A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem egy ukrajnai társasutazáson. Sok szépet, érdekeset láttam, tapasztaltam, s élményeimet, benyomásaimat — ahogy azok most emlékezetemben felmerülnek — szeretném megosztani lapunk olvasóival. LVOV Három napot töltöttünk ebben a nagy múltú, a történelem folyamán sokszor gazdát cserélt, igen tetszetős külsejű városban. Megérkezve a pályaudvaron küldöttség várta csoportunkat, s mindenkinek egy-egy szál piros szegfüvei kedveskedtek. Az első este hangversenyt hallhattunk a Turiszt Szállóban, ahol elhelyeztek minket. Fiatal Komszomol-tagok szórakoztattak: hangszerszóló-számokat s magánénekeket adtak elő. Népviseletbe öltözött lányok hárfán kísérték a duóban előadott édesbús ukrán népdalokat. Idegenvezetőinktől a városnézés során sok érdekeset tudtunk meg Lvovról. Területi s'žékhely, kiterjedt környék hagyományos gazdasági, közlekedési, kulturális és közigazgatási központja. Lakosainak szama megközelíti a félmilliót. Hat évszázadon át sok harc, háborúskodás központja is volt ez a város az együttélő nemzetisegek. ellenségeskedő hatalmak, szembenálló felekezetek között. A régi idők emlékei, a különböző korok más-máskeppen faragott kövei, az ukrán népi architektúra és az olaszos reneszánsz, a németes ízlésű barokk és a lengyel építészeti megoldások ma békésen megférnek egymással, sőt kiegészítik egymást. A sokféle kultúra találkozóhelye nemcsak csatatér, háborúk színhelye, hanem összekötő híd is lehet. A városnak 1600 utcája van, köztük olyan is, amelyikben csak egyetlen ház áll. A négyszög alakú hatalmas Piac-tér, a Rinok közepén áll a régi Városháza, ma a Városi Tanács épülete. Körös-körül a múltat idéző csupa pompás épület, műemlékház. Ezek közül néhányban a Történelmi Múzeum gyűjteményei kaptak helyet. Mi azt tekintettük meg, ahol értékes régi festményeket, népviseleteket, népi hangszereket, kerámiát, órákat és különleges csillárokat, hintókat és szánokat lehet látni. Sok a szép értékes templom a városban : a lengyel és örmény katolikus s az ukrán pravoszláv templomok mindegyike műemlék. A legrégibb a katolikus havas Mária és Szent Miklós templom, mindkettő a 13. század végén épült. Este a Sevcsenko Színházba voltunk „hivatalosak", ahol Ivan Karpenko-Kary: Bezatlanna (Tanácstalan) című háromfelvonásos népi drámáját láttuk, s bár a szöveget nemigen értettük, így is lekötött, elbűvölt a színészek nagyszerű, kifejező játéka. Itt is — akárcsak az előző esti hangversenyen — feltűnt, hogy a közönség soraiban sokan virágcsokorral jelentek meg. A szeretet, a tisztelet s a megbecsülés virágait aztán átadták a színészeknek. A virágajándékozás szokása itt, úgy látszik, nagyon elterjedt. Útón-útfélen rengeteg ember — főleg férfiak — kezében láttunk virágcsokrot. Lvov hősi temetőjében, melynek Holm Szlávi (Dicsőség-domb a neve) is rengeteg a virág. Az impozáns bejárat közepén egy oszlop tetején égő tűz jelzi, hogy itt nyugszanak azok a hősök, akik a második világháborúban a hitlerista megszállók ellen védték Lvovot. Az emléktemetöben is sok-sok friss élő virág díszíti a kiemelkedő személyiségek, művészek, írók impozáns síremlékeit. Kijev — Bohdan Hmelnyickij tér, háttérben a Szofija székesegyház Ogyessza — pionír díszőrség váltása az ismeretlen tengerész emlékművénél Kijev — a Szlavutyics Szálló a Ruszanyivka lakótelepen
