A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Ml LESZ, HA ELKÉSZÜL? Nevezték már az „évszázad építkezésé­nek" is, mivel mi — újságírók — nem élhetünk szuperlatívuszok nélkül. Ez­­alkalommal azonban a felsőfok helyett maradjunk a puszta tényéknél. A Gabčíkovo—Nagymarosi Vízlépcső­­rendszer a Budapest és Bratislava közötti 220 km hosszú Duna-szakaszt hasznosítja és szabályozza. A rendszert a műszaki­­gazdasági egységet képező és egységes üzemelési rendben működő üzemcsator­nás bősi és a folyami nagymarosi vízlép­cső alkotja — a hozzájuk tartozó járulékos létesítményekkel együtt. Mivel az érintett szakaszon a Duna határt képez, a vízlép­csőrendszer hasznából Csehszlovákia és Magyarország 50—50 százalékban része­sül és a költségeket is ugyanilyen arány­ban viselik. A vízlépcsőrendszer évente átlagosan 3675 GWh villamos energiát állít elő. Ehhez egyébként 3,8 millió tonna barna­szenet vagy egymillió tonna kőolajat használnának fel. A termelt energia érté­két az is növeli, hogy a napi tározás lehetőségét kihasználva mintegy 1510 GWh csúcsenergia termelhető évenként, ebből a bősi erőmű kilencvenkét százalé­kot, a nagymarosi nyolc százalékot állít elő. A Duna és mellékfolyói mentén kiépí­tett töltések csehszlovák oldalon több mint 200 000 hektár, magyar oldalon mintegy 40 000 hektár árterületet véde­nek. A vízlépcsőrendszer megépítése megszünteti az árvízveszélyt és biztonsá­gossá teszi az árvizek levezetését. A táro­zó töltések mérete teljes biztonságot nyújt, a vízlépcsők alatti medermélyíté­sek pedig javítják a lefolyási viszonyokat. A bősi vízlépcsőnél azzal is javul a helyzet, hogy az árvíz levonulása megoszlik az üzemvíz-csatorna és a régi Duna-meder között. A Duna folyása Bratislava alatt lelassul, hordalékát lerakja, medre ágakra szakad és állandóan módosuló alakulatot képez. Ezen a Gönyüig tartó, mintegy hetven kilométeres szakaszon folyamatos szabá­lyozási és kotrási munkálatokkal kell fenntartani a hajóutat és javítani a me­der-elfajulásokat. Kisvizek idején még így sem biztosíthatók a zavartalan hajózás követelményei. A vízlépcsőrendszer meg­valósítása után megszűnnek a medertor­zulások, biztonságos hajóút jön létre, el­maradnak az állandó, költséges szabályo­zási és fenntartási munkák. A vízlépcsőrendszer mentén fejlesztik majd a lakossági és ipari vízellátást, a mezőgazdasági területek öntözését. A tározók nagy vízfelülete és rendezett környezete elősegíti az üdülés, vízispor­tok, idegenforgalom fellendülését és ked­vező mikroklímát alakítanak ki. Koszorús Imre pártelnök (a Gabčíkovo— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építkezési pártbizottságának elnöke) próbál eligazí­tani a számok és adatok dzsungelében. Tőle tudom meg, hogy az építkezés előké­születi munkálatai 1978 második negyed­évében kezdődtek, hogy a tulajdonképpe­ni építkezést tizenegy évre tervezik, tehát 1991-ben kell befejezni. Egy hivatalos jelentésben olvasom, hogy tavaly a földmunkálatok tervét 54 százalékra, a szigetelő résfalak építésének a tervét 53 százalékra, a teknő injektálá­sát 11 százalékra teljesítették. A gyenge tervteljesítés legfőbb okaira a jelentés azonnal rá is mutat; eddig nem sikerült összhangot teremteni az építke­zés döntő partnerei (a beruházó, tervező, kivitelező) között. Egyszóval rossz a szervezés. ZS. NAGY LAJOS Miközben idegesen leírom a fenti sort, rádióban meghallgatom a híreket. Jósé' Koreák, cseh miniszterelnök az egyik nyi ' ÉS? szemben Nagy Zsuzsa, a bősi büfé brigá-. dós alkalmazottja.élmondja, hogyvpsái^ naponként „kész katasztrófa" a hélytéf Bősön. Most aztán nem tudom kinek Irigy­­gyek, lehet,' hogy mindkét nőnek igaza van, a munkások ilyenek is meg olyanok is, udvariasak, kedvesek is meg szemtelé­nek is, ehhez persze tudni keH azt.-amit én megintcsak Koszorús Imre élvtárstól tud­tam meg, hogy munkaidő alatt minden büfében tilos a szesztartalmú italok árusí­tása. rv/ Autónkkal a töltésen haladunk, ahol egyébként tilos a közlekedés, egy mérges vagány" meg is állít bennünket és külde­­e vissza teljes joggal, de megmagyará­zom neki, hogy most már mindegy; visz­gat-csehországi üzem átadásakor/ rnoí^ "szafelé is csak a töltésén mehetünk; mér­gesen legyint és felírja kocsink rendszá­mát. Baloldalt egy dúslombú tölgy alatt furcsa állvány, kollégám közli velem, hogy ..magasles", távolabb furcsa látvány: leg­alább r kétszáz gólya gyülekezik sereg­­alighanem ma költöznek, a Duna egyik holtágában magányos halász, egyenesen a fővárosból érkezett ide, eve­­[el álmatagon hasogatja a vizet, mint­­ilakat hívogatná. jébként mindenütt, amerre a szem ^f^sőt a láthatáron túl is ösztövér gé­pek, kotrók, daruk, földgyaluk, több a gép, mint !az ember, nem is értem, hogy lehet, hogy a tervek mégsem teljesülnek, egy oszlopon reflektor, tehát itt még éjszaka is dolgoznak. Koszorús elvtárs még azt is elmondja, hogy október végén megszerve­zik a vízlépcsőrendszer építőinek aktíva­­értekezletét, ahol ezeket a problémákat is megvitatják, s vezetők és munkások, kommunisták és pártonkívüliek közösen próbálnak megoldást találni. Vajka mellett még megállunk, s jól megnézzük a falut, amelynek lakosai nemsokára szigetlakok lesznek, hiszen ez a terület a közeljövőben két víz közé szorul, tehát szigetté válik. A falu szélén, egy leendő szigetlakó igazít útba bennün­ket. dotta: (nem szó szerint idézem) ném tűrj hetjük tovább, hogy a legtöbb építkezést a kitűzött határidő után adják át rendetter tésének. Egy példa a rossz szervezésre: a Hydro­­stav nemzeti vállalat, az egy iWőkivi tele­ző, a fenti (rosszul végzett) kai a tok mellett munkásszállásokat is Kit. Persip nem az a baj, hogy építi, hanem az, hogy még csak most végzi ezt a munkát, amit már a tulajdonképpeni „felvonulás" előtt el kellett volna végeznie. IMPRESSZIONISTA VÁZLAT Felbár, üzemi konyha és büfé, tiszta ebéd­lő, derékig vetkőzött munkások sorakoz­nak az ebédért, az ebéd öt koronába kerül, hatalmas adag sertéspörköltet és levest kap érte az ember, az íze is jó, ennyit megállapítok, noha nem vagypk ínyenc, a munkásoknak is tetszik, erre;következte­tek abból, milyen barátságosén viselked­nek a szakácsnőkkel szempén; Zsigray Viola megnyugtat, hogy igen, igen, mindig ilyenek, sohasem gorombák; egyébként naponta kétszázötven ebédet, ötven va­csorát és ötven reggelit adnak el. Ezzel Foto: Keszeli Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents