A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
Irodalmi színpadunk tagjai rendezőikkel a IV. Dunamenti Tavaszon Varga Lenke, az irodalmi színpad vezetője (Tóth Pál Gyula felvétele) Tulajdonkeppen bemutatkozunk, mert ketten vagyunk Pócsik Bélánéval. Mindketten magyar-szlovák szakos pedagógusok. Kettőnk közül a kolléganő a szerencsésebb, mert nagyobbára magyar nyelvet tanít, nem két fia van, hanem két lánya és egypár évvel fiatalabb. Pócsikné Nyitrán lakik, én Nagycétényben (Veľký Cetin), de naponta találkozunk, hisz a munkahelyünk közös. Most még csak az egyik lányával utazik Céténybe, de egy év múlva már a kisebb is iskolás lesz, s akkor csak a férje marad napközben Nyitrán. Bár hetenként egy délutánt ö is itt tölt, minthogy iskolánk sakk-körének lelkes vezetője. Bemutatkozom... Én már húsz éve tanítok itt, és lassan 40 éves leszek. Ez az első működési helyem, és sajnos nagyon messze van Gömörtől, ahol a szüleim és testvéreim élnek. Hogyan is kezdődött a mi közös munkánk? Barátságunk alapja a közös érdeklődés: a könyv, a versek szeretete. 1973-ban emlékeztünk meg Petőfi születésének 100. évfordulójáról. Úgy éreztük, nem elég csak az iskolában méltón megünnepelni. Ekkor szerveztünk egy Petöfi-estet a SZISZ-tagokkal. Szép emlék! Lelkesek voltak a fiatalok és szívesen tanultak. Az emlékest jól sikerült. Az idősebbek is szívesen fogadták és hálásak voltak érte. Ez adta az ösztönzést. Aztán öt éven át Pócsikné is, én is külön-külön rendeztünk. 1978-ban a szülői munkaközösség báljára Weöres Sándor verseiből összeállítást készítettem.. Féltem a bemutatótól, vagyis a fogadtatástól. A siker a vártnál nagyobb volt. A szülők felfigyeltek erre a számukra újszerű műfajra, az irodalmi színpadi produkcióra. Befogadták, megszerették. Tudomást szerzett munkánkról a CSEMADOK járási vezetősége is. Ök ösztönöztek, lelkesítettek, sőt beneveztek minket a gyermek irodalmi színpadok országos versenyébe. És jött a nagy öröm — az ünnep. Eljutottunk a IV. Dunamenti Tavaszra Dunaszerdahelyre. A mi zoboralji gyerekeink csak néztek. Nem akartak hinni a szemüknek, no meg a fülüknek. Csodálkozva hallgatták, hogy ott minden gyerek magyarul beszél. El is mondták nekünk este, hogy ők még ennyi magyar gyereket együtt nem láttak. Se vége, se hossza nem volt a barátkozásnak, játéknak, közös éneklésnek és a címek cserélésének. Az, hogy a gyermek irodalmi színpadok tavalyi szemléjén elsők lettünk, már „csak" ráadás volt. Ekkor lettem hivatalosan is a csoport vezetője. Hogyan? A rendezőtársam nevezett ki. És dolgoztunk tovább. A gyerekek örültek a próbáknak, szívesen jártak tanítás után, sőt fellépések előtt szombaton és vasárnap is gyakorolni. Két egyforma próba nincs. Nem lehet. A gyerekek ötletesek, játékosak, találékonyak, mindig hoznak valami újat. Ha nem így lenne, ráunnának. Az ő örömük, játszókedvük, hálájuk és szeretetük nem engedi abbahagyni ezt a munkát. Mert a gyerekek hálásak, ha játszunk velük, ha hagyjuk őket játszani, verset mondani, énekelni kedvük szerint. Csak irányítani kell őket és persze foglalkozni velük. Nagyon hasznos foglalkozás ez számukra. Az irodalmi csoport tagjai több könyvet olvasnak, több verset ismernek, értöbb szemmel nézik a televízió műsorait, véleményt tudnak nyilvánítani, bátrabbak, biztosabb a fellépésük — tehát teljesebb az életük. A ragaszkodásuk megható. íme egy pél- i da: Tavaly valahogy megfeledkeztem a születésnapomról. Késő délután erőteljes kopogást hallottam. Ajtót nyitottam és ott láttam a lépcsőházban az irodalmi csoport néhány tagját. Szólni nem volt időm, mert ök már játszottak, ott a lépcsőkön. Együtt rendezték ezt az alkalmi versekből összeállított kis műsort. Nem tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől és meghatottságtól. Megérezték. Mindnyájan hallgattunk. Csak aztán adt ták át a virágot és ajándékot. Késő estig beszélgettünk, játszottunk, emlékeztünk és terveztünk. A terv megvalósult, mert újabb irodalmi összeállítások születtek és keltek életre a gyerekek munkája nyomán. Lassan itt a szeptember. Új iskolaév, új tervek, célkitűzések. Jönnek a hosszú téli délutánok, a próbák, a közös foglalkozások. Sok-sok délutánt töltünk majd együtt a gyerekekkel. A következő iskolaévben több időm is lesz a csoportra, hisz a nagyobbik fiam októbertől katona lesz, a kisebbik a bratislavai magyar gimnáziumba jár s csak a hétvégeket tölti itthon. Szerencsés helyzetben vagyunk a munkahelyünkön is, vagyis az iskolában. Az igazgatónk messzemenően támogat a tantestület tagjaival együtt. Jóságosak, segítőkészek, lelkesek. Csak egy dolog szomorít el. Nincs lehetőségünk fellépni az iskolánkon kívül járásunk magyarlakta falvaiban. Hisz egy-egy irodalmi színpadi összeállítás nem egész estét betöltő műsor, csak átlag 15—20 perces. És ezért nem hívnak meg sehová. Pedig szívesen mennénk, akár két összeállítással is. Meg sokszor az az érzésem, s hovatovább a meggyőződésem, hogy az emberek többségét elsősorban az anyagiak érdeklik. Módosodnak, gazdagodnak anyagiakban, de szegényednek szellemi javakban. Vagy csak én látom így? Nem tudom. Azt azonban hiszem, hogy ezek a gyerekek majd nem ilyenek lesznek. Nem lehetnek ilyenek, mert gazdagon indulnak. VARGA LENKE MUNKAERTEKEZLET A CSEMADOK KB munkaterve alapján a Központi Bizottság Titkársága kétnapos munkaértekezletet tartott a CSEMADOK székházában a KB titkárainak, oktatóinak, szakelőadóinak, valamint a járási és a városi bizottságok titkárainak részvételével. Az első napon meghallgatták Lovicsek Bélának, a KB titkárának beszámolóját az öszi-téli időszak fö feladatairól az egyes munkaterületeken. A szervezeti élet területén a legfontosabb, hogy a járási bizottságok igen nagy gonddal szervezzék meg az őszi plenáris üléseket, ahol megtárgyalásra kerül a Szövetség 1981. évi munkatervének javaslata, az évzáró taggyűlések irányelve, valamint a CSEMADOK KB 8. plenáris ülésének határozata a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB azt követő ülése határozatainak lebontásáról Szövetségünk viszonyaira. További fontos feladat a szervezeti élet területén az évzáró taggyűlések megszervezése. Fokozottabb figyelmet kell fordítani az évzáró taggyűléseket megelőző előkészítő ülések megtartására, ahol megtárgyalják a helyi szervezetek vezetőségének összetételét. Tovább kell mozgósítani a járási bizottságok aktivistájának hálózatát, és teljes mértékben be kell őket kapcsolni az értékelő taggyűlések előkészítésébe. A népművelési munka területén az őszi-téli időszakban be kell indítani a járási bizottságok népművelési szakbizottságainak, illetve albizottságainak munkáját. Konkrét terveket kell kidolgozni, és a taggyűléseket a lehetőségek szerint előadásokkal kell egybekötni. Az amatör művészeti tevékenység területén már most el kell kezdeni a jövő évi országos rendezvényekre a csoportok felkészítését. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a meglevő csoportok tovább fejlődjenek, s ott, ahol erre lehetőség van, új csoportokat kell alakítani. A második napon a munkaértekezlet résztvevői meghallgatták György Istvánnak, a CSEMADOK KB vezető titkárának beszámolóját a CSEMADOK Központi Bizottsága plenáris ülésének határozataiból az apparátus dolgozóira háruló feladatokról és ezek teljesítéséről. A beszámolókat élénk vita követte, a járási bizottságok titkárai felszólalásaikban nemcsak a járás területén elért eredményekre, de a munkájukat nehezítő fogyatékosságokra is rámutattak. A 6
