A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
Következő számunk tartalmából: Balázs Béla: A CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTSAJTÓ JUBILEUMA Készéii Ferenc: FÉRJ BE UTAZÓ Jozef Keníž: BÜSZKÉK VAGYUNK RÁJUK Mács József: KATONASIRATÓ Csanda Sándor: A Komenský Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének 50 éve Címlapunkon Absolon L., a 24. oldalon Bistika V. felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Krél Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. 2 Ezek után ha azt próbálom felmérni, hogy falvaink, parasztságunk életének harminc éve milyen változásokat hozott, előbb azt kell felelevenítenem, hogy melyek voltak korábban e réteg legjellemzőbb jegyei, hogy ki is volt az, akit parasztnak neveztünk. Az én tudatomban a „paraszt" szavunk azt az embert jelölte (ma már nem azt jelöli), aki értett a szántáshoz, vetéshez, aki aratott, gabonát csépelt, állatokat nevelt-gondozott, aki értett a szőlőműveléshez, fát szemzettoltott, aki maga készítette szerszámai java részét, aki állatokat és növényeket nemesített, mert ha nem is ismerte a szelekciót, a jobb, a nemesebb állatfajta utódait szaporította-tenyésztette tovább, s a legszebb, legnemesebb gyümölcsfajtákat oltotta-szemezte; a gazdálkodáshoz szükséges ismereteket adták át apránként gyermekeiknek a szülök. (Még abban is volt valami rend és rendszeresség, hogy a lányok a háztartás, a főzés, sütés, varrás stb. tudományát az anyjuktól, a fiúk pedig a kinti tudnivalókat az apjuktól tanulták. Esetleg a nagyszülőktől.) Az elmúlt harminc év alatt az imént felvázoltak szinte teljesen eltűntek falvainkból. Más lett a ház környéke, más lett az udvar. Kevesebb állatot tartanak — nagyháziállatot alig —, ezért az épületek is más céllal épülnek. Nincs pajta, nincs szérű, nincsenek kazlak stb. Több a szőlő, a gyümölcsfa, több a virág. Több a díszítőelem. A korábbihoz viszonyítva már ez a külső, látható változás is jelentős. Az építkezési sajátosságok is mások lettek; egyre több az emeletes családi ház, s azok belső elosztása, berendezése is teljesen eltér a régi parasztházak berendezésétől. Inkább a városi, polgári lakások mintájára készülnek, s a berendezésük is ahhoz hasonló. A vízvezeték, a központi fűtés ezekben a falusi lakásokban általánossá vált, mint ahogy általánossá váft a háztartási gépek számának a növekedése is. Az egykor használt mozsár, köpülő, kenyérsütö teknő, köcsög stb., ma már néprajzi érdekesség, amit divat gyűjteni. Mindebből kitűnik, hogy a falusi ember, kulturáltabb környezetben él, mint korábban. Az évek során a ruházat is teljesen megváltozott. Ma már igen ritka a régi paraszt-módon öltözködő falusi férfi vagy nő. Erre nyilván nagy hatással volt, s van egyrészt az is. hogy sokan eljárnak dolgozni a városokba, másrészt pedig a konfekció olcsósága és hozzáférhetősége. E külső, látható változások mögött egy sokkal jelentősebb és mélyebb változás is rejlik, amelynek lényegét a közös gazdálkodás nyomán létrejött új termelési feltételek alakítottak, s alakítják ma is. Ez pedig nem más, mint az, hogy a mezőgazdasági termelésben is megvalósult a specializáció; szakosodott a termelés, s így törvényszerűen a szövetkezeti dolgozó (paraszt) munkája is egy-egy szakágazatra korlátozódott, s innen nem, vagy alig terjed tovább. Vannak fejők, csirkegondozók, traktorosok, gépjavítók, sertésgondozók stb. A falusi ember életében és munkájában ez teljesen új vonás, amely az iparszert termelés felé szélesíti az ösvényt. Parasztságunk életében a szövetkezetek fejlődésén belül a gazdasági szükségszerűség következtében egyéb új vonások is megjelentek. Elsősorban a kooperációs tevékenységre — gazdaságszervezésre — és az integrációra gondolok. Magára a termelés szakosodására, amely ezt megindokolta. Ezen túl, vagy ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági géppark fejlődése — a gépek ún. második generációjának a megjelenése — e fenti tendenciákat erősítette. E gépek termelésbe vétele megkövetelte — lévén szó, nagyteljesítményű kompex gépsorokról — a nagyobb gazdasági egységek létrehozását a termelékenység és a hatékonyság fokozására. így kezdődött a kisebb szövetkezetek egyesülése. Három-négy, de van ahol hét-nyolc helység vált egyszeriben egy egésszé, olyan nagy mezőgazdasági üzemmé, amely olykor hétnyolcszáz szövetkezeti tagot is foglalkoztat. Ennek következtében tovább fokozódott a szakosítás és a szakosodás. A korábbi kisebb gazdaságok egyesülése teljesen új helyzetet teremtett, olyan helyzetet, amely eddig ismeretlen volt parasztságunk körében. Az emberek egymáshoz való viszonyára gondolok. Addig, amíg egy falu közössége művelte a falu egykori határát, mindenki mindenkiről tudott, hisz mindenki mindenkit ismert, sőt rokoni szálak fűzték össze az ilyen közösséget. A szövetkezetek egyesülése következtében ez az együvétartozás — vagy ennek a tudata — részben vagy egészen megszűnt. Vagyis a szövetkezeti dolgozók egymáshoz való viszonya a munkában hasonlóvá vált az iparban dolgozó munkásokéhoz. Most már ők is — képletesen szólva — csak az üzem kapuin belül alkotnak közösséget. A vezetés és a dolgozók viszonya is hasonlóan módosult. A „központok" irányító tevékenysége valóban csak az irányításra korlátozódik; magához a termeléshez közvetlenül az egyes részlegek kapcsolódnak. Ami korábban — a kis termelési egységekben — közvetlen volt, mára közvetetté vált. A gazdaságszervezésnek ezt a módját — rendszerét — nem boncolom tovább, mert mellékösvényre vinne. Éppen csak jelezni akartam vele — felvillantva legfontosabb jegyeit — a fejlődés jelenlegi szakaszát. A falu közösségének az élete a felsorolt fejlődés következményeként elveszíti, vagy már el is veszítette azt a sajátosságát, amely korábban jellemzője volt; zártabbá váltak a kis közösségek, távolabb kerültek egymástól az emberek, bomlófélben vannak az egykor oly szigorú rokoni kapcsolatok. Ez a bezárkózás és fölaprózás megszünteti — megszüntette — azt a kollektív anyagi és szellemi kultúrát teremtő közösséget, amelyről korábban már említést tettem. A gazdasági és anyagi előrehaladás, a termelési technológia fejlődése a falusi ember életét lassan a városi ember életmódjához közelíti. A falu egykori, kollektív kultúrát teremtő
