A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-06 / 36. szám

A gyűjtők egy csoportja Buday Endre felvétele megj.) Egyedül a rádió munkatársai mutattak érdeklődést népi hagyományaink kutatóinak nagyon is fontos rendezvénye iránt. A májusi dunaszerdahelyi elméleti szeminárium lég­köre után meglepő felsőbb szerveink közöm­bössége néprajzkutatásunk iránt. A szeminárium szakmai színvonala az idén is emelkedő tendenciát mutatott. Ez annak is köszönhető, hogy a 16 gyűjtő közül 13 már éveken keresztül aktívan kutató munkát foly­tat. A színvonal emelkedését az is bizonyítja, hogy a szeminárium munkája a felderítő GONDOLATOK A NÉPRAJZI SZEMINÁRIUMRÓL A szlovákiai magyar néprajzi gyűjtök immár hetedik nyári néprajzi szemináriumát 1980. július 7. és 17. között rendezte meg a CSEMADOK Központi Bizottsága. A szemi­nárium kettős célja nem tért el az előző évekétől: egyrészt felderiteni a kiválasztott falvak néprajzi anyagát és tudományos igé­nyességgel rögzíteni a legértékesebb adato­kat, másrészt anyagot gyűjteni az 1981-es zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon szereplő folklórcsoportok és az ott megren­dezendő néprajzi kiállítás számára. A gyűjtés a komáromi (Komárno) járás 38 községe közül 22-re terjedt ki. A szeminári­umon megjelent 16 gyűjtő, köztük négy hivatásos néprajzos főleg a kijelölt falvak népszokásainak, gyermekjátékainak, népda­lainak, népi hangszeres zenéjének, népvise­letének, népi építészetének és gazdálkodá­sával összefüggő emlékeinek a felkutatására és rögzítésére összpontosította a figyelmét. Az idén is túlsúlyban volt a szellemi hagyo­mányokat kutatók száma. Tárgyi néprajzi anyagok gyűjtésével csak hárman foglalkoz­tak, társadalom-néprajzi anyagokkal senki. A szemináriumon a megjelentek négy elő­adótól öt értékes előadást hallgathattak meg; ezek nagyban hozzájárultak ismereteik kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez. Dr. Emi­lia Horváthová, docens, kandidátus, a Ko­­menský Egyetem Etnológiai Kabinetjének ve­zetője két előadásban a népszokások, dr. Magdaléna Paríková pedig a gazdálkodás kutatásának lényeges módszertani kérdése­ivel foglalkozott. Ida Šťastná, a Dunamenti Múzeum dolgozója a vizsgált vidék néprajzi jellemzőivel. Ág Tibor pedig népzenei sajá­tosságaival ismertették meg a gyűjtőket. A szeminárium munkáját ebben az évben is Méryné Tóth Margit, a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója és Szanyi Mária, a CSEMADOK KB néprajzi szakbizottságának elnöke irányította. Az idei szeminárium távolról sem volt problémamentes. Az előző években kutatott vidékekhez viszonyítva nehezebb terep a szervezőket s a gyűjtőket egyaránt próbára tette. A Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva mentén ismétlődő nagy árvizek jelentősen meggyorsították e vidék tárgyi néprajzi anya­gának pusztulását. Nem kedvezett népi ha­gyományaink továbbélésének a mezőgazda­ság rohamos fejlődése és a hagyományos falusi társadalom átalakulása sem. Szervezési szempontból az idei szeminári­um sajnos elmaradt a tavalyi mögött. írá­somban még többször visszatérek a tavalyi újvári szemináriumhoz. (Ezt veszem összeha­sonlító alapul, mert a legjobbak közé tarto­zik.) Kezdjük mindjárt a szervezés elején. Tavaly a szemináriummal kapcsolatos utasí­tásokat, értesítőket az érdekelt járási és helyi szervezetek jóval a szeminárium megkezdé­se előtt megkapták. A CSEMADOK KB nép­rajzi szakelőadója személyesen is részt vett a járási és helyi szervezetek előkészítő munká­jának irányításában. Sajnos az idén a szake­lőadók túlterheltsége miatt ez elmaradt. Ami a CSEMADOK Járási Bizottságának dolgozó­ival való együttműködést illeti, a gyűjtők csak nosztalgiával gondolhattak a kassai (Košice), a tőketerebesi (Trebišov) és az ér­sekújvári (Nové Zámky) járásban végzett gyűjtésekre, ahol a járási titkárok és instruk­torok a gyűjtés első napjától az utolsóig állandóan együtt voltak a gyűjtőkkel és segí­tették munkájukat. Ez viszont nem mondha­tó el a komáromiakról. Ugyancsak meglepő a Komáromi Népművelődési Otthon dolgozó­inak közömbös magatartása. Gyümölcsöző volt viszont az együttműködés a Dunamenti Múzeum dolgozóival. A múzeumigazgató megértő hozzáállása lehetővé tette, hogy néprajzos munkatársuk az egész szeminári­um ideje alatt együtt dolgozhasson a gyűj­tőkkel. (Sajnos van példa az ellenkezőjére is: egyes helyeken fékezik az ilyen jellegű bese­gítéseket). Az egyes helyi szervezetek által végzett előkészítő munkában nagy eltérések mutat­koznak. Ehhez hozzájárul az is, hogy míg például az érsekújvári járásban a jnb kulturá­lis osztálya előre értesítette a helyi nemzeti bizottságokat a készülő gyűjtésre, és egyben felkérte őket az együttműködésre. A komá­romi járásban ez nem történt meg, sőt akad­tak helyek, ahol sem a hnb, sem a CSEMA­DOK helyi szervezet tagjai nem tudtak vagy nem akartak tudni a gyűjtésről, mint például Csicsón (Čičov), Marcelházán (Marcelová) stb. Viszont Hetényben (Chotín), Izsán (lža), Naszvadon (Nesvady) és Nemesócsán (Ze­mianska Olča) a helyi szervezőknek is kö­szönhető, hogy a gyűjtök gazdag anyaggal távozhattak ezekből a községekből. A gyűj­tök és a helyi szervezők együttműködése azért is olyan fontos, mert a gyűjtők idege­nekként érkeznek egy-egy faluba és így sok időt veszítenek el a megfelelő adatközlők felkutatásával, de ha a helybeliek kiválaszta­nak számukra néhány értékes adatközlőt, ezzel meggyorsítják a gyűjtők munkáját. A szellemi hagyományokkal foglalkozó gyűjtök a jövő évi zselizi Országos Népművé­szeti Fesztivál előkészítésével kapcsolatban kifogásolták, hogy egyes folklórcsoport-ve­­zetök nem kapcsolódtak be a gyűjtőmunká­ba, pedig van belőlük vagy húsz. Elgondolkoztató, hogy a CSEMADOK KB anyagilag 25 személy részvételét tudta volna biztosítani a szemináriumon, de meghívott 44 személy közül csak 16 jelent meg. A 44 között 10 személyt a komáromi járásból hívtak meg, köztük hivatásos néprajzosokat is, s ezek közül csak egy vette ki részét a gyűjtésekből. A többi még arra sem volt hajlandó, hogy a jelentkezési lap visszakül­désével tudassa: nem óhajt részt venni a szemináriumon. Hiányoztak a szeminárium­ról azok a gyűjtők is, akik nem tudni miért, mindeddig a néprajzi szakbizottságtól elszi­getelten végzik munkájukat — némelyikük nem is alacsony szinten. A szeminárium tagjainak munkáját nagy­ban fékezte a közlekedési eszközök hiánya. Pedig 3—4 ezer lakosú községben már jóko­rák a távolságok, sok időt vesz igénybe, ha valaki gyalog kénytelen bejárni, nem beszél­ve arról, ha megfelelő anyag hiányában más faluba kénytelen átmenni. A szeminárium tagjai hiába várják körükbe a CSEMADOK KB, a Hét és az Új Szó képviselőit. (A Hét szerkesztőségét nem tájé­koztatták a néprajzi szemináriumról — szerk. jellegű kutatásoktól egyre inkább a mélyre­hatóbb, részletesebb kutatások felé tolódik el. Hogy a következő években az még na­gyobb mértékben érvényesüljön, a terepkivá­lasztás és a gyűjtök megoldása terén kívána­tos lenne néhány változtatás. A rendelkezés­re álló fél nap ugyanis nem elég ahhoz, hogy a gyűjtök egy községben alaposabban fog­lalkozhassanak egy megadott témával. Eh­hez komoly kiegészítő gyűjtésekre lenne szükség, ez azonban még nagyobb akadá­lyokba ütközik. Jó lenne, ha egy-egy gyűjtő több napon át, vagy estleg több azonos érdeklődésű gyűjtő is foglalkozhatna ugyan­abban a faluban, ugyanazzal a témával. Nemcsak a nyári néprajzi szemináriumok, hanem egész nemzetiségi néprajzkutatásunk fájó pontja, hogy kevés értékes anyag kerül publikálásra. Pedig van mintegy 15 hivatá­sos, illetve végzett néprajzosunk és vagy 30 önkéntes gyűjtőnk, akiktől elvárjuk, hogy közreadjanak valamit tapasztalataikból, ku­tatásaik eredményeiből. A munka a szeminárium befejezése után sem ér véget. A szemináriumon részt vett gyűjtők az anyag összegezése után találkoz­nak a járás folklórcsoportjainak vezetőivel, hogy kiválasszák azt az anyagot, amit érde­mes az együtteseknek műsorukra tűzni. Az értékelés ugyan még várat magára egészen a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválig, de már most elmondhatjuk, hogy a szeminá­rium munkája egészében véve sikeres volt. A felkutatott és rögzített anyag bizonyítja, hogy a köztudatban néprajzi szempontból sze­génynek ismert vidéken is fellelhető még értékes anyag, amit feltétlenül rögzíteni kell. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy népi hagyományaink kutatása, rögzítése, ápolása nem egy vagy két ember érdeke és feladata, hanem az egész társadalom közös ügye. Népi formakincsünk pusztulásával, népdala­ink feledésbe merülésével mindannyian sze­gényebbek leszünk. E munka eredménye ugyanúgy függ a lelkes, jól felkészült gyűj­tőktől, mint a központi, járási és helyi szerve­zetek áldozatkész munkájától. BUDAY ENDRE 6

Next

/
Thumbnails
Contents