A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-30 / 35. szám
KÖNYV Kákosy László: Ré fiai A magyar ókorkutatás mérföldes csizmákkal lépked az utóbbi évtizedekben. Igaz, orientalistáink Körösi Csorna Sándortól Vámbéry Árminon s Goldziher Ignácon át Germanus Gyuláig, Baktay Ervinig, Ligeti Lajosig mindig is az európai élvonalban haladtak, ám mostanában szinte megsokszorozódott az effajta munka. A sinológus Tökei Ferenc, a sumerológus Komoróczy Géza, a vallástörténész Lukács József máris nemzetközi hírű tudósai szakmájuknak s bízvást hozzájuk számíthatjuk az egyiptológus Kákosy Lászlót, aki több évtizedes kutatásaink eredménye- és szintéziseképpen tette az asztalunkra, a Gondolat kiadó jóvoltából, mintaszerű kivitelezésben Ré fiai című, az ókori Egyiptom három évezredes történelméről és kultúrájáról írott munkáját. Közhely, hogy „divat" az orientalisztika manapság s divat az ókortudomány. Ezen belül is különösen nagy érdeklődés kíséri az egyiptológiát, hiszen az ókor nagy társadalmai közül az esik legközelebb hozzánk s nemcsak a kereszténység forrásait leljük meg Egyiptomban, hanem voltaképpen az egész európai kultúra innen táplálkozik, elsősorban a görögök. Kákosy László korszerű és színvonalas monográfiával lepte meg a magyar olvasót, noha ez a meglepetés csak idézőjelben mondható, hisz a szerző az elmúlt egy-másfél évtizedben több kiváló, e tárgykörből merített művel gazdagította már a magyar, és az egyetemes egyiptológiai irodalmat (Egy évezred a Nílus völgyében; Varázslás az ókori Egyiptomban; Egyiptomi és antik esi Hág hit). így hát az érdeklődők kiváló és részletes útikalauzzal bírnak, s az már aligha a könyv illetve szerzőjének a számlájára Írandó, hogy a többi nagy ókori kultúrákhoz viszonyítva, az ókori Egyiptom irodalma és filozófiája még mindig csak töredékesen olvasható magyarul. Kákosy László és kollégái akkor teszik fel a koronát eddigi érdemdús munkájukra, ha az eredeti szövegekkel is megismertetik a magyar olvasót (Intelmek, Piramisfeliratok, Halottak könyve, Memphiszi teológia, Manethon Egyiptom-története). Addig is élvezzük a Ré fiait s kívánunk magunknak sok hasonló színvonalú történelmi-művelődéstörténeti olvasmányt.-cs-Walter Lord: A Titanic pusztulása A Titanic pusztulása máig szinte megmagyarázhatatlannak látszik. A véletlen annyira közrejátszott katasztrófájában, hogy ma is a 8 legendák holdudvara homályosítja a valóságot, amely viszont könyörtelen és nagyon szomorú volt. A hajó tragédiájáról számtalan könyvet írtak, megregényesített történeteket. Éppen ezért tűnik ki közülük Walter Lord könyve, amely magyar kiadásban a „Titanic pusztulása" címet kapta. A könyv különben 21 esztendővel ezelőtt jelent meg első ízben. Nem lektűr ez a könyv, nemcsak izgalmasan olvasmányos, olvasmányosan izgalmas, hanem elgondolkoztató is, mert a valóság tiszta fényében szemléli az eseményeket, olyan könyörtelen őszinteséggel, mint amilyen könyörtelenül egyszerű volt a tragédia, szóval legendák nélküli. Ami még érdekesebbé teszi a könyvet, az a szemlélete, pontosabban: osztályszemlélete. Megvilágítja az urak és szolgák viszonyát, a kéjutasok és a kiszolgáló személyzet egymáshoz fűződő kapcsolatának szinte a fonákságig terjedő árnyalatait. Utal arra is, hogy a Titanic tulajdonképpen a felnövekvő és falánk kapitalizmus legyőzhetetlenségének egyik szimbóluma volt. Olyan óriáshajó, amelyet elsüllyedhetetlennek véltek és mondottak, amelyben testet öltött a kapitalizmus hatalma, technikai fejlődésének csodálatos ereje. A hajó tragédiája azonban olyan sokk volt, amely fölött nem lehetett napirendre térni. A Titanic pusztulása hitében ingatta meg a kapitalizmust. Walter Lord könyve nyomon követi az akkori világ legnagyobb utasszállító hajóját, amely 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből, hogy áthajózva az Atlanti-óceánon New Yorkban kössön ki. A hajónak el kellett volna nyernie a hires „kék szalag"-ot, s ezzel bebizonyítania, hogy a „Titanic” a világ leggyorsabb hajója. A hajót mindenki elsüllyedhetetlennek hitte, ezért mentöcsónakból is jóval kevesebbet vitt magával. 1912. április 15-én a hajó az Atlantióceán fenekére került, miután egy jéghegynek ütközött. Több mint 700 utas megmenekült, de az az 1503 lélek, akinek nem jutott mentőcsónak — elpusztult. A könyvnek az a legérdekesebb része, amely a végső perceket írja le, illetve a gyávaságnak és lélekjelenlétnek különböző módozatait. Miért kellett elpusztulnia a Titanicnak? A hajótulajdonosok önzése és fennhéjazása miatt, akik nem vették figyelembe a veszélyt, az úszó jéghegyeket, és tovább hajszolták a hajót a katasztrófa bekövetkezéséig.-D. Gy.HANGLEMEZ David Tuhmanov profillemeze A „Melogyija" hanglemezgyártó vállalat zenekara (Georgij Garanyan vezényletével), a Szovjet Rádió és Televízió Nagy Szimfonikus Zenekara (Konsztantyin Krimec vezényletével) és egy sor szovjet rockegyüttes (többek közt az Araksz, az Arsenal, a Nagyezsda, a Szamocveti és mások) szerepelnek a Supraphon és a Melogyija vállalat közös kiadású új hanglemezén, amely a neves szovjet zeneművész, David Tuhmanov zeneszerzői, hangszerelési és énekes előadói művészetének különleges könnyűzenei csemegét jelentő profillemeze. Miben áll a lemez különlegessége? Elsősorban abban, hogy Tuhmanov, ez a rendkívül tehetséges és sokoldalú fiatal szovjet zeneszerző, aki klasszikus ihletésű komolyzenei darabokat ugyanúgy ír, mint filmzenét, vagy rock-darabokat, ezúttal a világirodalom neves költőinek orosz nyelvre fordított költeményeit zenésítette meg a rock-muzsika eszközeinek, teljes „kelléktárának" felhasználásával, s kísérlete páratlan sikert eredmé nyezett. Szapfó, Charles Baudelaire, P. B. Shelley, Nicolas Guillén, Paul Verlaine, J. W. Goethe, Adam Mickiewicz, A. A. Ahmatova és M. Volosin megzenésített költeményei szerepelnek az „Emlékeim hullámhosszán" („Na vine mých vzpomínek") című lemezen. További különlegessége a lemeznek, hogy a különféle korokat, sőt egymástól eltérő civilizációkat képviselő költeményeket a rock-muzsika végtelenül változatos, ám mégis csupán a rock-zenére jellemző eszközeivel öntötte zenei formába, miközben Tuhmanov dalróldalra egyre inkább bizonyítja, mennyire ismeri a rock-zene minden csínját-bínját, mennyire magasfokú mesterségbeli tudással találja meg a hangszerelés legváltozatosabb, legkifejezőbb és a költemények mondanivalójához, az oroszra fordított vagy eredetiben meghagyott versszövegek jellegéhez idomított módszereit, a zene és a szöveg korszerű harmóniája megteremtéséhez szükséges eszközöket. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Az anyanyelv időszerű kérdéseiről Értékes és fontos, gondolatébresztő írást olvashatunk a Győr—Sopron megyei Tanács negyedévenként megjelenő Műhely c. folyóiratának idei első számában. Ruffy Péter, a cikk szerzője a külföldön élő magyarok anyanyelvi problémáival, nyelvhasználati gondjaival foglalkozik. Az egy- és kétnyelvűség, valamint az esetleges nyelvcserék állapotát vizsgálva Ruffy Péter felvázolja azokat a problémákat, melyekkel a nemzetiségi állampolgároknak szembe kell nézniük. Rámutat többek közt azokra az objektív nehézségekre, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az anyanyelv állapotát, s olykor nyelvcseréhez vezethetnek. A szerző arra a megállapításra jut, hogy „a határon kívül rekedt magyarok a XX. században már aligha tudnak megélni egyedül anyanyelvűk ismerete alapján". Ezt elsősorban azzal magyarázza, hogy az anyanyelv nagyon sok helyen egyre inkább kiiktatódik, „mint a létezés egyetlen lehetséges formája"; a kétnyelvűséget pedig „az egynyelvűség, a végleges nyelvcsere állapota váltja fel". A csehszlovákiai magyarok nyelvi szintjét vizsgálva a szerző Deme Lászlót idézi, aki szerint anyanyelvűnk két szinten aktív: a legalsón (a családias környezetben) és a legfelsőn (a szépirodalomban, illetve a publicisztikában). Ebből következtetve „alig van magyar közéleti nyelv, köznyelv, a közélet nyelve ugyanis szlovák". Azt hiszem, az iménti megállapítással mindennapi tapasztalataink alapján mi is egyetérthetünk. Sőt, kiegészíthetjük azzal a szomorú következtetéssel, hogy veszélyben van anyanyelvűnk legalsó szintje is; mi több, publicisztikánk nyelve is romlik. (Hogy az utóbbiról meggyőződjünk, talán elég egy-két járási újságunkat bonckés alá venni). A cikkíró a továbbiakban szomorúan konstatálja, hogy egy új nyelv ismerete — más országbeli magyaroknál is — „tragikus esetekben végleg betemeti az anyanyelvet". Csáky Károly 27 A'' A képen látható épület parkolóház Budapest központjában. 528 autó parkolhat benne és 1983-ban adják át rendeltetésének. Törött porcelánok orvosának nevezik Ernest Lampe hamburgi nyugdíjast, aki törött porcelántárgyak ragasztásával foglalkozik. Hetvenegy éves, de csak tízegynéhány éve folytatja ezt a ritka mesterséget. Azt mondja, sohasem gondolta volna, milyen sok munkája lesz. Colin Carins angol úriember tavaly Olaszországban és Görögországban töltötte a szabadságát. Látva, milyen keletje van az antik alkotások másolatainak, hazatérve maga is elkezdett fabrikálásukkal foglalkozni. Leedsi üzlete remekül megy.
