A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-04 / 40. szám

* w * Hetvenegy éves vagyok s már jó ideje nyugdíjas. A CSEMADOK komáromi (Komárno) színjátszó csoportja még 1949-ben alakult meg s ennek azóta is tagja vagyok: játszottam, közreműköd­tem mint ügyelő, rendező. 1969 óta a Szakszervezetek Háza tartja fenn a cso­portot, amelynek azóta a vezetője va­gyok. Ez a védnökség nemcsak anyagi segítséget jelent, hanem megoldotta a csoport egyik legnagyobb nehézségét, amellyel kezdettől fogva küzdöttünk, a helyiséghiányt. A csoport rendezője Tarics János, a MATESZ tagja. Erélyes, tud fegyelmet tartani, nagyra becsülöm a munkáját. Mióta nálunk rendez, a csoport sokat fejlődött, amit a számos kitüntetés bi­zonyít. Magam is számos kitüntetésben részesültem, megkaptam többek között a J. K. Tyl ezüst emlékplakettet, 50 éves műkedvelői tevékenykedésemért a Jókai-napokon elismerő oklevelet, vala­mint emlékplakettet kaptam, 70. szüle­tésnapom alkalmából pedig a város díjával tüntettek ki. Vannak olyan tagjaink, akik már az együttes megalakulása óta tevékeny­kednek. Ezek közül elsősorban Barátné Kacz Erzsébet, Hollósi József és Dole­­zsal József nevét kell megemlítenem. De mások is már hosszú évek óta tagjai a csoportnak, mint Blaskó Nóra, Bohil Rozália, Székelyné Mórocz Erzsébet, Keresztes Piroska, Slancsik Margit, To­bolka Erzsébet, Dobai János, Sztrecskó Rudolf, Vasi József, Molnár Jenő és még sokan mások. De nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik az alapításnál ott voltak és több éven át lelkesen működtek, de már nem játszanak, mint például a Cibulka házaspár, Bangha Rozália, Ma­­gyarics Rudolfné, Veleba Antal, az egy­kori kultúrfelelös Körmendy Ferenc, to: vábbá a volt súgó, Gaborek Erzsébet. Családom tagjai közül a feleségem a fáradhatatlan és legfőbb munkatársam a megalakulás óta a csoport kellékese és ruhatárosa. Mindig megértett, és segített célkitűzéseim megvalósításá­ban. Feltétlenül meg kell emlékeznem az együttes megalakulása óta tevé­kenykedő technikai munkatársakról: a Farkas házaspárról. Farkas Ferencről, Jancsó Andrásról, Szórád Gyuláról és György Istvánról. A csoportot a legna­gyobb elismerés Prágában érte, amikor az öntevékeny színjátszók 1952-es or­szágos fesztiváljára egyetlen magyar csoportot hívtak meg, éspedig a mién­ket, a komáromit az értékelő bizottság nekünk ítélte oda az első dijat, Czibulka Gabriellának, a darab női főszereplőjé­nek pedig a legjobb női alakítás díját. A darab Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámája volt. Zdenék Nejedlý ak­kori művelődési miniszter az előadás után felkeresett bennünket, és többek között ezeket mondotta: „Eljöttem a színházba, mert tudják, a színházat már gyerekkorom óta szeretem. Jó előadást láttam és ezt önök csinálták. Úgy jöt­tem, mint egyszerű néző, akinek nagy élményben volt része." — Ezek a szavak számunkra mindennél többet jelentet­tek, s felejthetetlen marad a fesztivált követő 10 napos jutalomüdülés is Kar­lovy Varyban. Úgyancsak 1975-ben a nemzetiségi színjátszók Martinban megrendezett fesztiválján is nagy sikerrel szerepelt a csoport Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt című drámájával, s elnyerte Martin vá­ros nagydíját, Tárics János rendezőt pedig elismerő oklevéllel tüntették ki. Színjátszó gárdánk tagjai között van­nak idősek és fiatalok, lányok és több­­gyermekes családanyák, kétkezi mun­kások és értelmiségiek, valamennyien az anyanyelvi kultúra fáradhatatlan, lel­kes és elkötelezett terjesztői. Székelyné Mórocz Erzsébet három kiskorú gyer­mek édesanyja, mégis talált módot rá, hogy a nemegyszer késő éjszakába nyúló próbákon pontosan részt vegyen. A színjátszó csoport munkájába lel­kesen bekapcsolódnak pedagógusaink is: Banai Ilonka, Bohil Róbertné, Dobai János, Tobolka Erzsébet, Keresztes Pi­roska, Kaszás János. A MATESZ részé­ről is kellő támogatást kapunk, különö­sen Platzner Tibor díszlettervezőtől, Horváth József színpadmestertöl, vala­mint Veleba Antal ruhatárostól. Határtalanul boldog vagyok, ha egy­­egy előadás megnyeri a közönség tet­szését. Az igényes kulturális tevékeny­ség számomra felüdülést jelent, hiszen a közösség érdekében kifejtett munka minden fáradságot megér. Hamar elfe­lejtem a sok próbát, a nehézségeket, amikor felcsattan a kiérdemelt taps. Örülök, hogy még 71 éves fejjel is kivehetem részem a szocialista magyar kultúra terjesztéséből. Pedig mindig el­határozom, hogy ez lesz az utolsó évad s aztán visszavonulok, de nem bírom ki, vonz a munka, a színpad. Minden fá­radságot megér számomra a közösség érdekében kifejtett kulturális tevékeny­ség. Küzdelmes volt a csoport útja az elmúlt harminc év alatt. Sokszor küz­döttünk a helyiséghiánnyal és egyéb nehézségekkel. De az elismerés, a sike­rek mindig új erőt adtak a további munkához. Minden lelkes tagnak kö­szönet jár, aki közreműködött valami­lyen formában. Sokan vannak és voltak, így lehetetlen valamennyinek a nevét felsorolni a már említetteken kívül. So­kat tettek a komáromi öntevékeny szín­játszók az anyanyelvi színházi kultúra ápolása terén, és ez annál is figyelemre méltóbb, mert hiszen ugyancsak Komá­romban működik hazai hivatásos szín­házunk, a MATESZ. Együttműködésünk hasznos az egész csehszlovákiai ma­gyar szinházkultúra javára. LÖWINGER LÁSZLÓ, a CSEMADOK és a Szakszervezetek Háza komáromi színjátszó csoportjának a vezetője. Bemutatkozom... Varga László KINCSKERI Azt hiszem nem titok, hogy a nyári hónapok­ban a CSEMADOK helyi szervezeteinek akti­vitása szinte törvényszerűen csökken; július és augusztus a szabadságok időszaka, ugyanakkor a nagy nyári munkáké is, érthető tehát, hogy az öntevékeny közösségi kultúr­­munka — még ha nem is teljes mértékben — háttérbe szorul. Ezt tulajdonképpen minden­ki természetesnek is tartja, én legalábbis nem találkoztam még olyan emberrel, aki dohogott volna miatta, pedig ha jól meggon­dolom, azért mégsem olyan magától értető­dő. Az idősebbek, az egész évi munkában elfáradtak még csak hagyján; ők sokszor talán erejükön felül is vállalnak. De mi van a fiatal CSEMADOK-tagokkal, a középiskolá­sokkal, az ipari tanulókkal, az egyetemisták-FÖLDBE KERÜLT A NEGYEDIK KOPJAFA Tudvalevő dolog — s a közművelődés terüle­tén kicsit is jártasabbak előtt nem hat újdon­ságként a megállapítás —, hogy a népműve­lés, felnőttoktatás még jelenleg sem éri el a megkívánt szintet és hatásfokot, elég sok kívánnivalót hagy maga után. Ez a megálla­pítás a CSEMADOK helyi szervezetek nép­művelési tevékenységére is teljes egészében érvényes. Ahhoz, hogy a közeljövőben a CSEMADOK tevékenységének ez az ágazata is elérhesse a megkívánt hatásfokot, hogy a népművelési tevékenység egyre népszerűb­bé válhasson a CSEMADOK-tagok és általá­ban a magyar lakosság körében, elengedhe­tetlen a népművelési munka egyre újabb, népszerűbb és hatásosabb formáinak az ál­landó keresése. Ismeretes ma már az is, hogy az éppen az utóbbi néhány évben szélesebb alapokon beindult — s lényegében ma is még csak éppen kialakulóban levő, sajátos arculatot felvevő — klubmozgalom új színt vitt a CSEMADOK népművelési tevékenységébe, s egyike lehet a jövőben az említett új és hatásos munkaformáknak. A CSEMADOK komáromi (Komárno) helyi szervezete egyike volt azoknak a helyi szer­vezeteknek, amelyekben — néhány már ré­gebben működő klubot kivéve — elsőként indult be az ilyen jellegű rendszeres tévé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents