A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-06 / 36. szám
TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON Három évtizeddel ezelőtt egy szép tavaszi napon alakult meg Zalabán a CSEMADOK helyi szervezete. A szemtanúk szerint az alakuló gyűlésen a falu szinte valamennyi lakosa ott szorongott. A 80 tag Csontos Vilmost választotta elnökké. A neves csehszlovákiai magyar költő ma is aktívan kiyeszi részét a község kulturális életének szervezéséből és irányításából, jelenleg mint a helyi szervezet titkára. A jubileum alkalmából felkerestem Csontos Vilmost, hogy elbeszélgessek a múltról, jelenről és jövőről. — Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a község kulturális krónikája 1898-ban kezdődött, amikor a lakosság közadakozásból Olvasókört épített — kezdi beszélgetőpartnerem. — A több mint nyolcvan év alatt kifejtett kulturális tevékenység a lakosság életében maradandó nyomokat hagyott, hagyománnyá nemesedett. A CSEMADOK rögtön a megalakulás után megkezdte tevékenységét. Bemutattuk Egri Viktor: Közös út című nagy sikerű színművét, majd később a Duda Gyuri és a Gyanú című darabok kerültek színre. Ebben az időszakban egy hattagú zenekar és sakkor is alakult. A tagság összefogásával és jelentős anyagi támogatásával a kultúrház mellé öltözőt építettünk. Az ötvenes évek közepén került Zalabára tanítónak Lovicsek Béla író, a CSEMADOK KB jelenlegi titkára. Fellendült a színjátszás, melynek szervezéséből és gyakorlati megvalósításából maga az író is kivette a részét, sőtt a CSEMADOK-szervezet zenekarában is lelkesen tevékenykedett (egyesek szerint ha Lovicsek Béla Zalában marad, még ma is van saját zenekarunk). Óriási elismerést arattak a Húsz év után című színmű bemutatásával; a darab főszerepét maga az író játszotta. Az első író-olvasó találkozót 1961-ben rendezték Gyurcsó Istvánnal, majd később Egri Viktor állami-dijas íróval. Bemutatták a Senki fiai, a Lúdas Matyi, majd a Cigány című színműveket. Már a fiatalabb korosztály képviselői is visszaemlékezhetnek arra a nagy sikerű találkozóra, melyet Furinda Rudolffal, az ország első egységes földművesszövetkezetének első elnökével rendeztek. A hetvenes években a kulturális munka hatékonyságának növelésére és a színvonal emelésére törekedtek, ami sikerrel is járt. Tartalmas műsorral Petőfi-évfordulót ünnepeltek, író-olvasó találkozót szerveztek Lovicsek Bélával, Ozsvald Árpáddal, Csanda Sándorral, Dénes Györggyel, Ordódy Katalinnal, Duba Gyulával, Gál Sándorral és Török Elemérrel. Meggyőződésem, hogy egy 130 tagot számláló szervezet nem is fejthet ki kiterjedtebb tevékenységet a zalabaiaknál. De mit mond a jövőről Csontos Vilmos? — Az idei év szervezetünk megalakulása harmincadik évfordulójának jegyében telik el. Ez az év és évforduló próbatétele lesz annak, tudunk-e olyan ifjúsági csoportot toborozni, amely kész közreműködni kulturális életünkben. Remélem, próbálkozásunk nem lesz sikertelen. A harminc év jó alapul szolgál arra, hogy még hatékonyabbá, színvonalasabbá tegyük kulturális tevékenységünket. Példaként áll előttünk szervezetünk néhány sikeres rendezvénye, ez további erőt ad. A sikertelenségek pedig arra ösztönözzenek, hogy ilyenek minél kevesebbszer forduljanak elő. Ábel Gábor A régi és az új TENNIVÁGYÓK KÖZÖTT Ha valaki eljut odáig, hogy képes pontosan felmérni a helyzetet, látni a dolgok jó és rossz oldalát, már félig meg is oldotta a problémákat. Szerintem ez nemcsak az egyén életében van így, hanem vonatkozik egy-egy közösség — falu, CSEMADOK helyi szervezet — dolgaira is. Véleményt kérni csak olyan embertől szabad, aki alaposan ismeri a tényeket. Ezért, ha most a dicséret mellett a hibákat is feltárjuk Fehórváry Sándorral, a CSEMADOK csicsói (Čičov) helyi szervezetének volt elnökével, ne gondolja senki, hogy mindennel elégedetlenek vagyunk. Változik a világ, változnak az igények. Ezt tudomásul kell vennie mindenkinek, aki beleszól a község kulturális életébe. A „hőskorban", a kezdet kezdetén jobb híján kézikocsin is eltolták a színjátszók a kulisszákat a szomszéd faluba, csak azért, hogy felléphessenek. S mindig telt ház volt. Már a falusi ember is eljutott odáig, hogy nem jó neki minden. Megszokta a televízióban bemutatott művek színvonalát, s ezt igényli. Ha nem kapja, inkább a kultúra passzív fogyasztójává válik. Egy bál kedvéért akár húsz kilométert is megtesz, aki kikapcsolódni, szórakozni akar. Ezért kell a helyi rendezvények, műkedvelő csoportok tudásának színvonalát emelni. S ez az, amire a csicsóiak törekednek. — Három-négy évvel ezelőtt — mondja Fehérváry Sándor —, amikor elnökké választottak, volt énekkarunk. Az akkori fellendülést hullámvölgy követte, aminek másutt azóta is tanúja voltam. Az énekkar maradványaiból alakult a női éneklöcsoport. Ismét pangás következett, új lendület kellett volna. Én munkahelyet változtattam, a mezőgazdaságban dolgozom, még kevesebb időm maradt, hogy törődjek, foglalkozzak csoportokkal. Ha az ember csak fél kézzel tud csinálni valamit, inkább ne tegyen semmit. A lendületet az új elnök — Bödők Erika — és az újjáválasztott vezetőség ismét megadta. A tennivágyás bennem is megmaradt, s úgy látom, másokban is megvan, csak mozgató ember kell. — Lett a változásnak eredménye? — Hogyne lett volna. Ma már éneklő- és tánccsoport meg citerazenekar is működik. Minden helyi rendezvényen részt vesznek. Az általános iskola tanulóival közösen műsort adnak az ünnepségeken — például május elsején, Kolozsnémán (Kližská Nemá) a járási dal- és táncünnepélyen, de a Tavaszi szél. .. népdalversenybe is beneveztek. Az elődöntőig jutottak el. Félő, hogy újabb hulGyermekeit sétáltató fiatalasszony. Háttérben az épülő étkezde lámvölgy következik, mert az éneklöcsoport vezetője gyereket vár. Kérdés, lesz-e, aki helyébe lép? Nem bomlik-e fel a társaság, mire a pici felcseperedik? — Milyen körülmények között dolgoznak? Rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel, van hol próbálniuk? — Lehetőségeink szerények, anyagi támogatást a nemzeti bizottságtól kapunk, színpadi kosztümöket is vettek. — A szövetkezet nem tud segíteni? — A szövetkezet nem csak a mi falunké. Ezért nem olyan szoros vele a kapcsolat. A kultúrház igénybevételének kérdésében sohasem volt vita. Valahogy épp akkora, épp annyi helyiség van benne, hogy mindig jut mindenre. Ez nagyon jó dolog. — Az ifjúságot mennyire sikerül bevonni a szervezet kulturális tevékenységébe? Három éve vajúdik az ifjúsági irodalmi színpad. Mire összeszoknának, ismét szétesik. Mindig hiányzik a főszereplő. — A mesében háromszor hét esztendeig szoptatta Fanyűvőt az édesanyja, mire kellőképp megerősödött. Majd csak megerősödik ez az ifjúsági csoport is. Addig talán foglalkozhatnának a mostanában igen közkedvelt klubtevékenységgel. — Gondoltunk már erre, de nem látjuk értelmét még az elindításának sem. Az a helyzet ugyanis, hogy a fiatalok a jól működő ifjúsági klubba járnak; a nyugdíjasoknak szintén van klubjuk. Tehát nincs.igény, mert a középréteg, az fóliázik. Rájuk csak télen számíthatunk, amikor író-olvasó találkozókat szervezünk. Megfordult már közöttünk Ozsvald Árpád, Batta György és Ordódy Katalin. Lám, milyen szerteágazó tevékenységet folytat ez a szervezet s mégis elégedetlenek. A tennivágyás, az akarat bennük él, s ez a jövőre nézve nagyon biztató. Úgy érzem, túl szerényen fogalmazott a volt elnök, amikor befejezésül ezt mondta: — Lehetőségeinkhez képest keveset teszünk. Ez van ... Jó, hogy van. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 7
