A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
A Leonardo da Vinci nevét viselő olasz személyhajó La Spezia kikötőjében horgonyzott, amikor tűz ütött ki rajta. A hajó súlyosan megsérült. A monszunesők teljesen elárasztották New Delhi kereskedelmi központját, az élet azonban nem állt meg. Az autók és a kerékpárok nyugodtan „futottak" tovább a víz borította utcákon. A vajdasági magyarok is őrzik hagyományaikat. Az északi Csantavér községben, egy porta hangulatos udvarán éppen citerazenekar gyakorol. Ez az ócskavasrakás Robert Bruno jövőbeli otthona. Egyedül építi, teljes egészében vasból. A texasi fiatalember vasháza állítólag három év múlva lesz kész. KERESEM A NAPILAPOT Megyek a lakóhelyemhez legközelebb eső újságárushoz. Esőben, napsütésben, mindig. Apám nagy újságolvasó. Úgy kell neki a lap, a betű, mint evéshez a kenyér. A bódénál most nem tartózkodik senki. Jól kifogtam az időt. Utálom a sorban állást. — Kérek egy Új Szót — mondom az elárusító hölgynek. — Új Szó már nincs — kapom a választ. Csalódott arcot vágok, és az órámra pillantok. Még nincs tizenegy óra. E bódéhoz legközelebb eső bódéhoz tartok. Kell az újság, az olvasnivaló mindennap apámnak. Nélküle nincs számára reggel, délelőtt, lüktető zaj a városban. A másik bódénál, lakóhelyemtől jóval távolabb már idősebb férfinak mondom: — Kérek egy Új Szót! Az órájára pislant. Pontosan tizenegyen áll a mutató. Felrántja a vállát. Már nincs. — Hogyhogy nincs? — Kettőt-hármat kapok. Az meg mindjárt elfogy — hangzik a korántsem megnyugtató tájékoztatás. Körülnézek. Merre vegyem az irányt? Hol találok újságárust a legközelebb? Vissza kell mennem a lakótelepemre, és onnan indulni egy másik irányba. Tíz perc az út vissza, s onnan még legalább öt. Meleg van, izzadok, de nem torpanok meg. Csalódást okoznék apámnak, ha üres kézzel nyitnám rá az ajtót. A harmadik bódénál már könyörgésféle vegyül a hangomba: — Kérek egy Új Szót! Óhajom közlése után szeretném tenyerembe fogni a hölgy fejét, ne rázhassa meg szép nagy fürtökben lelógó haját, hogy nincs. Szeretném álmélkodóvá tenni a tekintetét, ne olvashassam ki a szeméből, ide is hiába fáradtam. Mintha érezné, lesújtana a tény egyszerű közlésével, keresgél a mindenféle lapok csomójában, élesztgeti a reményemet, s mikor megelégeli a sok fölösleges mozdulatot, hideg zuhanyként hatnak a szavai. — Elfogyott. — De kérem — és feltűnő határozottsággal ránézek a karórámra. — Alig múlt tizenegy néhány perccel. Hogyhogy elfogyott? Minden lapból van még. Ahogy látom, nem is kevés. Mért nem várhat az Új Szó is déli esetleg délutáni vásárlójára? A hölgy úgy néz rám, mintha nem lennék teljesen beszámítható. Hangosan beszélek a bódéja előtt, amely már-már szétfeszül az eladásra váró lapok halomjától. Elfordul, mintha ott sem lennék szép nagy őszibarack szemeket szabadít meg a portól szalvétapapírral. A következő újságárus gyalog már szinte elérhetetlen távolságban van. A villamosmegállónál felugróm a leghamarább érkező járműre. A villamos csörömpölve vágtat velem a negyedik bódé közelébe. Két megállót megyek, aztán kiszállok. Csuromvizes az ingem. Nem tudom, a melegtől-e, vagy az izgalomtól, amelyet az Új Szó keresése okoz. Magános bódé a kiszemelt, egy gyár háta mögött. Hirtelen az fordul meg a fejemben, hogy veszek egy játékpisztolyt, rászegezem az újságárusra, és kegyetlen ridegséggel azt mondom: — Új Szót vagy életet! Persze bolondság, amire gondolok. Ha a válasz az lenne, hogy nincs, lőnöm kellene, és mindjárt kiderülne, hogy játékpisztolyt tartok a kezemben. Meg ki látott még olyat, lelőni egy embert csak azért, mert nem tudja adni a kért lapot? A gyilkosság világra szóló szenzáció lenne. Itt és itt, ebben és ebben avárosban agyonlőttek egy újságárust, mert nem volt meg nála a kért újság! A burzsoá lapok újságírói teljesen értetlenül fogadnák a hírt. Pártsajtó hiánya miatt lelőttek egy újságárust. Ők ugyanis azzal tömik az olvasók gyomrát, hogy a pártsajtó a kutyának sem kell, rákényszerítik az emberekre. S íme, akad egy ország, ahol lelövik az újságárust, mert délelőtt tizenegy körül már nem tudja adni a kért lapot. A bódénál fél karú férfi ül az ablak mögött. Szégyellem magam. Ezt lőném le? Ezt a testi fogyatékost? Én, aki a kutyának se tudnám kiontani a vérét? Csüggedten, lelkileg fáradtan állok elé, s kicsit be is hajlok az ablakon, értse, amit mondok, és teljesítse is a kérésem. — Új Szót kérek! — Határozottan mondom, szinte parancsolóan, és olyan vadul nézek rá, hogy vegye észre, ha nincs, a halál fia. — Sajnálom, már elfogyott! — Kedves uram, barátom, ha ilyen vagy olyan üzletben azt mondják nekem, ez sincs, az sincs, magától értetődően bosszankodom. Az ellenségeink meg kihasználják ezt, és tele kürtölik vele a világot. A szocializmusban az nincs, amire az embernek éppen szüksége van. — Szemináriumot tart nekem? — háborodik fel a fél karú. — Eszem ágában sincs. Csak mondom, hogy baj, ha boltjainkból hiányzik a keresett áru. Szerintem ugyanilyen baj, vagy még nagyobb, ha a kedvelt lapjához nem juthat hozzá az ember! És ki hiszi el nekem a sok száz érintetten kívül, hogy egy szocialista országban délelőtt tizenegy tájban már nem kapni Új Szót, pártsajtót? — Korán reggel jöjjön! — Kérem szépen, én tizenegy órakor akarok venni Új Szót. Vagy délután háromkor. És sehol nem szabad azt mondani, hogy nincs. Mert akkor én ezt megírom, és azt érem el vele, hogy röhög rajtam a világ. Vagy sajnál a világ. Mert mások örülnek, ha nem kell a kezükbe fogniuk a pártsajtót, én meg háborgók miatta. Hát nem ment el az eszem? — Nekem ne szónokoljon — mondja magából kikelve a fél karú újságárus, és magára zárja az ablakot. — Jöjjön mindjárt nyitáskor, akkor kap Új Szót! — kiabálja az ablakon keresztül. — Igen, igen, de ha azt csinálom, ki elől vásárolom meg a lapot? Ezt a legkedveltebb, legvásároltabb lapot, amelyből tizenegy órakor már egy árva példány sincs? Már nem tekintek körül. Reményt vesztve fordulok vissza, És azt találgatom, mit mondok apámnak. Éppen az orrom elől vitték el az utolsó példányt. Peches vagyok. S ha nem tetszik neki, hogy üres kézzel térek haza, támadásba lendülök. Legjobb védekezés a támadás. Nyugdíjas, időmilliomos, igazán ott lehet a nyitásnál. Legyen ott, álljon ott, keljen fel idejében, tegye meg ezt is egy ennyire keresett lapért... MÁCS JÓZSEF
