A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
Vissza-vissz Következő számunk tartalmából: J. Keníž: DUKLA - A SZABADSÁG KAPUJA Lacza Tihamér: KINCSKERESŐ GIMNAZISTÁK Keszeli Ferenc: MADARAS ÍRÁS Mécs József: KELL A JÓ IVÓVÍZ Miklósi Péter: JEGYOSZTÓ GÁBRIEL Címlapunkon Kontár Gy., a 24. oldalon Bistika Valter felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Ünnepélyes csend uralkodik a Szlovák Nem zeti Tanács épületének folyosóin. Nemsokára véget ér az ülés. Feltárulnak az ajtók, s a tömegben feltűnik Nagy János kimerült, fáradt arca. Beszélgetésre invitálom. Kicsit félszegen, kicsit idegesen foglal helyet a velem szemközti széken. Szemében ott bújkál a ki nem mondott kérdés: — Miért pont én? Hisz nem tettem semmi különöset, csak azt, amivel megbíztak. — Hát éppen ez az! Tudni akarom, mennyit változott az élet az utóbbi években az ö körzetében. Sűrűn az órájára pillant. Siet haza. Hosszú volt a két nap, várja a felesége, a befejezetlen családi ház ... Amikor ismét találkozunk, éppen a kőműveseket várja. Az alkonyati órák rendszeresen azzal telnek, hogy építi a fészküket. Fiatal ember, megteheti. Különben is a szakmája: ács. A szövetkezetben, Udvardon (Dvory nad Žitavou), az építőbrigádban dolgozik. Annyi mindent épített már, csak épp magának ne építene semmit? — Az egyszerű hétköznapot úgy töltöm, mint bármely más munkatársam. Amikor megkezdődött szövetkezetünkben az ifjúsági építkezés, az ezerkétszáz férőhelyes tehénfarmon, én is, mint ács, odakerültem. Ott lettem brigádvezető. Tizenheten vagyunk — kőművesek, vasazók, segédmunkások, ácsok és a raktáros, a teherautó vezetője, a bérelszámoló és az építkezést vezető mérnök — alkotja a brigádot. Nagyon sok szombatot és vasárnapot meg hosszabbított műszakot munkával töltöttünk. Összeszokott a társaság s bár az építkezés befejeződött, a brigád együtt maradt. Most, négy évvel az alakulás után elnyertük a bronzfokozatot. Szóval hasonló gondokkal küzd ő is a magánéletében, mint mi mindannyian. Csak még egy kis többletet is vállalt. Hogy ez miben rejlik, épp az, amit tudni akarok. De előbb pillantsunk egy kicsit vissza a régmúlt időkbe. Szép körzet az övé. Nagylót, Besenyő, Baromiak, Csehi, Szemere, Kolta, Jászfalu, Csúz, Für, Kürt, Kisújfalu, Köbölkút (Veľké Lovce, Bešeňov, Branovo, Čechy, Semere, Kolta, Jasová, Dubník, Rúbaň, Strekov, Nová Vieska, Gbelce) és természetesen Udvard községek tartoznak hozzá. Dombos, lankás terület a Párizs patak és a Zsitva folyó között. A dombvonulat aztán fokozatosan ellankásodik. A partosabb helyeket homok és homokkő, a lapályokat agyagos iszap borítja. Kürtön, a Sósok-dűlöben bronzkori leletekre bukkantak. Ez a falu a török világban kétszer is elpusztult. Ezerötszázötvenkettöben még maradt tíz lakható háza, huszonöt év múlva ezek száma már harminc volt, de egy századdal később már az elpusztult, néptelen falvak közé sorolják. A falunév eredetét Szent László király uralkodásának idejéből származtatják, mert akkor kezdtek a palócok a Mátra-hegység ágai között letelepülni, ahonnan az Ipoly völgyébe is átköltöztek. Valószínűleg ezek közül telepedtek le egyes családok a mai Kürt tájékán, legalábbis a helységnév palóc eredetre vall. Különben ma már mindennek alig van jelentősége. Csak az olyan, régi könyveket vallatni szerető emberek számára érdékes, mint én vagyok. Azért elmondom, hátha akad más is, akit nemcsak a jelen érdekel. Bár az sokkal mozgalmasabb. Kürtön is. A község lélekszáma mára meghaladja a háromezret. Központi község, nagy szövetkezettel és sokgyermekes általános iskolával. — Mi újság Šimšík elvtárs? — kérdezi Nagy János a helyi nemzeti bizottság elnökét, amikor ráköszöntünk. — Élünk és dolgozunk, képviselő elvtárs — hangzik a válasz. — Tegnap megtörtént a felépítendő szövetkezeti lakások helyének kiválasztása, ahol majd a kidolgozott tervdokumentáció szerint megkezdődik a közművesítés: az utak, a járda, a vízvezetékhálózat, a szennyvízelvezető főcsatorna, a villanyhálózat és a közvilágítás építése. A földmunkákat már meg is kezdték . .. Nagyon sok minden épült s épül pillanatnyilag is a községben, többnyire úgynevezett „Z" akcióban, társadalmi összefogással. A férfinép jelentős hányada a falun kívül talált munkát. Telefonszerelők, itt ennek van hagyománya. így azután, ha munkaadójuk a Banská Bystrica-i Távbeszélő Szerelési Igazgatóság nem értené meg s nem támogatná községfejlesztési terveiket, bizony nehezen boldogulnának. De szerencsére meg érti. Kollektív kötelezettségvállalást, felajánlásokat tesznek az üzemi pártszervezet és a szakszervezet kezdeményezésére a községi építkezések megsegítése céljából. Szükség is van rájuk. Épp úgy, mint az itthon dolgozókra, a szövetkezeti tagokra. A helyi földművesszövetkezet az óvoda építésében veszi ki derekasan a részét. Ilyen légkörben azután a nehézségek ellenére is könnyű dolgozni. Mert azért nehézségek is akadnak. Az iskolaösszevonásból eredően itt lett a központi magyar általános iskola. Három falu — Csúz, Für, Kürt — gyerekeinek egész napi elhelyezésének, étkeztetésének a gond ja szakadt a nyakukba. Nincs étkező, sem napközi, sem tornaterem. Ideiglenes megöl dáskónt a sportpálya klubhelyiségét alakítót ták át iskolai étkezdévé, s a Jednota vendég látó üzemének szakácsai főzik az ebédet. Sok jó ember fogott össze, hogy ez az átmeneti megoldás megszülessen. Ám tudják, ez csak félmegoldás. A járási építőipari vállalat már dolgozik a napközi otthon és az ebédlő tervdokumentációján. Csak szaporán, mert a gyerekek helyzete így nagyon mostoha! Azután, hogy a sportklubból ebédlő lett, a tenniakarók még nem ülnek karba tett kézzel. Akadt a faluban egy régi épület. amelyet társadalmi munkával autós-motoros klubbá alakítottak. S hogy teljes legyen a működési lehetőség, motocross-versenypályát is építettek hozzá. Kerületi és szlovákiai versenyeket rendeznek. Bármennyire mozgalmas is a jelen, csak nem tudok elszakadni a múlttól, s ha már az előbb a török háborúk idejét említettem, hadd mondom el, hogy Nagy János körzetének másik faluja, Kolta történelme sem szegényebb. Az is többször elpusztult, többször újra benépesült. A hadiszerencse forgandó ságát s más emberi tulajdonságokat példáz Kürthy János egykori földbirtokos esete. Ezerhétszázkilencben, mivel csatlakozott II. Rákóczi Ferenc felkeléséhez, birtokai egy részét, köztük Koltát is, báró Szluha Ferenc kapta. Ennek halála után azonban Kürthy János, aki magát időközben Mária Terézia porosz hadjáratában mint főstrázsamester kitüntette, újra visszakapta a birtokát. E falu határában a Tatárhányás nevű dombhoz az a hagyomány fűződik, hogy ott tanyáztak a tatárok. Mások ellenben azt vélik, hogy a lakosok emeltek ott sáncokat a saját védelmükre. Még egy érdekesség. Kotta közeié ben állott hajdan a később elpusztult Kerekszállás nevű falu. Ezerhatszázhatvankilencben még fennállott. Száz évvel később Konstantinápolyból egy előkelő úr jött Komáromba és onnan Kerekszállásra ment. hogy megkeresse azokat az iratokat és ér-2
