A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
Idősek és fiatalok együtt Az utóbbi esztendőkben sajnálatos módon megcsappant az érdeklődés az öntevékeny színjátszás iránt, olyannyira, hogy egy-egy bemutató nemcsak ritkaságnak, hanem egyben ünnepnapnak is számit. így van ez Zsélyben (Želovce) is, abban a községben, ahol egykor az egész környéken jól ismert színjátszó csoport működött, s olyan igényes darabot is betanult, mint Gogol Revizora. A múlt azonban már csak emlék, amelyből azért időnként „ihletet" merítenek a zsélyi színjátszók. Mint például nemrégiben, amikor „Éljen a szerelem, le az alkohollal!" címmel mutattak be vidám öszszeállitást. Nem sokkal az előadás után találkoztam Deák Mihállyal, a CSEMADOK helyi szervezetének tevékeny elnökével, aki szintén szerepelt a műsorban. Egyébként Miska bácsi régi amatőr színjátszó, még a harmincas évek elején, tizenhat éves korában kezdte el „színészi pályafutását", s azóta számos színdarabban vállalt szerepet. — Nagy közönségsikert ért el a kabaré — újságolja elégedetten a 64 éves Deák Mihály, aki még most is aktívan részt vesz a község társadalmi és kulturális életében. Együtt játszottak benne idősek és fiatalok. Például a 72 éves Kajtor Mihály és a nyolcéves Kajtor Zsolti, hogy csak a két „végletet" említsem. A műsor rendezője, a fiatalos lelkületű Böhm József szintén túl van már a hetedik X-en, és nagyon sok színdarab rendezése fűződik a nevéhez. — Mi újság még a CSEMADOK házatáján? — Szervezetünk tagjai a nyári hónapokban jobbára társadalmi munkát végeznek. Az idén is részt vettek a szénakaszálásban, és a helyi művelődési otthon építésén is segédkeztek. Szükség szerint a szalma-betakarításból is kivesszük a részünket. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Népdal, népies dal, műdal Elítélő sajtókrítikát olvastunk arról, hogy egy CSEMADOK éneklőcsoport a Tavaszi szél népdalversenyen való szereplés után a saját szórakozására, A Galambszivet örököltem az édesanyámtól című. sőt még az Akácos út, ha végig megyek rajtad én című műdalt sem átallotta énekelni, amit a cikk írója kifogásolt. Tudniillik az „illetékesek" csak azt a dalt tartják eredeti népdalnak, amelyet „sokan, sokféleképpen és régen" énekelnek. Amelyik dal nem felel meg e követelménynek, szerintük csak népies vagy műdal lehet. Ezzel kapcsolatosan rá kell mutatni arra. hogy a dal minőségének megállapítása körül még zavarok vannak. Erre nagyon jó bizonyíték az az eset, amikor a CSEMADOK által Félen (Tomášov) megrendezett dalversenyen a zsűri az egyik szólóénekes dalát nem fogadta el azzal az indoklással, hogy az nem népdal. Ugyanakkor azonban az érdekelt szólóénekes előkereste azt a régi nótáskönyvet, amiből a dalt kivette, és bebizonyította, hogy az eredeti népdal, Kodály gyűjteményéből való. Erre a zsűri elnöke a következőt mondotta: „Vannak falusi és vannak városi népdalok. A városiak a falusi népdalokat elferdítik." Ez a vélemény egy kicsit furcsa, mert a népdal a városiaknál csak ugyanolyan lehet, mint a falusiaknál. A felvetett kérdésben dr. Vikár Lászlónak, az MTA Népzenei Osztálya vezetőjének az a válasza, hogy bizony a dalok minőségének megállapítása tekintetében még bizonyos zavarok állnak fenn, s ezt kellene mérvadónak tartani. Ami a régi, úgynevezett elismert népdalokat illeti, nem vitás, vannak köztük igen értékesek és szépek, olyanok, melyek a mai időknek is megfelelnek. Ámde vannak olyanok is, melyeknek szövege elavult, tehát értelmetlenek. Van például egy régi népdalunk, mely így kezdődik: „Ha tele van bánatos szűd panasszal..." Ha ezt a népdalt most igy énekelnénk, a mai ember meg sem értené, mivel nagyon kevesen tudják már, hogy valamikor régen, az akkori nyelvjárás szerint, szived helyett szüd-öt mondtak. Az nem lehet vitás, hogy az elavult nyelvezetű, régi népdalok összegyűjtése fontos, mert hiszen azok muzeális értéket képviselnek. Azt azonban nem lehet kívánni, hogy a mai ember ilyen, elavult nyelvű, sokszor érthetetlen szövegű népdalt énekeljen saját szórakozására. A népdal elbírálásánál nem lehet a legfőbb kritérium, hogy „régen éneklik". Régen ugyanis egy megszületett új dal elterjedése, népszerűvé válása hosszú időt vett igénybe. Ma azonban, a modem híradástechnika mellett, ez nagyon gyorsan megtörténik. Egy új dal széles körben gyorsan elterjedhet, népszerűvé, vagyis népdallá válhat. A mi életünkben az a fontos, hogy szeressük a népdalt, de ugyanígy a magyar nótát is, s minél szívesebben énkeljünk a magunk és mások örömére. Schneider Ede Tanulmányút A nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Népművelési Központ szervezésében a járás legjobb népművelési dolgozói háromnapos tanulmányi kiránduláson vettek részt Kelet-Szlovákiában és a Szovjetunió Kárpátontúli területén. Az út során megismerkedtek Eperjes (Prešov) fejlődő városképével s a város történelmi épületeivel, többek között azzal a házzal, melynek erkélyéről kiáltották ki 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaságot. Ezután a Dukla-hágóhoz látogattak, a történelmi hadszíntérre, amely a csehszlovák—szovjet barátság és testvéri segítségnyújtás éltető szimbóluma. Zempléntapolcán (Zemplínska Teplica) a helyi művelődési ház tevékenységét tanulmányozták, megismerkedtek az 1400 lakosú község életével, terveivel. A tanulmányút hátralevő részében Kárpátontúli terület szék-Oeak Mihály SZOCIALISTA MÓDON ÉLNI ÉS DOLGOZNI Kedves bensőséges kis összejövetelnek lehettem résztvevője a közelmúltban. A komáromi (Komárno) Bördiszmükészitö KTSZ egyik kollektívája, a Hajósy Éva vezette bronzjelvényes szocialista brigád hívott meg névadó ünnepségre. A 33 tagú kollektíva ugyanis ezen a napon vette fel a város nagy szülöttének, a magyar és a világirodalom egyik kiemelkedő alakjának. Jókai Mórnak a nevét. Hajósy Éva rövid ismertetéséből megtudtam, hogy a különféle (és igen tetszetős) táskákat készítő brigád 1977 januárjában alakult az üzem 105-ös műhelyében, s a kollektíva maga azóta is változatlan. Az általuk készített termékek nagy részét külföldre, főleg a Szovjetunióba exportálják. Munkájukat már két éve Nagy Béla művezető irányítja. A szocialista brigád bronzfokozatát 1979-ben nyerték el, s a közeljövőben megkapják az ezüst fokozatot. A brigádnaplót átlapozva kitűnt, hogy a kollektíva tagjai nemcsak a munkában tartanak össze. Tanúskodik erről a jutalompénzen megvalósított közös honismereti kirándulásra, a különböző kulturális rendezvények — köztük a Jókai-napok — látogatására s nem utolsósorban az arra vonatkozó bejegyzés, hogy patronátust vállalnak az őrsújfalusi szociális otthon felett. A felszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére a brigád tagjai díjazás nélkül egy szabad szombaton, rendkívüli műszakban dolgoztak, amikor azt a terv teljesítéséből eredően ezt az üzem érdeke a legjobban megkövetelte. Jövőbeli terveik igen sokrétűek' és tartalmasak. Az csak természetes, hogy kötelezettségeiket a jövőben is példamutatóan akarják teljesíteni. Ezen túlmenően, terveikben igen fontos szerep jut a kollektíva tagjai kulturális életével kapcsolatos különféle akcióknak. A brigád által kiérdemelt különböző pénzjutalmakat kulturális célokra szándékoznak fordítani. S egy példa arra, hogy milyenek is ezek a kulturális célok: a névadó ünnepségén már konkrétan beszéltek egy brigádkönyvtár létrehozásáról a műhely egyik sarkában, ami talán furcsának tűnhet kicsit, mivel azonban jómagam megnézhettem a brigád „szentélyét", a tiszta, modern és kulturált 105-ös műhelyt, igen helyénvalónak és követésre méltónak tartom az ötletet. Terveik között szerepel továbbá, hogy az ősz folyamán felveszik a testvérbaráti kapcsolatot a tatabányai Építőipari Szövetkezet egyik szocialista brigádjával. A brigád CSEMADOK-tagjai el akarják érni, hogy társaik is belépjenek a helyi szervezetbe s közösen vegyék ki részüket a CSEMADOK kulturális tevékenységéből. Ha erre igény mutatkozik, a Jókai-napok előkészítéséből is nagyon szívesen részt vállalnak. Németh Gyula városával, Munkáccsal ismerkedtek a kirándulók. A ma kilencvenezer lakosú Ungvár számottevő bútoriparral és élelmiszeriparral rendelkezik, egyeteme, orosz, ukrán és magyar nyelven megjelenő sajtója van. Itt működik a Kárpáti Könyvkiadó, mely a magyar nyelvű könyvek megjelentetéséről és terjesztéséről is gondoskodik. Az út mindenképpen hasznos volt: lehetőséget teremtett bepillantani a szovjet emberek életébe, elősegítette a történelmi tudatformálást, s a népművelés terén szerzett tapasztalatok emelhetik a nagykürtösi járásban folyó kulturális tevékenység színvonalát. Urbán Aladár 7
