A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
GERENCSÉRI UTCA A falu évszázadok óta ott térdepel a város és a vidék fölé emelkedő Zobor lábánál. A régi település (Nyitragerencsér—Hrnčiarovce) az országút két oldalán helyezkedik el. az uj házak, uj utcák viszont már felfelé kapaszkodnak. Úgy megyek hosszan a régi úton, hogy közben arra gondolok; Kodály Zoltán is járt itt valamikor, s rárajzolta Európa és a világ népdal-térképére Gerencsért. Hányán tanulták meg azóta, hogy Gerencséri utca, végig piros rózsa? No de hagyjuk ezt. A ravatalozó előtt, a temető kapujában végtisztességtevők gyülekeznek, temetési szertartás kezdődik nemsokára. Egyébként is, a Kodálynak daloló gerencséri asszony már régen halott, maga a híres zeneszerző sincs már az élők sorában. Csendes a falu, csak néha száguld végig az úton egy-egy teherautó, személygépkocsi. Annál több motorkerékpározó fíatalaszszonnyal találkozom. Elöl gyerek, hátul gyerek. Amerre a szem ellát, házak és gyümölcsösök. Kertészkedök paradicsoma. Alma, szilva, körte, szőlő, mindent termel a teremtő kéz, még epret is. Szorgalmas, dolgos nép a gerencséri, ezt nem nehéz megállapítani. (Gerencsér) fölé. Szemerkél az eső. A menetrend szerint közlekedő hármas autóbuszból úgy zúdulnak ki a hazaérkezők, hogy fejük fölött esernyő. A régi gimesi úton (most Jelenecká) kocsma volt valamikor. Tíz év óta a Jednota új épülete várja a látogatókat tiszta éttermével, csapszékével. Kint is sörözők, bent is sörözök. Egy-két ittas is, mint minden ilyen helyen. A Jednota vezetője Juhász József. Ősz hajú, hatvan körüli férfi. Ismerős az arc, a tekintet. Láttam már öt valahol. Találkoztunk már. Ha nem Gerencséren, másutt. Nyitrán, a CSEMADOK kerületi titkárságán, vagy néhány más járási titkárságon. Mert Juhász József évekig szövetségünk alkalmazottja volt. Felesége gerencséri születésű. Véglegesen itt telepedett meg. A régi dolgokról alig-alig beszélgetünk. Iskolázásokon, tanfolyamokon vett részt, így került el szülőfalujából, Ipolyviskről. A fáklya lángja persze nem alszik ki, nem olthatja el a akarnak. Ezek elsősorban a folklórcsoport tagjai. Húsz férfi és tizenöt nő. Egyetlen komoly müsorszámuk a Gerencséri lakodalmas, amelynek legszebb része a menyaszszonybúcsúztató. Ahogy jobban megnézem az előttem ülő asszonyokat, lányokat, egyre ismerősebbeknek tűnnek fel. A Tavaszi szél... országos verseny legutóbbi döntőjének győztesei voltak ök is. a nyitrai járás Párta, párta című blokkjában. Ők voltak az ágyvivök, a derűt keltő feleselök stb. — Hallhatnék valamit a folklórcsoport történetéről? — Hogyne — mondja kedvesen mosolyogva Vrábel Anna. — Hetvenben Schulz József vezetésével körülbelül negyvenen jártuk a vidéket. Tánccsoportunk is volt akkor. Három évig működtünk, aztán másfél éves kihagyás következett. Hetvenhat februárjában Szőke József vezetésével újra összehozegy-egy üzemet és vezetőivel egyetértésben összeszedjük és elszállítjuk a vashulladékot. Olyan határozatot is hoztunk, hogy az aktív tagok 5 kg papírhulladékot gyűjtenek össze. — Mennyi pénzt hoz mindez a konyhára? — Tavaly ötezer korona volt így a bevételünk. Nem sok, de több mint a semmi — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Nagy Vince pénztáros. — Egy-egy fellépésre az aszszonyok sütnek (gerencséri túróslepényt és bélest), a férfiak meg a hangulatcsináló bort hordják össze (tíz liter). Lakodalmasunk nagyon hatásos zárórésze, hogy a menyasszony és a vőlegény kaláccsal és borral kínálják a közönséget. — CSEMADOK-napra készül a község. Milyen feladatot ró ez a helyi szervezetre? — Se kultúrházunk, se olyan terünk — mondja Szombath Gyula. — Tavaly az iskolaudvart szemeltük ki erre a célra. Ott rögtönöztünk szabadtéri színpadot. Az idén betonból építettünk rendes színpadot. Tíz férfi körülbelül egy hónapig építette délutánonként. Zúzik Pál és Finta László dolgoztak rajta a legtöbbet. Gondot okoz a villany bekötése. De vasárnapig az is megoldódik. Az éneklőcsoport a zselizi (Želiezovce) Schubert parkban Gerencséri citerások Mindenből pénzt csinál. Gerencsér eteti Nyitrát, Nyitra meg pénzeli Gerencsért. Ren geteg az új ház, az autó, nagy a módi. Néhány év óta város lett ez a falu. Mióta közigazgatásilag Nyitrához tartozik. Városrész szép magyar utcanevekkel. Mikor nyitraiak lettek a gerencsériek, nevet kellett adni a legkisebb utcának is. A város vezetői jöttek a faluba, és azt mondták: — Javasoljatok utcaneveket. Olyanokat, amelyek Nyitrán még nincsenek. — Mivel nálunk zömmel (80—90 százalék) magyarok élnek, elnevezhetjük-e az utcáinkat arra érdemes magyar elődeinkről? — kérdezték a gerencsériek. — Hogyne, természetesen — volt a válasz. így neveztek el Gerencséren, a körülbelül 2500 lakosú faluban néhány utcát Kodályról, Bartókról, Adyról, Mikszáthról, Dózsáról, Kun Béláról stb. Szép magyar utcanevek itt is, ott is, s a községben illetve a városkerületben a CSEMADOK-nak 180—200 tagú helyi szervezete is van, de magyar tanítási nyelvű általános iskolája már nincs. Tavaly szeptember elsejével megszűnt. A tantestület egy-két kivételtől eltekintve ugyanaz, a gyermekek is ugyanazok. A szülök változtak meg. s ennek következtében a tanítási nyelv. Borús ég hajlik a Zobor, a városkerület múló idő. Tizenkilenc esztendeje önkéntes kultúrmunkás Gerencséren. — Nappal a vendéglői munka foglal le. Három általános iskola tanulóit, a közeli üzemek dolgozóit és a nyugdíjasokat étkeztetjük. Esténként meg CSEMADOK-tagokkal jövök össze, vagy azon gondolkozom, mit lehetne tenni, hogy a helyi szervezetben még jobban menjen minden. — mondja Juhász József. 1962-ben épült szép családi házban lakik. Egyik fia gépkocsivezető. Jednota-alkalmazott Juhász József estére találkozót szervez lakik, a másik a Kodály utcában, új családi házban. A 19 esztendeje Jednota-alkalma zott Juhász József estére találkozót szervez néhány CSEMADOK-taggal az agitációs központ épületében. A találkozó gyűlés is lehetne, annyian jönnek el. Asszonyok, lányok, férfiak, sőt még gyerekek is. Vagy húszán tartják fontosnak, mit írjak a városkerületi, gerencséri helyi szervezetről. A fö helyre ültetnek, de mintha ott sem lennék, arról vitatkoznak, hány aktív tagja van a helyi szervezetnek. Juhász József többet mond, Vrábel Anna tanítónő, a helyi szervezet krónikása kevesebbet. Végül abban valamennyien megegyeznek, hogy negyvenen-ötvenen vannak olyanok, akik tenni tűk vegyes éneklöcsoportunkat. Belőlünk alakult meg aztán a folklórcsoport. — Hogyan néz ki a csoport közelebbről? — A folklórcsoportnak van egy tizenöt tagú menyecskekórusa és kilenc tagú citerazenekara. A citerások a férfiakkal is adnak önálló műsort — magyarázza a fiatal Czakó Júlia, a lakodalmas szép menyasszonya. — Eredményes a csoport munkája? — Nagyon is — mondják többen. — A lakodalmassal mindenütt sikert aratunk. — Gerencsérben is tetszik a lakodalmas? — De még mennyire. Két alkalommal is bemutattuk telt ház előtt — válaszolja Czakó Júlia. — Tavaly tizenkét említésre méltó szereplésünk volt. Ezek közül is a koloni (járási dal-és táncünnepély) és a soproni volt a legemlékezetesebb. — Helyi nemzeti bizottságuk már nincs. Hátrányosan érinti-e ez a helyi szervezet anyagi körülményeit? — írásban fordultunk a városi nemzeti bizottság kulturális osztályához anyagi támogatásért — mondja Szombath Gyula postai alkalmazott, a helyi szervezet elnöke. — Tavaly ősszel nyújtottuk be igényünket, de választ még nem kaptunk. Magunk teremtjük elő a szükséges pénzt. Vas- és papírhulladék gyűjtésével. Kinézünk magunknak Száz szereplőt és háromszáz—négyszáz nézőt várunk a CSEMADOK-napra! — A folklórcsoport tagjai gondolnak-e újabb műsorra? — Télen újabb szokást elevenítünk fel — tájékoztat Vrábel Anna. — Farsangi szokásról van szó. Kicsúfoljuk a bálból távolmaradt vénlányokat. — S végezetül mit szeretnének? — Több pénzt. Mert ez tevékenységünk feltétele — zúgják kórusban. Éjfélbe nyúlik a beszélgetés. Mikor szétszéledünk, szemerkél az eső. Mintha fuldokolna a város fénye. Csend szakad az agitációs központ öreg épületére. A CSEMADOK jelenlevő tagjai úgy köszönnek el egymástól, hogy pénteken találkozunk. Minden pénteken összejárnak a legtevékenyebbek, akik Kodály után maguk is terjesztik Gerencsér jó hirét szerte az országban és a határokon kívül. MÁCS JÓZSEF 7
