A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
FOLYÓIRAT Szabadidő Magazin A budapesti Lapkiadó Vállalat gondozásában „Szabadidő Magazin" címmel negyedévenként új, 64-oldalas folyóirat jelenik meg, mely a világszerte immár szép számban megjelenő ilyen jellegű folyóiratokhoz hasonlóan a szabadidő hasznos eltöltéséhez kíván segítséget nyújtani, ösztönzést és jó ötleteket adni az olvasóknak. A 3. számban „Munkaidő-szabadidő" címmel érdekes, elgondolkoztató beszélgetést közöl a lap a Magyar Népköztársaság munkaügyi miniszterével, dr. Trethon Ferenccel. Zika Klára, Dogossy Katalin, Máriássy Judit és Bajor Nagy Ernő írásai azokról szólnak, akik szabadidejük egy részét a tévé képernyője előtt töltik, s kiderül, hogy bár a televíziózás valóban a tömegek kedvelt szórakozása, azért kivételek is akadnak, akik nem szeretik és nem is nézik a tévét. A népszerű muzsika kedvelői ebben a számban is megtalálják a 12 oldalas „Ritmus" című rovatot, amely ezúttal a country-muzsikával, a műfaj kiváló magyar művelőivel, a Fonográf, a Bojtorján és a 100 Folk Celsius együttesekkel foglalkozik és Bob Dylan-ről, valamint a woodstocki popfesztiválról közöl érdekes írásokat. Az „Ablak a világra" című írás a fotózás iránt akarja felkelteni az érdeklődést és 20 érdekes fotót mutat be, melyek a világ legkülönbözőbb pontjain készültek, rögzítve egyegy érdekességet, furcsaságot, szokatlan eseményt. A főzés, a varrogatás, a kertészkedés és a barkácsolás hívei is találnak a lapban kedvükre való írásokat, új ötleteket. A „Hobby" rovat a díszállatok tenyésztőihez, a sakk, a bridzs és a bélyeggyüjtés kedvelőihez szól. A sportkedvelőket ezúttal „idegesség elleni reggeli futásra" és úszásra buzdítja a lap, és hangulatos írás (Peterdi Pál tollából) mutatja be a budapesti Lukács-fürdőt. A legkülönfélébb rejtvények kedvelői ezúttal is megtalálják a lapban a „6 oldal rejtvény" című rovatot. Sági Tóth Tibor HANGLEMEZ Tíz. (Kovács Kati jubileumi nagylemeze) Nehéz lenne pontosan megállapítani Kovács Kati lemezeinek, rádió- és tv-felvételeinek számát. A legjelentősebbeket viszont egyszerű kiválasztani, ezek magasan emelkednek ki az énekesnő repertoárjából, nevezetesen az LGT együttessel készült két-, és a Szörényi—Adamis alkalmi szerzőpárossal készült egy nagylemez, melyen a Fonográf együttes működik közre. A most megjelent TÍZ bizony nem tartozika legigényesebbek közé. Bosszantó, hogy az oly sokoldalú Kovács Kati egyszerre ennyi „csontig leszopogatott" slágert vett fel egyetlen nagylemezre. S ráadásul éppen a tizedikre! A Bradányi—Sülyi szerzőpár csupán önmaga silány ismétlése, a „házi szerzőkről" nem is beszélve (Koncz Tibor—Szenes Iván). Szerzeményeik alig érik el például Kovács Kati második nagylemezének (Autogram helyett — 1971) színvonalát. Csupán a divatos diszkós hangszerelés kelti a korszerűség fakó illúzióját. A lemez dalai közül persze most is akad slágerlistás, de ez nem sokat bizonyít, csupán a rajongók közízlésének szintjét tükrözi. Azt is hézagosán. Bizonyítja ezt a lemez legfelkapottabb dala — Kérdés önmagamhoz —, ez is csupa „indigózás". Kovács Kati egyéni hangja, sajátos előadói talentuma segítségével azonban még a legbanálisabb dalocskából is kifacsar valamiféle természetességet, s ha nincs, amit kifacsarjon, akkor önmagából tesz hozzá valamit, így ad hitelt a legnaivabb szirup-szövegnek is. Ez az ö varázskulcsa a sikerhez; a szakmai és közönségsikerhez is elég. Visszatérve a TÍZ-hez, a lemez egyetlen dala a Gözmozdony, amelynek zenéje, dallama (ha ismerős is kicsikét), legalább őszinte. Nem álcázza magát túlmanipulált hangszereléssel. Szövege kedvesen egyszerű, játékos és időszerű. Egy jó szöveg a sok gyengécske között. „Kovács Katinak nem való a diszkó" — olvastam valahol egy zenekritikus meglepő véleményét. Túlzásnak tartom. Hiszen éppen Kovács Kati az, aki minden műfajban otthon van, még a legjobbak közé nem sorolható filmszerepeiben is sikerül megteremtenie a hitelesség illúzióját (ez nem kis dologi), csak éppen a TÍZ-en szereplő daloknál jobb, érdekesebb, újabb nótákat kellene énekelnie. Kiss Péntek József KIÁLLÍTÁS Peter Štrompach képei A bratislavai Cyprián Majerník kiátlítóterem méreteinél fogva csak néhány alkotás bemutatására alkalmas. Az egy teremből álló minigalériában a látogató — ha sietős a dolga — röpke tíz perc alatt is megtekintheti a müveket, de a „komoly szándékú" látogatónak is maradandó élményt nyújt az itt kiállított, általában egy tucatnál nem több alkotás. A kiállító művészek is úgy válogatják össze a bemutatásra szánt anyagot, hogy az egységes legyen a téma, a megformálás „mikéntje" szempontjából, esetleg egy jelentős alkotói korszakról adjon áttekintést. A fiatal szlovák festő, Peter Štrompach képeit a közelmúltban tekinthettük meg. Az alkotások az eltelt két esztendőben születtek. Talán ez is magyarázza azt, hogy a festőt ebben a korszakában egy téma variálása, többszöri megfogalmazása, képpé varázslása izgatta. A téma; az ifjúság. Štrompach képe előtt állva — akár egy tükörben — magadat, vagy hajdani magadat látod. Azt az arcot, amely érdeklődve, de még keveset értve tekint vissza rád (tekint a világba), s amely az ifjúi báj, hamvasság és ártatlanság szemérme mögé rejti éledő vágyait, sóvárgásait. A kiállított képekből ítélve Štrompachot az Ember érdekli. Formai szempontból a konstruktív ábrázolásmód hatott rá, de talán ugyanolyan erővel nyűgözte le az antik képzőművészet és a reneszánsz is. Mindennek „kézzelfogható" bizonyítékai a festményei. Képeinek síkokban való felbontása, s mindemellett lágy ecsetkezelése, mély költőisége. A hetvenéves Bette Davis, a nálunk is jól ismert amerikai színésznő a közelmúltban ünnepelte színészi pályafutásának 50 éves jubileumát. A moszkvai Gagarin téren július elején leplezték le az első űrhajós emlékművét. Belgrad Duna parti nevezetessége a Kalemegdán. Itt, a hajdani Nándorfehérvárnál győzte le Hunyadi János annak idején a törököket. E győzelem emlékére szólal meg Európa-szerte délben a harang. halvány színei nem jelentenek durva kontrasztot, inkább a kép válik mozgalmasabbá, életszerűbbé, kissé feszesebbé, megtartva derűjét, poézisét, báját. A kiállítás képei bizonyítják, hogy Štrompach nem kedveli a komor színeket; — persze a képek „témája" is befolyásolja, meghatározza a festő egyes korszakainak színvilágát. Peter Štrompach a halvány színeket szereti: a világoskéket, a rózsaszínt, a galambszürkét. Vannak képei, amelyeken eluralkodik a lágy rózsaszín, s ebből „rikitanak ki" hangsúlyozó szándékkal a „keményebb" színek foltjai: a barnáé, feketéé, vörösé, s a festményeken szokatlan aranyé és ezüsté. Hogy milyen sokat jelent a kép hangulatához, színeihez megfelelően illeszkedő keret, azt ezen a kiállításon is tapasztalhattuk: a rózsaszín, a halványkék, fehér keret nem zavarja meg az összhangot, hanem szervesen illeszkedik a kompozícióba, lágyan öszszefogja a képet.-sík-KÖNYV Balogh Edgár: Vargyasi változások Az utóbbi években ismét divat lett a szociográfia. Az erdélyi „élő klasszikus" munkája azonban sokkal több ennél. Magába foglalja az olyan műfajokat is, mint a napló, riport, sőt mi több önéletrajzi elemekkel is találkozhatunk benne. Vargyas több mint kétezer lakost számláló község Erdővidéken, s a magyar művelődésnek kitűnő személyiségeket adott. Közülük szükséges megemlíteni Benkő József füvész és történetíró, Kriza János népköltészeti gyűjtő, Bölöni Farkas Sándor útleíró és Benedek Elek kitűnő mesemondó nevét. Az ékes történelmi múlttal rendelkező település ma virágzó bányászközség. A lakosok közül jelenleg 730 ipari munkás, s csak 210 személy dolgozik a mezőgazdaságban. Az iskolában 327 gyermek tanul magyar anyanyelvén, a tanszemélyzet 18-tagú, míg hatan az óvodában tanítanak. A szerző így ír művéről: „Kérdések rajzanak, keresem a választ mindegyikre, s a kijelentés bizonyosságáig többnyire nem jutok el. Az a társadalmi valóság, amellyel diákkorom szociográfiai vándorlásai során s a népi írók felméréseiben találkozhattam, s ami számomra Vargyason is megnyílt 1941-beli első odautazásomtól és a Máthé családba való befogadásomtól kezdve, gyökerestül megváltozott. Régi gondok helyébe azonban újabbak tódultak, s mint közügyi tollforgató sohasem tehettem többet, s ma sem próbálkozhatom egyébbel, mint hogy őszintén jelezzem, tükrözzem, megvalljam a kérdések torlódását..." Balogh Edgár Vargyasra először 1941 tavaszán jutott el, s ettől a látogatástól kezdve nem volt év a mai napig, hogy fel ne kereste volna ezt a falut. Ezen a környéken talált végre családi fészekre, itt lelt honra, ez lett választott szülőföldje. A vargyasi községi könyvtárba az 1978-as évben 420 új kötet futott be, ebből 319 darab magyar nyelvű. Melyek a legolvasottabb alkotások? Mindenekelőtt Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Tolsztoj, Dumas, Verne, Victor Hugo művei közkedveltek, de a fiatalok érdeklődnek a legújabb kiadványok iránt is. Nem csoda, hisz a feladatok megoldása nemsokára az ő dolguk lesz. Balogh Edgár szavaival élve: „A jövő minden gondja immár a dédunokák nemzedékére hárul." (Kriterion; Bukarest) Ábel Gábor 8
