A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
Milyen a HÉT? GONDOLATOK EGY ANKÉT KAPCSÁN Úgy gondolom, a sajtónap alkalmából nem illetlen dolog beszélni saját sajtótermékünkről, a Hétről is. Köztudott: minden szerkesztőség azon kívül, hogy saját lapját értékeli, a szerkesztőségi értekezleteken vagy a szerkesztő bizottság ülésein, arra is kíváncsi, hogy miként értékelik a lapot a minden elfogultságtól mentes olvasók, milyenek az elvárásaik a lappal szemben. Ezért a Hét szerkesztősége, — annak ellenére, hogy lapunkat igen pozitívan értékelte a CSEMADOK KB Elnöksége és a Központi Bizottság idei májusi plénuma, — szükségesnek tartotta ankét formájában megkérdezni a CSEMADOK KB tagjait, mondják el véleményüket a lap tartalmáról, mi az, ami a Hétben tetszik, és mi nem, mit tartanak jónak és mit fölöslegesnek, mit javasolnak a lap tartalmával és grafikai elrendezésével kapcsolatban. Az arra a kérdésre beérkezett válaszok, hogy kinek mi a véleménye a Hét tartalmáról és grafikai elrendezéséről, mind pozitívak voltak. Ennek dokumentálására csak néhány idézet a válaszokból: „A Hét mind tartalmában, mind grafikai elrendezésében jelentős minőségi fejlődésen ment át, ma már az olvasók sokrétű érdeklődését is kielégíti.” „Színes, szép színvonalas, nagyon meg vagyunk elégedve." „Tartalma és grafikai elrendezése az igényeknek, a kornak megfelelő, a dolgozók napi önművelődéséhez vezető úton haladva formálja a dolgozókat." Egy további vélemény: „Hetilapunk az elmúlt kéthárom évben az előbbi időszakhoz viszonyítva hármasával vette a lépcsőfokokat. Tartalmas, színvonalas, tudatformáló lapunk van." Ugyanilyen hangnemben szólt a többi KB tag is a lap színvonaláról, minden valószínűség szerint kifejezve nemcsak saját, de környezetük, hozzátartozóik és munkatársaik véleményét is. A szerkesztőség természetesen örül az ilyen véleményeknek, amelyekben az egész szerkesztőségi kollektíva megbecsülése és elismerése tükröződik. Ez az elismerés arra kötelezi a Hét szerkesztőségét, hogy a jövőben még magasabbra állítsa a mércét, ami a lap színvonalát illeti. A következő kérdés volt: „Mi az, ami a Hétben tetszik?" Az erre adott válaszokból idézünk: „Az aktuális emberi gondolkodás- és viszonyulást-formáló kérdések boncolgatása, vagyis azok a cikkek, amelyek sajátos, egyéni módon igyekeznek formálni, nevelni, vagy felhívni bizonyos eseményekre, folyamatokra a figyelmet." Egy másik ilyen, egészen bensőséges válasz: „Hozzátartozik életünkhöz, már nem tudnánk nélkülözni, az egész család nagyon szereti." Egy további: „Az, hogy a magyarság specifikus kérdéseivel is foglalkozik; nem olyasféle lap, amely az embereket Tokióban és Párizsban egyaránt szórakoztathatná." Egy másik megkérdezett KB-tagnak az tetszik, ami közvetlenül az élet mindennapi problémáira vonatkozik a kultúra, a tudomány és a technika területén, továbbá az Emberi sorsok, a Kortársaink és a CSEMADOK munkájáról szóló rovatban megjelent cikkek. Még egy vélemény: „Elsősorban a színes képekkel illusztrált riportjaik jók, és eszmei-politikai vonatkozásban sem találok kivetni valót. Vannak számok, amelyek felveszik a versenyt a szlovák és a cseh képeslapokkal, és néha azokat túl is szárnyalják. Tudományos ismertetései nem szakállasak." Egy további válaszadó arról beszél, hogy szűkebb és tágabb értelemben is a mi sajátos problémáinkról ír, mirólunk és nekünk, olyan hangon, hogy a János bácsi is megérti." íme néhány szemelvény a sok-sok válaszból. Természetes dolog, hogy mindenkinek más és más tetszik a Hétben, és ez az érthető is, hiszen az emberek nem egyformák, és így érdeklődési körük sem ugyanaz. De az a tény, hogy a Hét 24 oldalon bizonyos igénnyel ki tudja elégíteni a széles olvasótábor érdeklődését, számunkra megnyugtató. Ugyanúgy megnyugtató a megkérdezettek zömének az a véleménye, hogy a Hét tartalma összhangban van pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseivel és a proletár internacionalizmus eszméjével. Ám ne gondolják a kedves olvasók, hogy a pozitív vélemények következményeképpen a szerkesztőségnek fejébe száll a dicsőség. Távolról sem. Már csak azért sem, mert a szerkesztőség minden esetben sokkal szigorúbban bírálja el az egyes számok tartalmát, eszmei-politikai színvonalát, grafikai kivitelét, mint az olvasók, és ez érthető is, mert a szerkesztőség tagjai tudatában vannak annak, hogy egyedül csak az ő íráskészségükön és szerkesztői munkájukon múlik, hogy a lap egyre színvonalasabb legyen. Arra a kérdésre, hogy ki mit tart a Hétben fölöslegesnek, a válaszok nagyon sokrétűek voltak. Van, aki szerint fölöslegesek a folytatásos regények, mások viszont szeretik, igénylik a folytatásos regényeket. Van, aki például fölöslegesnek tartja a hirdetéseket. Ezeknek közléséről azonban — anyagi okokból — nem mondhatunk le. A többségnek mindenesetre az a véleménye, hogy a Hétnek fölösleges rovata nincs, megjegyzik azonban, hogy jó lenne elgondolkodni az egyes rovatok terjedelmén, egymáshoz viszonyított arányain a hatékonyság és célszerűség szempontjából. Igen változatosak az arra a kérdésre adott válaszok, hogy ki milyen változásokat javasol a Hét tartalmát, valamint 1 1 i K « 1 [ 30 ___ r v íj rW J V w 1. 1y »*•.- Ti ■ általában belső elrendezését illetően, íme, néhány vélemény: „Szükség lenne a CSEMADOK-ban történő heti események ismertetésére." (Persze tudni kell, hogy a Hét átfutási ideje közel egy hónap, tehát a heti események ismertetése csak négy hét múlva láthat napvilágot.) Egy további válaszadó szerint többet kellene foglalkozni a polgári ügyeket intéző testületek munkájával, továbbá fel kellene tárni a nemzeti bizottságok munkájában mutatkozó fogyatékosságokat. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak zöme önkéntes alapon, tehát nem főállásban, rengeteg szabad idejének feláldozásával tölti be tisztségét. Vannak azonban olyanok is, akik jobbára csak papíron szerepelnek, húzódoznak a feladatok vállalásától. Ki mit tesz a közért, kérdezi a válaszadó. Mások olyan kérdésekre akarnak választ kapni, hogy például miért káros a dohányzás, ismét mások arról szeretnének olvasni, hogy a fiataloknak több tiszteletet kellene tanúsítaniuk az idősebbekkel szemben. Vannak, akik többet szeretnének olvasni az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, eseményekről. Egy további megkérdezett a kritikai rovat bővítését igényli, mások a néprajzi kutatások eredményeinek szélesebb körű ismertetését. Egyesek véleménye szerint a Hét túlságosan irodalomcentrikus, holott inkább közművelődéscentrikusnak kellene lennie. Mindezek a vélemények elgondolkoztatok; a szerkesztőség a jövőben igyekezni fog a beérkezett közérdekű javaslatok közül lehetőleg minél többet megvalósítani. Volt olyan megjegyzés is, hogy a Hét úgy lehetne igazán jó folyóirat, ha nem kötnék szűk „szervezeti" gondok, szempontok és előítéletek. A jó hetilapot kellene szem előtt tartani, és nem azt, hogy mit lehet kipipálni és mit nem. Csak így juthat el a szerkesztőség odáig, írja a válaszadó, hogy saját hagyományaink ne váljanak nyűggé, bilinccsé. Megjegyzi továbbá, hogy neki a Hétben az tetszik, hogy a szerkesztőség 24 oldalon próbál jó hetilapot szerkeszteni, „Ha van lehetetlen — akkor ez már csaknem az" — írja s javasolja a szerkesztőség létszámának bővítését és általában azoknak a feltételeknek megjavítását, amelyek egy jó hetilap szerkesztéséhez szükségesek. Ezek a gondolatok egyszersmind szerkesztőségünk véleményét is kifejezik. És csak remélni tudjuk, hogy mindezek a problémák a jövőben megoldódnak. Most azonban a jelenlegi helyzetben szerkesztőségünknek az objektív lehetőségekből kell kiindulnia, más kiút nincs. Az adott feltételek mellett kell olyan lapot szerkesztenünk, amely színvonalával a munkások, szövetkezeti dolgozók és az értelmiség igényeinek egyaránt megfelel. A lapnak, tartalmának összhangban kell lennie azokkal a követelményekkel, amelyeket pártunk határozatai és nem utolsósorban a CSEMADOK Központi Bizottsága támaszt velünk szemben, de ugyanakkor az olvasmányosság követelményét sem szabad szem elöl tévesztenünk. A kérdésekre beérkezett válaszok számunkra nemcsak azért értékesek, mert a válaszadók egytől egyig jó véleménnyel vannak a lapról, hanem azért is, mert azt mutatják, hogy a Központi Bizottság tagjainak van véleményük, vannak javaslataik a lappal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy szerkesztőségünk jó úton jár, hogy a lapnak megvan a visszhangja az olvasók között. Végezetül köszönetét kell mondanom mindazoknak, akik beküldték válaszaikat a feltett kérdésekre. Látszik, hogy szívügyüknek tekintik a Hét színvonalának emelését. Meggyőződésünk, hogy a jövőben ugyanilyen figyelemmel fogják kísérni lapunk tartalmát, kivitelét és észrevételeikkel elősegítik szerkesz tőségünk munkáját. VARGA JÁNOS 4
