A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
■Mint minden szocialista ország, Csehszlovákia is igen nagy gondot fordít a történelmi és kulturális emlékek védelmére, gondozására, a szellemi és anyagi hagyományok ápolására. A kulturális és történelmi emlékeket a losonci (Lučenec) járásban is a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében történő nevelés, valamint az idegenforgalom fejlesztésének szolgálatába állították. A műemlékek gondozását a Járási Műemléki Felügyelőség végzi, amely a Nógrádi Múzeum osztályaként működik. A járási nemzeti bizottság tanácsa 1977. március 17-én hagyta jóvá járási méretekben az állami műemlékgondozás további fejlesztésének új koncepcióját 1990-ig. A műemléki felügyelőség a járásban 28 történelmi, 75 művészettörténeti emléket, 50 védett népi építészeti és egy műszaki emléket, valamint 5 régészeti lelőhelyet tart számon, ezenkívül 568 művészettörténeti ingóságról vezet nyilvántartást. Több műemlék részbeni restaurálását végezték el kidolgozott programoknak megfelelően. így például megkezdődtek a divényi (Divín) kastély és a losonci zsinagóga felújítási munkálatai, restaurálással megmentették a bolyki (Bolkovce) templom értékes freskóit. B. S. Timrava 110. születési évfordulójára helyreállították az írónő Polichne-i szülőházát és az ábelfalvi (Ábelová) emlékházat. Folynak a nógrádi múzeumfalu, szkanzen létesítésének előkészületei Gácson (Halié), ennek keretében megkezdődött a volt sóhivatal műemléképületének helyreállítása, ugyanakkor Gácson előkészületek történtek a volt Forgách-féle kastélyban a Nógrádi Múzeum egyes gyűjteményeinek elhelyezésére. Számolnak a jövőben Dobrocs és Divény várának restaurálásával. A köztéri szobrok, emlékművek környékének rendbentartásából az iskolák diákjai, a SZISZ-tagok és az úttörők is kiveszik részüket. A jelenleg nyilvántartott — részben újkeletű — 43 emlékmű és 44 emléktábla között jelentős funkciót tölt be a Lenin-szobor. A járás területén aránylag sok emléke maradt fenn a népi építészetnek. Több jellegzetes — fából és vályogból épült — parasztházat, gazdasági épületet vásároltak már meg az újonnan létesítendő gácsi múzeumfalu számára. 1978-ban kiválasztották az alkalmas területet, s tavaly megtörtént ennek geodéziai felmérése. Folyamatban van a szkanzen urbanisztikai-architektonikai tanulmányának kidolgozása. Az illetékes szerveknek továbbra is ügyelniük kell arra. hogy senki se bontson le, építsen át védelem alatt álló népi építészeti emlékeket. Arra törekszünk, hogy a történelmi városközpontok védelmével, helyreállításával ezek mint kulturális központok szolgálják a lakosságot. A kidolgozás alatt álló losonci városrendezési terv számol a Marx utcának, a Gottwald térnek, a Vajanský utca felső szakaszának és a Dr. Hercz utcának eredeti állapotában való meghagyásával. A tanulmány ugyancsak javasolja távlatilag a közúti forgalom kizárását a városnak ebből a részéből, ennek szélén parkolóhely létesítését, a lakásállomány felújítását főként a Gottwald téren és a Vigadó kihasználását kulturális rendezvények céljaira. A járásban az állami műemlék-jegyzék 4 várat, illetve várromot tart számon. Ezek közül különösen Somoskő, Fülek és Divény várának romjai vonzanak sok turistát. Jelenleg állaguk megőrzésén fáradoznak. Számos kastély és kúria még nem szolgálja azt a célt, mely megfelelne értékének. A podrecsányi kastélyban — restaurálása után — a bányász-, illetve az üvegipari múzeum kiállítási tárgyait helyezik el. Az idén megkezdi működését a Nógrádi Galéria. Az egyházi célokat szolgáló műemléképületek többsége jó állapotban van. Ahol szükségesnek mutatkozott, elvégezték a részleges restaurálást, így például megjavították a bolyki (Bolkovce) és a sőregi (Šurice) templomot. A járás területén egyelőre egy műszaki emléket tart nyilván az állami műemlékjegyzék. Ez a Poltárhoz tartozó Ipolyszelében (Zelené) álló híd. Az ezen a területen tevékenykedő intézményekkel, elsősorban a kassai (Košice) Műszaki Múzeummal és a Selmecbányái (Banská Štiavnica) Bányászmúzeummal együttműködésben pontosítjuk a műemlékek nyilvántartását, s gondoskodunk a műszaki emlékek, így például a rimakokavai történelmi bánya védelméről. A műemlékvédelem előző korok becses képző- és iparművészeti alkotásaira is kiterjed. Ezek közül sok egyházi épületekben található. Ezeket is jegyzékbe vesszük, gondoskodva az egyházi vagy magántulajdonban levő műkincsek védelméről. A járás területén levő műemlékek karbantartási, restaurálási munkálatait a Losonci Járási Építőipari Vállalat, a helyi nemzeti bizottságok épitőcsoportjai, a žilinai és a rimaszombati (Rimavská Sobota) Műemlék Karbantartó Vállalat, valamint a sőregi Efsz építőbrigádja végzik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kapacitások nem elegendők az igények kielégítésére. A fenntartási, restaurálási munkák finanszírozása két csoportban történik. A nagyobb műemléképületek fenntartásának anyagi költségeit a Kerületi Műemléki és Természetvédelmi Felügyelőség, a kisebbekéit a járási nemzeti bizottság saját költségvetéséből fedezi. A javítási, restaurálási munkálatokat a füleki Nógrádi Múzeum irányítja. A műemlékvédelmi koncepcióban kitűzött feladatok igényesek, de megvalósíthatók. Ennek azonban — a felettes párt- és állami szervek segítségével — meg kell teremteni a további anyagi és személyzeti feltételeit. PAVEL KONTRIŠ a losonci Jnb kulturális osztályvezetője CSENDES SZÓRA VÁGYVA Losonc (Lučenec) főutcáján ülök egy pádon. Hosszú idő óta nem ültem itt. Élvezem a melengető napsütést. A széles utat szegélyező fákon a legkisebb fuvallatra zizegnek a levelek. Susognak, feleselnek az utcazajjal, a vidám madárdallal. Körülöttem siető emberek sokasága. Úgy tűnik, mindenkinek sürgős dolga van. Be kell vásárolni, munkába, értekezletre kell menni, egy csomó dolgot kell elintézni. Már-már restellném is a tétlenséget, amikor váratlanul egy idős bácsi telepedik le mellém. Ismerősként köszönt, pedig mindössze csak párszor találkoztunk, váltottunk néhány szót a tavasz elején, az utcán. — Hogy tetszik lenni? — teszem fel most is a szokványos kérdést és ez láthatólag jólesik az idős embernek. Szeme megcsillan az érdeklődésre, megigazítja hófehér haját és bajuszát, majd munkában megfáradt kezeit ölében összekulcsolva csendesen válaszol. — Köszönöm a kérdését, hol jobban, hol rosszabbul. Most egy kicsit kínoz a reuma, biztos időváltozás lesz, de egyébként nekem egyformán telik el minden nap. Hosszabbak lettek már a napok, korán lefekszem, mivel hajnalban a verébcsivitelésre úgy is felébredek. Meglocsolom a virágaimat, reggelit készítek, ebédre főzök valamit, enni adok a kiskutyámnak és egy kicsit eltapogatok az udvaron, azután ha jó az idő, kijövök az utcára. Ha nem tehetem, akkor az ablakból nézelődöm, vagy újságot, képeslapot, a HÉT címűt, és könyvet olvasok. Érdekelnek az országban, a világban történtek és nagyon szeretem az irodalmat. — Kedvelem a klasszikus költőket, Petőfit, Adyt, József Attilát, Hviezdoslavot és a többit, de legközelebb talán mégis Váci Mihály áll hozzám. Nem ismeri például a „Mindenütt otthon" című versét? Nagyon szép! Ennek néhány sorát betéve tudom: „Őrházikók előtt akárhol is, apám tiszteleg, s ha sorompók közt suhanok, megint gyerek leszek és minden állomáson én mindig megérkezem. Szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa int nekem ..Talán mondanom sem kell, hogy az apám is vasutas volt egykor, én pedig lakatosként mentem nyugdíjba néhány éve. A bácsi hetvenhat éves múlt. Van mire emlékeznie, hiszen a háta mögött kemény, dologban eltöltött évtizedek öröme-baja húzódik meg. Néhány éve meghalt hűséges élettársa, azóta egyedül él. Négy testvére évtizedekkel ezelőtt „elhagyta". Egyik elesett a harmincöt éve befejeződött második világháborúban, a Szovjetunióban, a másik a Szlovák Nemzeti Felkelésben a hegyekben vérzett el, a legkisebbek pedig Csehországban nősült, ment férjhez és telepedett le. Ritkán szánják rá magukat a testvérek és rokonok arra, hogy meglátogassák egymást. Két gyermeke közül a fia mérnök, a lánya pedig tanárnő lett. Messze laknak innen, de legalább negyedévenként asszonyostól, férjestől hazajönnek. Ilyenkor nagytakarítást és mosást rendeznek, a nagyapa pedig az öt kis unokát dédelgeti-babusgatja addig. — Higgye el, — sóhajt fel emlékezés közben — az a pár nap az én legnagyobb örömöm, amíg itt vannak a gyerekek, az unokák. Addig nem vagyok egyedül, nem érzem a magány nyomasztó súlyát. Igaz, mehetnék hozzájuk, hívtak már, de nem tudnám itthagyni a kis otthonomat és a feleségemet a temetőben. Hozzá minden héten kimegyek. A kocsmába különben sem járok, alkoholt nem iszom, beosztom a kis nyugdíjamat. Különösebb igényem most sincs, csupán szeretek az emberek között lenni, egy kicsit elbeszélgetni. Néha azért elmegyek a nyugdíjas klubba és a legtöbb CSEMADOK rendezvényre. Nemrég ott voltam a nagysikerű esztrádműsorukon és a József Attila emlékesten. Szerintem jól dolgozik a mostani vezetőség, ami nem is csoda, hiszen az új járási titkár, Princz Sándor elvtárs is fiatal, agilis ember. Ha más elfoglaltságot nem találok, kijövök ide a padra, dehát végül itt is csak magam vagyok leginkább. Az utcán ugyanis mindenki siet, ritkán akad beszélgető társ. Mit tapasztalt. Így van? Az élet rendje az — mondom —, hogy tele vagyunk teendőkkel, tervekkel, gondokkal, ezért sietünk, rohanunk. Hajszoljuk a boldogság kék madarát. Magyarázkodom, miközben felötlik bennem, hogy milyen sok hasonló sorsú, egyedülálló öreg él közöttünk, akiknek el lehetne mindezt mondani. Sokan vannak, akik vágynak a csendes szóra, beszélgető társra. Akivel emlékezhetnek, élményt cserélhetnek. Ha alkalom adódik, keressük és hallgassuk tehát meg az idősebbeket. Üljünk le melléjük a padra vagy a CSEMADOK rendezvényein, nem bánjuk meg. Mindegyik idős ember élete egy kész regény, sokat lehet tanulni tőlük. Aztán arra sem árt gondolni, hogy egyszer mindannyian megöregszünk. Amikor majd nekünk is jólesik a csendes, megértő és együttérző szó a naplemente előtt. KANIZSA ISTVÁN 14
