pedig már történelem. Csallóköz szocialista mezőgazdaságának történelme. MÁSODIK KÉP Dél van, ebédidő. A bösi állami gazdaság kilencven hektáros gyümölcskertészetének két fiatal vezetőjét a tányér fölé hajolva találom. Mondom, mi járatban vagyok, erre ők gyorsabban kezdenek kanalazni. Tíz perc múlva már kint is vagyunk a hatalmas gyű mölcsös ... közepén ? Ki tudja, hol lehet a közepe. Ők bizonyára. Később kiderül: bármelyik parcellára megyünk, a termés mindé nütt egyformán gyönyörű. Egyetlen kivétel van csupán, az a hely, ahol egy egészen új, Magyarországról importált, úgynevezett csöpögtetéses öntözőrendszerrel öntözik a gyümölcsfákat. Az eredményt laikus szemem is nyilvánvalónak találja, mert ezen a helyen szinte valószínűtlenül sok és szép a termés, bár hozzá kell tenni, más parcellákért sem kell szégyenkezniök. Bodó Pál és Miklós Gábor fiatal emberek. Kora reggeltől késő estig itt, ebben a szépséges kertben telnek a napjaik. Ha akarnák sem tudnák letagadni, hogy sehol sem érzik magukat jobban, mint itt. És ez mindennek a kulcsa, magyarázata. Hogy ez az életterük közepe, az nemcsak megnyilatkozásaikból, de a gyümölcsös képéből, rendjéből, a szépséges és gazdag termésből is nyilvánvalónak látszik. A télen hat hektárnyi régi telepítést likvidáltak, de a terméshozam így is felülmúlni látszik a tavalyit. Száz vagonnál mindenképpen több gyümölcsöt indítanak majd útnak az idén — főleg almát. A fasorok között feltűnik egy kerékpároscsapat. No nem versenyzők, hanem a kert dolgozói. Vége az ebédidőnek, kerekeznek vissza a kert túlsó végébe. Mert ekkora területen gyalogszerrel igencsak nehéz lenne a közlekedés. HARMADIK KÉP A dinnyekirályt keresem — Dunatőkés széles határában. Vincze Kálmánnak hívják. Legendás ember, azt mondták róla, kihagyni nem lehet, öt látni kell, vele beszélni kell. Csakhogy Vincze Kálmánnak soha nincs ideje beszélgetni. Se télen, se nyáron, se éjjel, se nappal, s az újságíró, aki ezt megkísérli, egyszercsak látja, hogy nincs oka megsértődni, mert Vincze Kálmánnak épp az az erénye, hogy nincs ideje a fecsegésre, kivált ilyen időben nincs, amikor a teherautók itt HAJTMAN ISTVÁN ORAVECZ ISTVÁN NAGY MIHÁLY sorakoznak dinnyéért, paprikáért. De azért csak szóbaáll velem, ám közben dolgozik. Hatalmas dinnyeföld szélén vagyunk, negyvennégy hektárnyi terület tárul elénk. Vincze Kálmán is a nyarat szidja. — Ha gyerekkoromban lefeküdtem a földre, a föld lehelete a testemet melengette. Tenném meg most! Kórházban végezném. Ha nem lenne talajfólia, talán ki se csírázna a dinnyemag. Mit dinnyemag, hiszen ma már csak palántázott dinnyét ismerünk. Az öregapám annak idején úgy ültette, mint a babot. Beledobott néhány szemet a kapavágásnyi fészekbe és kész. Bizony mondom, ha az ember nem tudná kijátszani az időjárást, én nem is tudom, mi lenne. Dinnye biztosan nem. Igaz, hogy nem is termelte senki, míg nem jött a fólia, nem rendeződtek a felvásárlási árak. A dinnyének kérem lelke van, mint minden növénynek. Akár kinevet, akár nem, én vicc nélkül mondom, hogy még simogatni se szégyenlem én a dinnyét. Mert kell neki, mert meghálálja. Ha időm lenne rá, még muzsikálnék is a dinnyének. Egyébként nem tréfadolog, amit beszélek, mert vannak ám ilyen tudományos kísérletek: zene mellett termelik és bármilyen nevetségesen hangzik, de lelke van a dinnyének, bizony lelke van, miért ne lenne. Nevessen ki ha akar. Dehogy nevetem ki! Tökéletesen értem s úgy érzem, gyorsan sikerült ráéreznem ennek az embernek a nagyszerűségére. Még három emberrel beszélgetek itt. Csölley Józseffel, aki nyugdíjasként dolgozik itt, a szállítás, az értékesítés gondja, idegessége, rengeteg papírmunkája hárul a nyakába. Korábban — 32 évig — ö volt a járási zöldségfelvásárló üzem igazgatója, ahogy mondani szokás, ismeri a dörgést, ismeri a felvásárlás nem mindig dicséretes talpraesettségét. ezért is csalogatták őt ide a tőkésiek. Jól jártak egymással, de igazán a fogyasztó járt jól, mert mi tagadás: van dinnye az idei piacon. Elegendő dinnye, ami nagy eredmény. Pápay Imre szemre még gyerek. Nemrégen szegődött ide, szakérettségivel a zsebében. Ő kísér ki a dinnyeföldre. Amit mond, az nemcsak egy háta mögött levő jó iskolát, nemcsak Vincze Kálmán mesteri, tanítói közelségét sejteti, de azt is, hogy mennyire rátermett arra, amit csinál, s hogy ezt a fiatalembert a dinnye mellől talán már többe elüldözni se lehet majd, mint ahogy nem is kell, hiszen igen nagy hasznát veszi ám a mestere és az egész gazdaság. Hajtman István mérnök, a dunatőkési állami gazdaság igazgatója is megjelenik a dinynyeföldön. Az egyik legjobb nevű mezőgazdasági szakembernek számít a Csallóközben. Öt is Vincze Kálmánról faggatom. — Tavaly ötmillió tiszta hasznunk volt a kertészetből. Kell ennél jobb minősítés? — mondja mosolyogva. — De körülnézhet bárhol, beszélhet bárkivel, aki itt dolgozik, ezek az emberek állnak a számok mögött. Szerények, aranykezüek, szorgalmasak, és becsületesek. Az idei rossz nyár nagyon keményen feladta a leckét. Bizonyos vagyok benne, hogy mi mégis jól vizsgázunk. NEGYEDIK KÉP Ismét gyümölcsösben vagyok. Alkonyodik. A vásárúti szövetkezetét, mezőgazdasági nagyüzemet Kürt, Vámosfalu, Vásárút és Nyárasd egykori szövetkezetei alkotják. A nyárról ők sem tudnak jót mondani, a terméskilátásaikról pedig ha akarnának se tudnának borús adatokkal szolgálni. A legjobb esztendejük az 1977-es, az összevonás esztendeje volt, amikor 560 vagon gyümölcsöt termeltek. Az idén is több mint négyszáz vagont töltenek majd meg a kertjeik. Vagy hatan ülünk körül egy asztalt. Az asztalon az egyik gyümölcsöskert rajza fék szik kiterítve. Minden fa külön berajzolva rajta, ami azért kell, mert épp a napokban szerelik a már említett csöpögtetö öntözőberendezést. Pontosan tudják, kiszámították, mit várjanak majd tőle. Rendkívül gazdaságos beruházás lesz, az bizonyos. A hatalmas mezőgazdasági üzem ágazatai irányítással dolgozik, ami azt jelenti, hogy minden ágazat önelszámoló egység: évi húszmilliót kell produkálnia. A gyümölcs- és zöldségkertészet harmincmilliót tesz az asztalra évente. Oravecz István alelnök, az említett ágazat vezetője, üzemszervezöje büszkén közli az adatokat. Joggal. Aztán az ágazati és összüzemi érdekek jó összehangolásáról beszél. Ez náluk nemcsak elv, gyakorlat is. Merész kezdeményezők, újítók hírében állnak. Melegházaikat termálvízzel fűtik, fóliasátraik alatt vizfüggönyös eljárással termelnek, hatalmas gyümölcstároló hütőházuk van, s még hoszszan lehetne sorolni azokat a tényeket, ami a rendkívüli eredmények magyarázatát adja. De a beszélgetés során itt is abban maradunk, amiről az elején is szó volt: az emberi tényező. Már majdnem sötét van, amikor Nagy Mihállyal, a gyümölcsös főkertészével még átmegyünk a szomszédos kertbe, oda, ahol a hűtőház is áll. Valamit mutatni akar. Mellemig érő, aprócska almafák előtt állok lenyűgözve. Az ostornyélnyi rövid törzsből három-négy vékony ágacska nyúlik ki csupán s rajtuk valószínűtlen mennyiségű, szépségű alma. Nagy Mihály cinkosan rámnevet: erre építünk, s idővel ilyen fákkal telepítjük be ezt az egész kertet. Aranyvessző ez, úgy bizony! KESZELI FERENC 13
