A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
TELEVÍZIÓ Számadás Ugye, megnyerte tetszésüket a szobrászművész, Kő Pál édesanyjának huncut-kedvesincselkedö, fiát féltő-szerető, önmagára kicsit büszke-szerény személye ...?! Mert engemet nagyon magával ragadott arca, mondatai, észjárása ... Ami viszont valószínűleg örökre felejthetetlenné válik, az igy hangzott valahogy: — Azért tetszenek ezek a szobrok, mert egyszerűek, érthetőek! Ezt a kb. idézett mondatot egy idős parasztszoknyás asszonyka mondta Kő Pál szobrai között a művész szülőfalujában. Valami óriási horderejű kritika-dicséret ez, s egyben mindenfajta művészetre érvényesíthető hitvallás is lehet: a művész legyen érthető. Nem egyes emberek, nem egy bizonyos réteg, egy csoport, a kiválasztottak számára, hanem egytől egyig mindenki számára. A művészet nem lehet a kiváltságosak sajátja, mert akkor az már nem művészet, de — ez már az én hitvallásom. S ez a Magyar Televízió által sugárzott remekbe szabott félórás riportfilm — amellett, hogy bemutatta Kő Pál szobrászművészt, szülőföldjét, az ott élőket és viszonyukat a művészethez épp ezt akarta bizonygatni. Hogy nem lehet megfosztani embereket a művészettől, a műélvezettől csak azért, mert műveltségi szintjük, világlátásuk, esztétikai érzékük alul marad — mondjuk — egy müvészetkritikusénál. És a művészeknek (?) nem lehet, nem szabad magukat azzal áltatni, hogy verseiket, írásaikat, képeiket, szobraikat azért nem fogadja el a közönség, mert nem nőtt még föl a művészhez (?), nem érti azokat. Mert sokszor bebizonyosodott már, akárcsak most is. Kő Pál szobrait nézve-látva, hogy nincs, nem létezik nem hozzáértő, a művészhez még nem felnövő közönség. Csak igazi művészet van, ami fehérnek, feketének, tanyasinak és felhőkarcolóban lakónak, írástudatlannak és mübírálónak egyaránt érthető, élvezhető. Kő Pál szobrai ilyenek. Hogy éppen mást sugallnak, mást jeleznek ennek vagy annak az embernek, az is csak azt bizonyítja: Kő Pál (szobrász) művész.-zolczer-KÖNYV Kodzsiki (japán mítoszok) Még mindig elenyészően keveset tudunk az Európán kívüli népek gondolatvilágáról, művészetéről-irodalmáról. A magyar, a csehszlovák s általában a szocialista könyvkiadás nagy lendülettel igyekszik pótolni az elmúlt évszázadok mulasztásait, ám fehér foltot 8 még mindig sokat találunk Afrika, Dél-Amerika s Ázsia szellemi térképén. A japán irodalom a szerencsés kivételek közé tartozik ebből a szempontból. Hogy mást ne mondjunk: magyarul immár több évtizede olvasható példának okáért az éppen ezeréves „Gendzsi regénye", s ugyancsak bő válogatás jelent meg az ún. „Párnakönyv"böl. S most íme, a Tatran Könyvkiadó kitűnő Pantheon-sorozatában szlovákul olvasható a legrégibb japán könyv, a Kodzsiki (magyar címe hozzávetőlegesen: Régi dolgok krónikája). Viktor Krupa, a kiváló szlovák orientalista jóvoltából ilymódon mi is megismerkedhetünk a fölkelő nap országának eme ősrégi könyvével, amely egyrészt a japán császárok származástörténete, másrészt viszont fölbecsülhetetlen kincsesbányája a japán mitológiának. Olyan valami a japán literatúrában, mint nálunk az Anonymus krónikája, vagy méginkább az elveszett ösgeszta, csakhogy annál éppen egy félévezreddel idősebb (lévén, hogy 712-böl való), s ha meggondoljuk, hogy szövegét egy száz évvel régebbi, tehát 620-ból való, s azóta sajnos, elveszett krónika alapján szerkesztették, igy voltaképpen 1500 éves, sőt még ettől is régebbi dolgok világába enged betekintést ez az egyedülállóan értékes és érdekes gyűjtemény. „A Kodzsiki nemcsak a sintoizmusnak s így az egész japán nemzetnek a szentkönyve — írta a kiváló szovjet orientalista, N. Konrad — s nemcsak elsőrendű forrásértékű alapkő Japán ősrégi történelméhez. A Kodzsiki nemcsak a japán mitológiához s valláshoz való kulcs, hanem az egész japán mentalitáshoz. E könyv segítségével jutunk legközelebb ahhoz, ami igazán japán a mai Japánban." Kodzsikit 681-ben kezdték összeállítani Temmu császár utasítására, de csak utóda, Gemmei császár idején fejezte be Ono Jasunaru. A három kötetre tagolódó mű i. e. 660-tól i. sz. 628-ig foglalja össze Japán történetét. Szövegét helyenként verses idézetek gazdagítják, s írói kínai betűket használtak. A könyv tartalmában sok a valószínűtlen, mesés elem, ám irodalmi és nyelvészeti értéke kétségbevonhatatlan. E műben maradt fenn az első japán tanka (ötsoros vers), melyet maga Susanao no Mikoto, a tenger istene irt, amikor egy szép leányt, Kusinadahimét megszabadította a nyolcfejü sárkánytól. A Kodzsiki szövegében még további 111 dal (uta) olvasható.-csl-KIÁLLÍTÁS Bodrogközi és ungvidéki amatőr képzőművészek kiállítása Értékes színfoltja volt az idei nyári művelődési tábornak az a rögtönzött kiállítás, melyet a bodrogközi és ungvidéki amatőr képzőművészek munkáiból rendeztek a somodi fürdő szállójának körtermében. A kiállítás szervezőinek nemes szándéka annál inkább is értékelendő, mivel a közművelődés újabb lehetőségét valósították meg — gazdagítva ezzel a táborozok esztétikai világát. A Somodiban összesereglett kultúrakedvelö fiatalok mindenképp sokat tanulhattak és okulhattak a látottakból, a Nagykaposon csoportosuló amatőr művészek munkáiból. Az alkalmi tárlat is bizonyította, hogy minden kezdeményezés célravezető lehet. Hogy érdemes egymást megkeresni: összefogni és keményen dolgozni. Hogy lehet kitartó munkával alkotni, értékeket létrehozni. Talán érdemes a tárlatra megjelentetett sokszorosított „katalógus" bevezetőjéből is idéznünk néhány sort. A klubszerű csoportosulás tagjainak törekvésével kapcsolatban többek közt ezt olvashatjuk: „Céljuk, hogy egymást fejlesztve, a fiatalokat támogatva járuljanak hozzá a környék községeiben rendezett kiállítások révén az emberek esztétikai szemléletének és kulturális értékítéleteinek formálásához." Úgy gondolom, iménti szándékukból már eddig is sokat valóra váltottak az amatőr művészek. Somodiban tíz festő, grafikus, illetve fafaragó mutatkozott be a táborozóknak. Meglehetősen heterogén csoport ez. A látottak alapján nehéz lenne érdemleges értékítéleteket mondani, ezt a kiállítás anyaga nem tette lehetővé. Egyébként maguk a tárlat rendezői sem törekedtek a teljességre, nem is érvényesítettek különösebb szempontokat, hisz céljuk sem ez volt. A kiállított munkák azonban így is meggyőzően bizonyították a csoport tagjainak tehetségét, alkotókészségét. Csótó László népi ihletésű grafikái, Binó István fafaragásai, Ferenc György fába vésett munkái, Galgóczy Tibor pásztorfaragásai egyaránt megérdemlik az alaposabb odafigyelést. De érdemes szemügyre venni Erdélyi Béla, Vargéné Pásztor Mária olajképeit, Sárogh István akvarelljeit vagy Tiszai Nagy Menyhért festményeit is. Kiss Károly képeit és M. Molnár László grafikáit ugyancsak dicséret illeti. Az amatőrök Somodiban látott alkotásai is eredeti tehetségről, megalapozott felkészültségről, technikai sokoldalúságról tanúskodnak. Elmondhatjuk, hogy a klubtagoknak érdemes dolgozniuk, egymást ösztönözve újabb értékeket létrehozniuk. Csáky Károly HANGLEMEZ „Roma" A népzene és a hanglemezkülönlegességek kedvelői számára valódi csemege a Polskié Nagrania lengyel hanglemezgyártó vállalat Muza nagylemeze, az 1948-ban Krakkóban megalakult világhírű ROMA cigány dal- és táncegyüttes profillemeze, amely a szaküzletekben nálunk is beszerezhető. Az együttes Wladyslaw Iszkiewicz művészeti vezető irányításával az indiai eredetű cokesti cigánytörzs folklórjának, hamisítatlan dalainak és táncainak művészi tolmácsolója. Nagylemezük ékesen tanúsítja, hogy a cigányzenekar a kitűnő énekes szólistákkal együttműködve igen magas színvonalon reprezentálja a cokesti cigánytörzs népzenéjét. Mig a magyar nyelvterületen ismert cigányzene elsősorban zenekari produkció, addig a lengyel cigányok zenélése elsősorban az igen melodikus dalokra, az éneklésre támaszkodik. Ez a ROMA együttes számaiban is megmutatkozik, hiszen ezek túlnyomó többségükben egy- vagy kétszólamú dalok zenekari kísérettel. A Muza nagylemez a ROMA együttes 11 számát tartalmazza, ezek közül tíz a zenekari kísérettel interpretált szóló- vagy páros ének és egy a zenekari szám. A némi exotikumot sem nélkülöző cigánydalok rendkívül szépek, jellegzetes a ritmusuk és a dallamuk, s nem egy közülük lenyűgözi a hallgatót, mint pl. a Skiris mange (írjad meg nekem), a Nagidyn ke me (Ne hidd, hogy én) című dalok és az egyetlen zenekari produkció, a Muro gras (A fekete ló). Sági Tóth Tibor Jemeljan Pugarsev, a legendás „parasztcár" életét vitte filmre Alekszej Szaltikov rendező. A film főszerepét Jevgenyij Matvejev alakítja. Ivan Andonov bolgár rendező Cseresznyéskert című filmjének Peter Szlabakov a főszereplője. A film témája a bolgár vidéki élet, amelyre egyre nagyobb hatással van az iparosítás. Peter Comley angol honpolgár azzal dicsekedhet, hogy övé a világ legnagyobb kutyája. A dán dog magassága 104 centiméter. Étvágya egyenes arányban áll termetével. Naponta két kiló marhahúst, belsőségeket, májat és kekszet fal be, s három liter tejet iszik rá. Képünkön a nagy dog, Comley kisfiával.
