A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
LEONYID BREZSNYEV ALMA-ATÁBAN Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke párt- és kormányküldöttség élén részt vett Alma-Atában a Szovjet-Kazahsztán és kommunista pártja megalakulása 60. évfordulójának ünnepségein. Az ezzel kapcsolatos nagygyűlésen elmondott beszédében megerősítette: a Szovjetunió a nemzetközi helyzet kiéleződésének ellenére a leszerelés érdekében folytatja következetes békepolitikáját és megismételte a Szovjetuniónak már több alkalommal a leszerelés és a katonai enyhülés kérdéseiről folytatandó tárgya lásokra tett javaslatát. URHO KEKKONEN 80 ÉVES Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke ezekben a napokban töltötte be 80. életévét. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke ebből az alkalomból levélben fejezte ki jókívánságait a finn államfőnek. CIPRUSI PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG PRÁGÁBAN Alekosz Mikhaelidisznek, a Ciprusi Köztársaság képviselőháza elnökének vezetésével parlamenti delegáció tett hivatalos látogatást Csehszlovákiában. — A kép Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének (balról) és a ciprusi küldöttség vezetőjének találkozójáról készült. Ünnepi nagygyűlés Vietnam függetlenségének 35. évfordulóján Bratislavában, a Slovnaft vállalat dolgozói ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg Vietnam függetlensége kivívásának 35. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet František Pallér, a városi pártbizottság titkára mondta. Az ünnepségen részt vett Nguyen Tien Thong, Vietnam csehszlovákiai nagykövete. A szocialista országok távközlési minisztereinek találkozója Bratislavában tartotta meg XII. ülésszakát a Szocialista Országok Postaügyi és Távközlési Együttműködési Szervezete (OSS). Az ülésszakot Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnökhelyettes, Csehszlovákia állandó KGST-képviselője nyitotta meg. — A képen: Vlastimil Chalupa csehszlovák postaügyi miniszter beszédét mondja. (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) GYŐZZÖN HELSINKI SZELLEME! Öt év telt el azóta, hogy Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A konferencia jó alapot adott Európa népei számára a kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez, ami nagymértékben befolyásolhatja a különböző szintű és tartalmú leszerelési tárgyalások előrehaladását, tudatosítva a nemzetek felelősségét a békéért és biztonságért. A kölcsönös bizalom megteremtésének eszméje azért is lényeges, mivel e nélkül nem lehet sikeres leszerelési tárgyalás. Bár az elmúlt hónapok alatt az Egyesült Államok vezető körei hidegháborús hisztériájának következtében megromlott a nemzetközi légkör s nőtt a feszültség, a józan gondolkodású nyugat-európai politikusok továbbra is kiállnak az enyhülési politika mellett. Mint ismeretes. Helsinkit követően a szocialista országok azzal a javaslattal álltak elő, hogy ha azt akarjuk, hogy a politikai enyhülés szilárd legyen, az enyhülést ki kell terjeszteni katonai területre is. Ezt a követelményt egész Európa közvéleménye Keleten, Nyugaton egyaránt támogatta. Ez a javaslat azonban komoly nyugtalanságot váltott ki a hadiipari és a fegyverkezési hajsza híveiben, mivel ebben komoly veszélyt láttak katonai programjuk megvalósításában. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama — belpolitikájához híven — már 1976-ban több igen fontos javaslatot tett a katonai enyhülés elérésére. Az egyik javaslat: a záróközleményt aláíró hatalmak kötelezzék magukat arra, hogy egymással szemben elsőnek nem alkalmaznak atomfegyvert. A Nyugat képviselői azonban, a NATO nyomására, elvetették ezt a szovjet javaslatot. Az Egyesült Államok hét éven át halogatta a SALT-2 szerződés megkötését. Amikor végül tavaly megtörtént a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó megállapodás aláírása. Carter — politikai zsarolásként — megakadályozta a szerződés ratifikálását a Kongresszusban. Tehát nem Moszkva, hanem Washington volt az. akit a katonai enyhülés problémája nem érdekelt Ugyanígy már több mint egy éve halogatják Washingtonban a fegyverkereskedelem korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai párbeszéd felújítását E rövid bevezető után nézzük meg közelebbről, mi a helyzet a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalás-sorozaton. Már lassan hét éve folyik a vita eredménytelenül ezen a fórumon, annak ellenére, hogy sokan elismerik a tárgyalások sikeres előrehaladásának világpolitikai jelentőségét. Vajon ki a felelős, hogy a bécsi tárgyalások egy helyben topognak? A Szovjetunió és szövetségesei 1978. június 8-án javaslatot terjesztettek elő, amely több pontban megközelítette a nyugati tárgyalópartnerek előző javaslatait. A szocialista országok bejelentették, készek eleget tenni tárgyalópartnereik kívánságának s hozzájárulnak ahhoz, hogy a NATO és a Varsói Szerződés Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát kölcsönösen 900 ezer főben határozzák meg. Azzal is egyetértettek, hogy a csökkentés csupán a szárazföldi csapatok létszámát érintse, míg a légierőknél csupán az állomány befagyasztására kerül sor. Mi volt a Nyugat válasza ? Másfél éves hallgatás után bejelentették a NATO miniszteri tanácsának azt a döntését, hogy mintegy 600 középhatósugarú rakétát helyeznek el Európában. Az észak-atlanti tömb ma elutasít, a fegyverkezés és a haditechnika csökkentését illető, minden javaslatot. Saját javaslatait is visszavonta, ami az atomtöltetű fegyvereket és azok célbajuttató eszközeit illeti, cserébe a szovjet tankok bizonyos számú csökkentése ellenében. A Szovjetunió és szövetségesei viszont úgy gondolják, hogy az európai katonai konfrontáció csökkentéséről szóló egyezményeknek tartalmazniuk kell az atomfegyverek és azok célbajuttató eszközeinek a csökkentését is. A Nyugat ma a bécsi tárgyalásokon a kérdést a Közép-Európában állomásozó szovjet és amerikai szárazföldi csapatok csökkentésére akarja korlátozni. Itt kell megjegyezni, hogy a Szovjetunió az elmúlt év végén 20 ezer katonát és ennek megfelelő haditechnikát kivont az NDK területéről, ennek ellenére a Nyugat azt szeretné, ha a Szovjetunió 30 ezer főt vonna ki a térségből, míg az Egyesült Államok cserébe ugyanakkor csupán 13 ezer fővel hajlandó csökkenteni itt állomásozó csapatainak létszámát. Míg az 1978 decemberében előterjesztett nyugati javaslat szerint mihelyt sor kerül a szovjet és az amerikai haderők kölcsönös csökkentésére, Nagy-Brŕtannia, az NSZK, valamint a többi európai NATO-tagállam kész követni a példát Ma viszont erről hallani sem akarnak. A NATO nemcsak a csapatok létszámának csökkentését utasítja el, de még a haderők jelenlegi szinten való befagyasztásáról sem hajlandó tárgyalni. A NATO szerint a szocialista országok állítólag nagyobb számú szárazföldi haderővel rendelkeznek Közép-Európában, mint az észak-atlanti tömb. Ezért a szocialista országok a tárgyalások 20. fordulójában javasolták a haderők 1980. január 1-i állománya számának kölcsönös kicserélését. A NATO-országok a mai napig nem válaszoltak erre a kezdeményezésre. Ma a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalássorozat haderőcsökkentési és leszerelési tárgyalás semmivel sincs előbbre, mint hat évvel ezelőtt. A nyugati tárgyaló partnerek obstruktiv álláspontja, a saját javaslataiktól való visszalépés, az egyoldalú előnyre való törekvés nem viszi előbbre a megértés gondolatát. Európa és a világ az eddigi sikertelen tárgyalássorozat után is reményeket fűz a bécsi tárgyalásokhoz. Elvárja, hogy a bécsi Hofburgban is győz Helsinki szelleme. PÉK VENDEL 5
