A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-30 / 35. szám
Augusztus 29. — a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásának évfordulója • Hősi múlt, országépítő jelen • Interjú az Antifasiszta Harcosok Szövetségének alelnökével a Szlovák Nemzeti Felkelés, hadtörténeti szempontból, a második világháború egyik különösen fontos eseménye volt, de idézhetnénk további véleményeket a Timesból, a New Chronicle-böl vagy akár az Evening Stanc^rd-ból is. A külföldi lapok híradásán túlmenően azonban misem bizonyítja jobban a felkelés internacionalista jellegét mint az a tény, hogy a szlovák, a szovjet és a cseh nép fiai mellett magyarok, franciák, szerb-horvátok, lengyelek, osztrákok, angolok, románok, bolgárok, spanyolok és görögök is harcoltak vállvetve a német túlerő ellen. — A magyar partizánok részvételéről szólhatna egy kissé bővebben is? — A kijevi partizánvezérkar kiképző központjában, más nemzetiségűekkel együtt, magyar ejtőernyősök is részesültek kiképzésben. 1944 szeptemberében Kozlov szovjet őrnagy vezetésével megalakult egy magyar partizáncsoport, amelynek a rozsnyói származású Fábry József, a későbbi Petőfi partizáncsoport parancsnoka is tagja volt. A kijevi kiképző központban alakult csoportot szovjet repülőgép szállította a felkelés hadműveleti területére. A Kozlov vezette alakulat legfontosabb feladata az volt, hogy partizánakciókat hajtson végre Losonc, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó térségében és szervezze a lakosság ellenállását a német fasiszták és nyilas cinkosaik ellen. Zvolenben nagy mennyiségű magyar nyelvű röplapot készítettek és a városi forradalmi nemzeti bizottság egy író- és sokszorosítógépet is a magyar partizáncsoportok rendelkezésére bocsátott. A magyar partizánok megérkezése élénk visszhangra talált Gömör lakosságának körében. Számos önkéntes jelentkezett, így az egyre erősödő csapatok nagyon fontos harci feladatokat hajthattak végre. Megrongálták vagy használhatatlanná tették a németek számára fontos közlekedési vonalakat és számos más szabotázsakcióval bénították harci erejüket. A füleki vasútállomás jelentése szerint például a magyar partizánok október 22-én a levegőbe röpítettek egy német katonai szerelvényt, egy nappal később pedig egy aknászkülönítmény a Fülektől másfél kilométernyire fekvő vasúti hidat tette használhatatlanná. A robbanás akkor állt be, amikor egy huszonhárom tehervagonból álló szerelvény haladt át a hídon, így szinte az egész rakomány megsemmisült. A Fábry József vezette Petőfi partizáncsoport Rozsnyó környékén gyengítette a gyűlölt ellenség harci erejét; Rimaszombat—Salgótarján térségében pedig a losonci származású Nógrádi Sándor vezette egység harcolt. A Szlovák Nemzeti Felkelés katonai és politikai sikerében így a magyar partizánoknak is fontos érdemeik vannak. — Negyvennégy őszén a felkelők katonai csoportjai hátrálni voltak kénytelenek a többszörös fasiszta túlerővel szemben ... — Igen, de a szlovák nép hősi küzdelme a partizánok által ellenőrzött területek részbeni feladásával sem ért véget. A felkelők a hegyekbe vonultak vissza, ahol súlyosabb feltételek között, de annál szívósabban folytatták a harcot, majd csatlakoztak az előrenyomuló szovjet csapatokhoz s részt vettek az ország felszabadításában. — Alelnök elvtárs, engedjen meg egy személyes kérdést: Ön is személyesen részt vett a felkelés harcaiban? — Természetesen! Különben aligha láthatnám el ezt a fontos munkakört, amellyel szövetségünk választmánya és az SZLKP Központi Bizottsága megbízott. Ezerkilencszáznegyvennégyben, a Kárpátokban, Leszko község határában csatlakoztam a szovjet partizánokhoz. Hazai földön először a Hernád völgyében kerültem tűzharcba, utána Zvolen. Brezno, Kremnička, Žiar nad Hronom környékén, a Harmaneci völgyben és Közép-Szlovákia más vidékein is. Több alkalommal megsebesültem; egy aknaszilánkot pedig, valószínűleg örök emlékként, mindmáig a lábamban hordok még. — Ön annak a nemzedéknek a fia, amely számára a Szlovák Nemzeti Felkelés ma is élő valóság ... — A mai húszon- és harmincévesek számára a felkelés valóban csak történelem már, de emellett élő üzenet is ez a hősi múlt. Üzenet az országépitő jelennek, hiszen a Szlovák Nemzeti Felkelés szerves előzménye volt az ország felszabadulásának, ami teljesen új távlatokat nyitott hazánk lakossága előtt. Az utóbbi három és fél évtized alatt elért gazdasági és kulturális felemelkedés eredményei azt igazolják, hogy a fasiszták száműzésére irányuló harc nem volt hiábavaló; hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés nagyban hozzájárult a szocializmus megvalósításához és a boldog, gondtalan élet megteremtéséhez is. — Most, harmincöt évvel a fasizmus leverése után, miben látja az Antifasiszta Harcosok Szövetsége mindennapi munkájának általános célkitűzéseit? — Szocialista társadalmunkban, a Nemzeti Front tagjaként, fontos küldetéssel bír szövetségünk. Sorainkban tömörülnek mindazok, akik közvetlen részesei voltak a fasizmus elleni harcnak. Tagságunk főképpen a fiatalok körében segíti a párt politikai nevelőmunkáját. Célunk, hogy megismertessük az ifjúsággal a szovjet katonák és a szlovákiai hegyekben harcoló partizánok hősies küzdelmét a közös ellenség: a fasizmus ellen. Kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessük a fiatalokat arra: Nyugat-Európa különböző országaiban újra fölütötte fejét a neofasizmus. Szövetségünk ezért rendszeresen megrendezi az antifasiszta harc hetét, amely a szégyenteljes müncheni diktátum aláírásának évfordulóján kezdődik és október hatodikén, a duklai hadművelet napjának jubileumán ér véget. — Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége miképpen működik együtt az ország többi társadalmi- és tömegszervezetével ? — Tevékenyen! Szlovákiában csaknem másfélezer alapszervezetünk van és ez a jelentős tömegbázis lehetővé teszi, hogy szorosan együttműködjünk a többi tömegszervezettel. A legsikeresebben talán a Polgári Honvédelmi Szövetséggel, a SZISZ-szel és a sportszövetséggel tudunk közös programokat rendezni. Jó kapcsolataink vannak az üzemekkel, a tanulóifjúsággal és a népművelési intézményekkel is. Dél- Szlovákiában, természetesen, a CSEMADOK járási bizottságaira és helyi szervezeteire is kiterjed együttműködésünk. — Befejezésül: miképpen fogalmazná meg a Szlovák Nemzeti Felkelés élő üzenetét ? — Hogy a dolgozók milliói, idősebbek és fiatalok tudják s érzik, hogy helyes volt az az út, amelyen a felkelés után elindultunk. És ahogy a felkelés idején vállvetve, internacionalista egységben harcoltunk együtt szlovákok, magyarok, csehek, oroszok, ukránok, lengyelek és más népek fiai, úgy építjük tovább testvéri együttműködésben a szocializmust. MIKLÓSI PÉTER Befejeződtek a XXII. Nyári Olimpiai Játékok. A moszkvai Lenin-stadionban bevonták az olimpiai lobogót. Véget ért a nyolcvan ország sportolóinak nagy találkozója, amely elejétől a végéig a béke és a népek közötti barátság szellemében zajlott le, bizonyítva, hogy az olimpia szelleme, és a mozgalom életerős és ellent tud állni minden politikai mesterkedésnek, melynek célja a népek barátságának megbontása. Carter elnök olimpiai bojkottja teljes kudarcot vallott. A Moszkvában megrendezett olimpiai játékok színvonala és jelentősége nem csökkent azzal, hogy néhány ország sportolói távolmaradtak, ezt bizonyítja egész sor világrekord megdöntése és általában a versenyek magas színvonala. A moszkvai olimpiai játékok során győzött a béke és barátság eszméje, győzött Helsinki szelleme, melyet az európai országok az Egyesült Államok és Kanada állam-, illetve kormányfői öt évvel ezelőtt pecsételtek meg aláírásukkal. A XXII. Nyári Olimpiai Játékok ismét bebizonyították, hogy nincs már többé a világon olyan erő, amely vissza tudná fordítani a történelem kerekét és meg tudná semmisíteni a tömegek békevágyát, amely meg tudná akadályozni a népek közeledését, Azon városok — Moszkva, Kijev, Minszk, Tallinn dolgozói, állami és pártszervei, ahol az olimpiai játékokat lebonyolították, mindenütt jelesre vizsgáztak, mind szervezésből, mind vendéglátásból. A szovjet emberek megmutatták, hogyan kell értelmezni a népek barátságának gondolatát, a gyakorlatban. E tekintetben még a legreakciósabb nyugati újságírók sem találtak kifogásolni valót, bár akadt köztük néhány, aki koholmányokkal igyekezett kisebbíteni a XXII. Nyári Olimpiai Játékok jelentőségét Persze nem nagy sikerrel, mert a nyugati olvasók is átlátták ezeknek a cikkeknek az igazi értelmét Példa erre az, hogy Nyugat-Németországban, mely ország sportolói nem vettek részt az olimpián, már az olimpiát megelőzően tíz- és tízezren igyekeztek felszereltetni olyan televíziós antennákat, amelyek lehetővé tették az olimpiai közvetítések vételét. És van még egy másik dolog. Carter elnök például meghívta a Fehér Házba azokat a sportolókat, akik az amerikai kormány tilalma miatt nem vehettek részt az olimpián, és aranyérmeket adott át nekik. Ám akadt köztük néhány olyan sportoló, akik a fogadáson nem voltak hajlandók kezet fogni Carterral, tiltakozásul az olimpia bojkottja ellen. Moszkvában kialudt az olimpiai láng. Ám ez a láng örökre élni fog az ott részt vett nyolcezer sportoló szívében, akik magukkal viszik a szovjet emberek szeretetét, gondoskodását és vendéglátását. Újabb bizonyítéka ez a szovjet kormány és a szovjet nép békeakaratának. A XXII. Nyári Olimpiai Játékok ismét bebizonyították, hogy a világ népei békét akarnak és nem fegyveres konfrontációt 3
