A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-11 / 41. szám
Barabás Miklós Erdélyi János-portré/a csak a kaposiakban gerjesztette fel a kulturális munka iránti érdeklődést, hanem felvéve a kapcsolatot a környező falvak szervezeteivel, azokban is elindított valamelyes mozgást. Tárgyi emlékek után kutatva néhány régi. Erdélyiről szóló kiadványt találtak, és egy 1914-ben készült fényképet az akkori Erdéfyi-ünnepségröl. Még egy szerencsés körülmény segített az Erdélyi-hagyomány ápolásában. Kiderült ugyanis, hogy Budapesten él Erdélyi János két kései unokája: a néprajzos Erdélyi Zsuzsa és az irodalomtörténész T. Erdélyi Ilona. Az ö adományukból vetettük meg az állandó Erdélyi-kiállítás alapjait, amelyet a helyi szervezet szerény lehetőségeihez mérten folytonosan gyarapít. Erdélyi János emlékének, munkásságának felelevenítése elsősorban az ifjúságra hatott kedvezően. Soha olyan aktív, a cselekvés útját kereső ifjúsági csoport, pontosabban ifjúsági klub nem működött Nagykaposon, mint a hatvanas évek közepén. Nem véletlen, hogy tagjaiknak jelentős része ma is, — már-már mint felnőtt — aktív kulturális tevékenységet folytat. A 150. születési évfordulóra való felkészülés nem csupán szalmaláng-lelkesedés volt. A hagyományőrzés az ehhez kapcsolódó sokágú közművelődési munka azóta is szerves része a nagykaposi CSEMADOK-szervezet munkájának. 1968-ban, Erdélyi János halálának 100. évfordulója alkalmából a város emlékművet rendelt Nagy János szobrásztól. A gránittömbbe vésett Erdélyi-portré azóta is méltóképpen emlékezteti a nagykaposiakat és az odavetődöket, hogy 1814-ben e városka egyik pórkunyhójában látott napvilágot a 19. század egyik legmerészebb és legtávolabbra látó magyar gondolkodója. A következetes Erdélyi-hagyományápolásnak tudható be, hogy erről már aránylag eleget tudnak és írnak hazai magyar nyelvű lapjainkban. Ám jóformán alig vagy semmit sem írnak hazai magyar nyelvű lapjainkban, s szinte semmit sem tudnak egyéb emlékeinkről. Pedig Nagykapostól keletre van Dobóruszka. s az itteni templom kriptájában porladnak Eger vára hős védőjének. Dobó Istvánnak hamvai, és föltételezések szerint talán ez a falu volt egykor szülőhelye is. Bár az 1972-es esztendő. Dobó István halálának 400. évfordulója kitűnő alkalom lett volna arra, hogy emlékét legalább egy ünnepség erejéig megidézzük. Tudomásom szerint annak idején történt is kezdeményezés erre, de végül semmi sem lett belőle. Nagykapostól nyugati irányban fekszik Deregnyő. Ennek ma már málladozó, erősen megrongált kastélyában született az egyik legjelentősebb reform kori politikus és mezőgazdasági író, Lónyay Gábor. Deregnyöt és a kastélyt említve, szólnom kell a környék leggazdagabb tékájának, a híres Lónyay-könyvtárnak pusztulásáról. Ma már nehezen lehetne kideríteni, mekkora értékek estek itt a második világháború vandál pusztításának áldozatául. Nem áll már a katolikus parókia sem Nagykaposon, amely pár éve még a város egyik legrégibb épülete volt. E falak között élt és alkotott 1920 és 1930 között Mécs László premontrei pap, a két háború közti magyar irodalom sokat emlegetett költője, akit hosszú éveken át hozsannázó« a kispolgári ízlés és marasztalt el a költő társadalmi felelősségét számon kérő kritika. De bárhogy is alakult a költő sorsa, pályafutása, éppen az ő jóvoltából irányult rá néhány éve az irodalmi érdeklődés akkor még nagyon poros községünkre. A művelődési klubok tevékenysége tulajdonképpen az évtizedeken át kereset ij közművelődési formák egyik legsiken ; . b megvalósulása. A nagykaposi klub lét»- Aktivitása azt bizonyítja, hogy még ilye» kisvárosban sem irreális színvonalas társu -■ működtetése, ha legalább néhány tucat emberben megvan iránta az igény. Jelképesnek is tekinthető, hogy a nagykaposi művelődési klub a Fábry Zoltán-i életút fölelevenítésével indult. Nem véletlenül. A klub-alapítókat annyi személyes szál fűzte a stószi gondolkodóhoz, hogy akár törvényszerűnek is tekinthető a vele való indulás, nekirugaszkodás. Két éve él, dolgozik a klub. És hogy mire képes ilyen rövid idő alatt egy ilyen vállalkozás, arra talán az elhangzott előadások címeinek felsorolásával is választ lehet adni. Nyelvművelésünk problémái, A kisvárosi életforma. Oktatásunk időszerű kérdései. Környezetvédelem Nagykaposon és környékén, a A kettős honfoglalás, a Moldvai csángók élete és népművészete stb. Nagy érdeklődés kísérte a nyelvművelésről tartott előadást, amelyet e kérdés szakavatott hazai képviselője, dr. Jakab István tartott. Érdekes jelenségként könyvelhető el, hogy az előadást kővető vitában nem a magyar szakos pedagógusok kapcsolódtak be a legaktívabban, sőt ezek jelentős csoportja el sem jött az előadásra, hanem villanytelepi munkások, közigazgatási dolgozók és diákok. Egyeseket kíváncsiság, másokat igazi tudományos érdeklődés vonzott a kultúrház előadóterméhez, amely zsúfolásig megtelt a kettős honfoglalásról tartott előadáson. A témáról e problémakör kutatója, a világhírű régészprofesszor, László Gyula tartott előadást. Közvetlen hangú, lebilincselő előadásmódja, elbűvölő egyszerűséggel, ugyanakkor művészien fölvázolt rajzai varázslatos légkört teremtettek pár órára a kaposi művelődési házban. Szivszorongva hallgattuk Halász Péter előadását a moldvai csángók életéről és népművészetéről. A diaképek és magnófelvételek csak hangsúlyosabbá tették azt a mélyről örvénylő megindultságot, amelyet a velük egy nyelvet beszélők messzire szakadt ágának élete szakított fel bennünk. A közművelődési kép szerény felvázolása után összegezve tehát, milyen is ma az Ung melléki táj? A síkságból kinyúló, messzire integető gyárkéményeivel új arculatot öltött magára ez az egykor — nem is olyan régen — csak őstermelést ismerő és folytató vidék. Az iparosítás állandó, jó munkahelyeket biztosított a környék lakosainak, Nagykapos hatalmas házkockái kényelmesen berendezett lakásokat az ide települő dolgozóknak. Kitágult az egykori szűk világ, jól képzett ipari és mezőgazdasági szakemberek szorgalma gyarapítja országunk javait. Mindehhez bátrabban és gyakrabban tegyük hozzá sajátos nemzetiségi kultúránkat is. GÉCZI LAJOS 9
