A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-13 / 37. szám

Abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy részt vehettem egy ukraj­nai társasutazáson. Sok szépet, érdekeset láttam, tapasztaltam, s élményeimet, be­nyomásaimat — ahogy azok most emlé­kezetemben felmerülnek — szeretném megosztani lapunk olvasóival. LVOV Három napot töltöttünk ebben a nagy múltú, a történelem folyamán sokszor gazdát cserélt, igen tetszetős külsejű vá­rosban. Megérkezve a pályaudvaron kül­döttség várta csoportunkat, s mindenki­nek egy-egy szál piros szegfüvei kedves­kedtek. Az első este hangversenyt hallhattunk a Turiszt Szállóban, ahol elhelyeztek min­ket. Fiatal Komszomol-tagok szórakoztat­tak: hangszerszóló-számokat s magáné­nekeket adtak elő. Népviseletbe öltözött lányok hárfán kísérték a duóban előadott édesbús ukrán népdalokat. Idegenvezetőinktől a városnézés során sok érdekeset tudtunk meg Lvovról. Terü­leti s'žékhely, kiterjedt környék hagyomá­nyos gazdasági, közlekedési, kulturális és közigazgatási központja. Lakosainak sza­ma megközelíti a félmilliót. Hat évszáza­don át sok harc, háborúskodás központja is volt ez a város az együttélő nemzetise­gek. ellenségeskedő hatalmak, szemben­álló felekezetek között. A régi idők emlé­kei, a különböző korok más-máskeppen faragott kövei, az ukrán népi architektúra és az olaszos reneszánsz, a németes ízlésű barokk és a lengyel építészeti megoldá­sok ma békésen megférnek egymással, sőt kiegészítik egymást. A sokféle kultúra találkozóhelye nemcsak csatatér, hábo­rúk színhelye, hanem összekötő híd is lehet. A városnak 1600 utcája van, köztük olyan is, amelyikben csak egyetlen ház áll. A négyszög alakú hatalmas Piac-tér, a Rinok közepén áll a régi Városháza, ma a Városi Tanács épülete. Körös-körül a múl­tat idéző csupa pompás épület, műemlék­­ház. Ezek közül néhányban a Történelmi Múzeum gyűjteményei kaptak helyet. Mi azt tekintettük meg, ahol értékes régi festményeket, népviseleteket, népi hang­szereket, kerámiát, órákat és különleges csillárokat, hintókat és szánokat lehet látni. Sok a szép értékes templom a vá­rosban : a lengyel és örmény katolikus s az ukrán pravoszláv templomok mindegyike műemlék. A legrégibb a katolikus havas Mária és Szent Miklós templom, mindket­tő a 13. század végén épült. Este a Sevcsenko Színházba voltunk „hivatalosak", ahol Ivan Karpenko-Kary: Bezatlanna (Tanácstalan) című háromfel­­vonásos népi drámáját láttuk, s bár a szöveget nemigen értettük, így is lekö­tött, elbűvölt a színészek nagyszerű, kife­jező játéka. Itt is — akárcsak az előző esti hangversenyen — feltűnt, hogy a közön­ség soraiban sokan virágcsokorral jelen­tek meg. A szeretet, a tisztelet s a megbe­csülés virágait aztán átadták a színészek­nek. A virágajándékozás szokása itt, úgy lát­szik, nagyon elterjedt. Útón-útfélen renge­teg ember — főleg férfiak — kezében láttunk virágcsokrot. Lvov hősi temetőjében, melynek Holm Szlávi (Dicsőség-domb a neve) is rengeteg a virág. Az impozáns bejárat közepén egy oszlop tetején égő tűz jelzi, hogy itt nyug­szanak azok a hősök, akik a második világháborúban a hitlerista megszállók el­len védték Lvovot. Az emléktemetöben is sok-sok friss élő virág díszíti a kiemelkedő személyiségek, művészek, írók impozáns síremlékeit. Kijev — Bohdan Hmelnyickij tér, háttérben a Szofija székesegyház Ogyessza — pionír díszőr­ség váltása az ismeretlen tengerész emlékművénél Kijev — a Szlavutyics Szálló a Ruszanyivka lakótelepen

Next

/
Thumbnails
Contents