A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
FOLYÓIRAT Leányvári ásatások Köztudomású, hogy a rómaiak huzamosabb ideig nem telepedtek meg hazánkban, csu pán az évszázadokig birtokukban lévő Pannóniából (a mai Dunántúl) törtek be olykor a Dunától északra fekvő vidékekre is. Híres határvédőrendszerük, a Limes Romanus azonban a Duna mentén húzódott, így néhány előretolt őrhely a mai Szlovákia területére is jutott. Ilyen volt többek között a nagyrészt átkutatott és publikált Gerulata (Oroszvár—Rusovce) és a Komáromhoz közeli Kelemantia (Leányvár), amely utóbbinak a feltárása az elmúlt években — a bős-nagymarosi vízlépcső építésének serkentő hatására — meggyorsult. A Krásy Slovenska című folyóirat idei 8. számában Klára Kuzmová számol be az eddigi ásatások eredményeiről. Az első híradás a leányvári erősség romjairól Marsigli olasz mérnök és katonatiszt tollából származik, aki a törökellenes felszabadító háborúk során járt a vidéken, s útiéi ményeit naplóban rögzítette. A múlt század hatvanas éveitől aztán már nemcsak utazók említik érdekességként ezeket a romokat, de tájékozódó jellegű régészeti feltárásokat is végeznek itt a szakemberek (pl. Rómer Flóris, a kibontakozó magyar régészet egyik legnagyobb alakja). A rendszeresebb feltárómunka az első világháborút közvetlen megelőző években Tóth-Kurucz János nevéhez fűződik, aki vizsgálatai eredményeit a komáromi múzeum évkönyveiben, illetve egy önálló, saját kiadású munkában tette közzé. Az első világháború után a csehszlovák régészek figyelmét sem kerülte el az archeológiái objektum. A feltárások a vizierőmű építésének megindulásával váltak ismét időszerűekké, így az utóbbi években a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete a komáromi Dunamenti Múzeummal karöltve folytatta az ásatásokat. A szakemberek a tudományos kérdések tisztázása mellett megtették az első lépéseket az egész leletegyüttes restaurálása felé, tudniillik a római erődből idővel szabadtéri múzeumot kívánnak létesíteni. Liszka József TELEVÍZIÓ Állat az emberben A népszerű Jean Gabin-sorozatban vetítette a Magyar Televízió a francia filmművészet nagy klasszikusának, Jean Renoimak egyik legjobb alkotását, a Zola regényéből készült. Állat az emberben című filmet. A mű 1938-ban készült, alig egy évvel tehát A nagy ábránd után, s újra megbizonyosodhattunk róla, hogy rendezője valóban az egyik legnagyobb alkotója a film világtörténetének. Hiszen alig pár nappal előtte vetítették az induló Marlene Dietrich-sorozatban a csak pár évvel előbb készült, 1930-as „Kék angyal"-t s ég és föld volt a kettő között a különbség: hang- és mozgástechnikában, ízlésben, stílusban egyaránt. Szinte meg sem látszik rajta a potom negyvenkét esztendő. Már pedig négy évtized a rohamosan fejlődő filmművészetben matuzsálemi kor. S mindezek ellenére: a száguldó mozdonyból látható „rohanó táj" fölvételei például becsületére válhatnának akár egy mai operatőrnek is. S a technika, mint oly gyakran, ezúttal is hű tükre a tartalomnak, a film belső „mondanivalójának". A Renoir—Gabin-film vetítése újra fölveti a kérdést, amit annakidején már a Magyar Rádió emlékezetes Zola-sorozatának kapcsán is érzékelhettünk: valóban olyan elavult iró-e Zola, mint amilyennek az elmúlt években évtizedekben véltük? Hogy valóban csak „kísérleti" író-e, csak naturalista-e, Balzacnak, Raubertnek, Dosztojevszkijnak csak másodvonalbeli pályatársa-e? Aligha egy tévé-sugározta filmadaptáció recenziójának a feladata választ adni eme súlyos kérdésre. Tény, hogy Zola (hasonlóképpen, mint nagy magyar tanítványa, Móricz Zsigmond, mi több: Ady) kultuszának nulla-pontján van. Már ami a tudós irodalmárok véleményét illeti. Mert a nagyközönség máig nem pártolt el tőle, azt újra meg újra kiadott regényeinek nagy példányszáma s a számtalan film-, tévé- s rádióadaptáció egyaránt bizonyítja. így a most látott „Állat az emberben" is. Jean Gabinröl aligha kell szót ejtenünk. Csak ismételni tudnánk a róla írott közhelyeket. Egy biztos: Jacques Lantier szerepében művészetének maximumát nyújtotta. Ehhez hasonló nagy alakítása volt még talán egykettő, ettől nagyobb — aligha. ^csi KÖNYV Bakay Kornél: A magyar államalapítás Iskolai tanulmányaink után úgy hittük, hogy a régmúltról kapott történeti ismereteink szilárdak, a kölcsönösen egymásra hivatkozó könyvek is erről látszottak meggyőzni. Az elmúlt évtizedekben viszont nemcsak a történelemszemlélet gyökeres változása (a marxista filozófia hatására), hanem újabb források felbukkanása is megingatta eme könyvek hitelét. Míg ezelőtt csak egy-két nemzeti uralkodói használatra készült történelemkönyv vagy krónika képezte a tankönyvek alapját, amelyek viszonyát egy-egy történelmi eseményhez a megbízó aktuális kapcsolatai és szempontjai határozták meg, áthatva a hivatalos ideológia (keresztény, mohamedán vagy ortodox) szellemiségével, addig a legújabb kutatások, a régészeti ásatások, a külföldi krónikák (pl. a Tarihi üngürüsz) megismerése, levéltári anyagok feldolgozása révén sok esemény új megvilágításba kerül. Anonymus Gesta Hungaroruma sok esetben éppoly bizonytalan, mint ahogy abszurdum néhány hipotetikus történelmi fantazmagória is, mint a sumér-magyar rokonság vagy a dáko-román kontinuitás. Más elméletek viszont épp mostanában nyernek igazolást (elég László Gyula vagy Püspöki Nagy Péter nevét említenem). Ilyen komplex kutatás eredményének lejegyzése Bakay Kornél munkája is. Felhasználva a már említetteken kívül a történelem segédtudományainak legújabb tapasztalatait: a néprajzi, nyelvészeti, numizmatikai, kultúr- és művészettörténeti ismereteket — a meglévő bizonytalan pontok ellenére összefüggéseiben és részleteiben tisztább és egységesebb képet ad a Kárpát-medence 9—11. századáról. Elveti a legendák némelyeket megszépítő, másokat befeketítő meséit, a történések felsöbbrendű eredeztetését, és csak a logikus következtetéseket, az objektív adatokat, a több forrás alapján igazolt tényeket veszi hitelt érdemlőnek. Például a magyar államiság valódi megszilárdítója nem a szentté avatott István király volt, hanem apja Géza. aki uralkodásának 26 esztendeje alatt szinte egyetlen külföldi hadjáratot sem vezetett, inkább a belső ellenfelek letörésével, a hatalom központosításával és a kifelé védelmet nyújtó, befelé egységesítő keresztény ideológia felvételével vonta irányítása alá az országot s ennek végrehajtásához még a német fejedelemségektől is kért és kapott segítséget. Miért halványodott el neve mégis a történetírásban ? A magyarázat egyszerű. Nem lehetett elöbbrevaló szentté avatott fiánál, aki végleg (illetve mostanáig) beárnyékolta apja cselekedeteinek dicsőségét. Nehéz tehát a tárgyszerű megítélés, több forrás híján szinte lehetetlen. Bakay vállalkozása mégsem meddő, s olyan új ismeretekkel gazdagítja az olvasót (nemcsak tényei, hanem vizsgálati módszere révén is), amelyek a későbbi korok értékeléséhez is támpontul szolgálhatnak. Mihályi Molnár László Moldova György: A szent tehén Moldováért már megint verekedtek. Pontosabban legújabb riportkönyvéért, amely a közelmúltban lezajlott magyarországi ünnepi Könyvhét alatt jelent meg. Igazából sokan kétségbe is vonták, hogy megjelent, mert üzletben, sátorban kapni szinte egyáltalán nem lehetett. Kétszázezer példánynak mégis „nyoma veszett" az olvasó-rajongók' tengerében. Nagy nehezen sikerült Prágában hozzájutnom és még útközben kiolvasnom a vaskos irományt. Nem tehetek róla: de „A szent tehén" már nem tetszett. Vagyis: nem úgy tetszett, mint az előző Moldova-könyvek. Ennél a könyvnél már érezni egy bizonyos fajta kifulladást. Itt már egyre több a rutin, ismétlés, az előre várható moldovai-fordulat, amelyekről most már nem hiszem el, hogy megtörténtek íróvalkérdezővel-kérdezettel. És kicsit furcsa ennél a könyvnél az is, hogy miközben Moldova egy nevén nevezett személlyel aránylag lagymatag dolgokról beszélget, csak úgy elsétál mellettük „valaki" és mond komoly, rázós dolgokat. S ennek a valakinek az író vagy elfelejti vagy nem érkezik följegyezni a nevét... No nem!... Van a könyvnek viszont egy remek, drámai-novellisztikus töltetű fejezete: beszélgetés Girold Mihállyal, amelyet már korábban rádiójáték formában is hallottam és írtam is a helyen róla. Ha másért nem — amit azért nem állítok! —, de ezért már megérte megvenni ezt a borsos árú könyvet, hogy elolvassam, lassan, szépen ezt a részt. (Egyébként, bizonyára senki sem lepődik majd meg, ha Moldovát textilipart kipellengérező könyve után tiszteletbeli textilipari munkássá fogadják. Ez már így dukál!) Várom az érdeklődőket: ez a könyv eladó!-zolczer-Ali újabban a Toyota autókat reklámozza, s továbbra is dicsekszik: „Több autót adok el, mint 12 szakeladó együttvéve" — állítja. Venesia Xoagua kisfia a képen még csak egyhetes. Az ifjú namibiai mama pedig éppen kilencesztendős. Egyébként mindketten egészségesek. • Indonézia egyik tartományának főhatóságai komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vajon alkalmazzanak-e majmokat a kókuszdió szüretelésénél. A tartományban egyre nagyobb gond a szüretelés, mivel a helyi lakosok nem szívesen végzik ezt a nehéz, ráadásul rosszul fizetett munkát. A hatóságok úgy vélik, hogy a fürge majmok bizonyos időtartamú idomítás után teljesen helyettesíteni tudják majd az embert. Ráadásul még a munkabért is meg lehet takarítani. 8
