A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
Vasutasaink ünnepe Az idei vasutasnapi ünnepségek betetőzéseként szeptember 27-én Prágában, a Vasutasok Központi Művelődési Házában ünnepi ülést tartottak. Az ezen részt vett párt- és kormányküldöttséget Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezette, aki az ülésen felszólalt (kép). Az ünnepi beszédet Vladimír Blažek közlekedésügyi miniszter tartotta. Szovjet—indiai tárgyalások Szovjet vezetőkkel Moszkvában tárgyalt Nilam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnöke. A tárgyalásokon szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Ivan Arhipov, a Minisztertanács elnökhelyettese és Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese vett részt. — A kép a tárgyalások megkezdéséről készült. IBBY-kongresszus Prágában Negyven ország csaknem 300 küldöttének részvételével szeptember 29 és október 4 között Prágában tartotta meg 17. kongreszszusát az IBBY, az UNESCO keretében működő Nemzetközi Gyermekkönyv Szövetség. — A képen: Knud-Eigil Hauberg-Tychsen, a szervezet elnöke a kongresszus résztvevői között. Háború a Közép-Keleten Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatban szólította fel Irakot és Iránt a háborús viszály azonnali megszüntetésére, a közvetítési és megbékélési javaslatok elfogadására, ennek ellenére változatlan hevességgel folynak a harcok és mindkét részről jelentős áldozatokat követelnek. A harcok a szárazföldön Irán olajtartományában, Kuzisztánban folynak. — A képen: nagy pusztítást okoztak az iráni légierő gépei Bagdad lakónegyedében. A Cossiga kormány lemondása után s az országszerte lejátszódott hatalmas tiltakozó sztrájkok hatására a torinói Fiat konszern az év végéig felfüggeszti a 15 ezer munkás tervezett elbocsátását, és elfogadja a szakszervezetek javaslatát 24 ezer munkás ún. bérkíegészitö pénztári állományba helyezéséről, (amikor is átlagkeresetüknek mintegy 80 százalékát kaphatják munkanélküli segélyként 6—12 hónapig). — A kép a nápolyi tüntetésről készült. AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS HÁTTERE Az Egyesült Államokban már hetekkel ezelőtt véget ért az elnökválasztási küzdelem első felvonása. A demokrata párt konvenciója Jimmy Cartert, a jelenlegi elnököt, a republikánus párt konvenciója pedig a már harmadszor induló Ronald Reagant választotta meg elnökjelöltté. A következő hetekben hárman — ők ketten és a független jelölt, Anderson — folytatják tovább a küzdelmet az amerikai választók kegyeiért. Jimmy Čartert nem szükséges külön bemutatni. Az elmúlt négy év alatt annyira megismertette magát, hogy ma már nem fér semmi kétség ahhoz, kinek az érdekeit képviseli és kinek a nevében indul küzdelembe újraválasztásáért. A Watergate-botrányt kővetően megrendült a választók bizalma a hivatásos politikusokban, így előnyt jelentett Carter számára, hogy mint újonc indult az 1976. évi elnökválasztáson, s győzött a republikánus párti Gerald Forddal, Nixon utódjával szemben. Az akkori választási győzelemben nagy szerepet játszottak Carter Ígéretei is, ami a fegyverkezés korlátozását, a katonai kiadások s a külföldön állomásozó amerikai csapatok számának csökkentését, a munkanélküliség legalábbis részbeni csökkentésére irányuló intézkedéseket illeti. Jimmy Carter négyéves elnöksége alatt választóinak tett ígéretei közül semmit sem valósított meg. Tovább nőtt a munkanélküliség, tovább romlott az amerikai dolgozók szociális helyzete és létbiztonsága. Elnöksége alatt, az ígéretekkel ellentétben, az inflációs ráta 4,8 százalékról 18 százalékra emelkedett, és a munkanélküliek száma ma eléri a nyolcmilliót. És milyen a jelenlegi elnök külpolitikája? Az elmúlt négy év alatt a nemzetközi feszültség ellenzői, a lázas fegyverkezés hívei szárnyat kaptak tőle. A hetvenes években bekövetkezett enyhülés meggyengítette az amerikai imperializmus befolyását. A forradalmi erők győzelme Angolában, Etiópiában, Rhodesiában és Afganisztánban annyira megijesztette az ingadozó amerikai politikusokat, hogy a legreakciósabb álláspontra helyezkedtek. így nekik tudható be elsősorban, hogy az 1977—1980-as években lelassult az enyhülési folyamat. A kor parancsa együttműködést követel, de a Carter-kormányzat — bár olykor-olykor figyelembe vette a realitásokat — lényegében a „megfélemlítést”, a katonai fölény megteremtését tűzte ki politikájának irányelvéül. Az amerikai kormány a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom megteremtésének légköre helyett átgondolt propagandakampányt folytat. A dolgokat a feje tetejére állítva hamis következtetéseket von le. Az amerikai imperializmus a haditechnika kiagyalt „csodáira" támaszkodva kísérleteket tesz a stratégiai erőviszonyok megváltoztatására. Semmibe veszi a világban kialakult realitásokat, amelyet elődei húsz éven át elismertek, hogy az atomkorszakban, amikor az egyik fél megsemmisítheti a másikat, katonai fölényről álmodni sem lehet. Röviden szólva Jimmy Carter politikája minden koncepciót nélkülöz, s ez nemcsak a világ, de maga az amerikai nép érdekeinek sem felel meg. Az elnöki székben négy év alatt hibát hibára halmozott. Kijelentései, gyakorlati politikája tele vannak ellentmondásokkal, és minduntalan a szakadék fölött táncol. Az ilyen helyzetben mit tehet az amerikai választópolgár? Cartert mint elnököt ismerik. Politikájával nem kényeztette el a választókat. Helyzete saját pártjában sem a legszilárdabb, amit a demokrata párt jelölő kongresszusa is igazolt. Lássuk tehát, milyen esélyei vannak ellenfelének, Ronald Reagannek? Ronald Reagan, a republikánusok elnökjelöltje harmadszor várja a hatalmi harcban, mit hoz számára november. Először Nixonnal szemben szenvedett vereséget, 1976-ban pedig Gerald Ford ütötte el öt az elnöki széktől. Egyes közvéleménykutató intézetek felmérései szerint jelenleg előnyben van Carterrel szemben: 23 államban vezet a választói ranglistán, míg Carter csak 14-ben, valamint a fővárosban, Washingtonban. Megfigyelők véleménye szerint a republikánus szavazók éheznek a győzelemre, s így még azok is Reaganre fognak szavazni, akik túlságosan jobboldalinak tartják. Egyesek szerint az ellenzékben levő republikánus pártnak még sohasem voltak olyan esélyei, mint most. Ennek az oka, hogy az amerikai polgárok elégedetlenek a katasztrofális áremelkedésekkel, az adókkal, a magas kamatlábakkal, a munkanélküliséggel. Elvesztették a jövőbe vetett bizalmat, és ehhez hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok rendszerének a válsága is. Az amerikai társadalom bizalmatlan a jelenlegi kormány irányvonalával szemben és változásokra vágyik. Ronald Reagan az egyszerű megoldások embere. A New York Times állítása szerint az utóbbi időben kitér szélsőséges és legjobban vitatott konzervatív nézetei elöl és az egyszerű szimpatikus ember benyomását igyekszik kelteni. Az 1976-os választásokkal ellentétben a republikánusok választási kampányának szervezői Reagant most úgy igyekeznek bemutatni, mint mérsékelt külpolitikai irányvonallal induló jelöltet. Ronald Reagant a republikánus pártban való fölényes győzelme emelte ki az első helyre. Most kisebb veszély fenyegeti, mint 1964-ben, hogy kudarcot szenved. A jelenlegi válságos helyzetet illetően, amelyre a kormány is rendszeresen hivatkozik, Reagan nézetei is azonosak. Javasolja például, hogy 30 százalékkal csökkenteni kell az adót, ami csökkenthetné az inflációt, avagy hogy a szociális problémák megoldásának programját az egyes államok intézményeinek kezébe kell adni. Reagan, bár ellenzi a SALT-2 szerződés ratifikálását, az atomfegyver-készletek csökkentésének valódi megoldását hangoztatja és Carterral szemben ellene van a kötelező katonai szolgálat bevezetésének békeidőben. Az egész választási kampánynak egy a kétségtelen ismérve: a két jelölt egyénisége, programja, bel- és külpolitikája úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. így a választó a két jelölt közül nehezen választhatja ki azt, aki érdekeinek igazi képviselője. Nem marad más hátra számára, mint választani a kisebb és a nagyobb rossz között. Négy éve Carter tűnt kisebbnek, s ma a választó becsapva érzi magát. PÉK VENDEL 5
