A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-30 / 35. szám
Következő számunk tartalmából: Mécs József: ISKOLA AZ ADY UTCÁBAN Buday Endre: GONDOLATOK A NÉPRAJZI SZEMINÁRIUMRÓL Anton Hykisch: MESTEREK KORA Kelenváry János: A VASÚT MÚLTJA ÉS JÖVŐJE Veres János: HULLÁMOK HÁTÁN Az első oldalon a SZNF nemeckai emlékműve látható. A címlapon Prandl Sándor, a 24. oldalon Bistika Valter felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János! Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Harminchat éwel ezelőtt, ezerkilencszáznegyvennégy augusztusában a szlovák nép fegyvert ragadott a gyűlölt német megszállók és hazai szekértolóik, a Tiso-féle klerikálfasiszták ellen. Hazánk népe, Európa számos nemzete, a baráti szocialista államok, az antifasiszta ellenállás résztvevői azóta augusztus utolsó napjaiban egy kis nemzet nagy tettére: a Szlovák Nemzeti Felkelésre emlékeznek. E jeles, ezekben a napokban esedékes történelmi évforduló kapcsán kértünk interjút Peter DUDÁS elvtárstól, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának ügyvezető alelnökétől. — A Szlovák Nemzeti Felkelés aktív harcosai közül, természetesen, ma is sokan élnek még. A szaladó idő, a felkelés kirobbanása óta eltelt évtizedek súlya azonban arra int, hogy a szlovák népnek a német megszállók elleni fegyveres harcát necsak élő emlékként, hanem a történelmi távlatok szemszögéből is idézzük; hiszen a felszabadulás után született első nemzedék is régen felnőtt korba lépett már azóta ... Bevezetőben ezért arra kérem, hogy először is adjon egy rövid áttekintést az SZNF kitörésének előzményeiről. — Ezerkilencszáznegyvenhárom júniusában Moszkvából hazaérkezett Karol Šmidke, hogy megerősítse a párt illegális tevékenységét. Szlovákiába érkezése után megszervezte a CSKP ötödik illegális központi vezetőségét, amelynek tagjai Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Šmidke elvtárs voltak. Ez az új vezetőség Szlovákia területén kiépítette az illegális helyi és járási pártszervezeteket, valamint a forradalmi, nemzeti bizottságokat is. Mind a pártszervezetek, mind a forradalmi nemzeti bizottságok tevékenyen bekapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésébe. A felkelés kitörését megelőző napokban sikeres harci hadműveleteket hajtottak végre a legendás hírű Jegorov, Velicsko, Popov és mások vezetése alatt álló partizánegységek. Birtokba vettek több hadianyagraktárt, és a helyőrségek katonái közül sokan átálltak a felkelőkhöz. Negyvennégy augusztusában a katonai és a politikai helyzet szinte pattanásig feszült. A Sztálin, a Jánošík és a Ján Nálepka partizánbrigádok aztán huszonkilencedikéről harmincadikéra virradó éjszaka megszállták Banská Bystricát; a Jegorov parancsnoksága alatt harcoló alakulat pedig a Besztercebányától tíz kilométernyire fekvő Tri Duby repülőteret kerítette hatalmába. A szlovákiai hegyekben fellángolt fegyveres harcok idején ez a röptér volt az összekötő kapocs a felkelés hadműveleti területe és a harcokat segítő Szovjetunió között. — Mi jellemezte az első napok, az első hetek harcait? — A partizánok részéről a bátor lelkesedés és a német túlerő legyőzésének reménye; a fasiszták részéről a felkelés mielőbbi véres elfojtásának szándéka. Röviddel a harcok kirobbanása után kereken hatvanezer ember harcolt a felkelők soraiban. Északon Žilina, Ružomberok, Poprad és Levoča, délen pedig Tapolcsány, Jolsva és Eperjes határolta az általuk ellenőrzött területet. Ugyancsak érdekes hadtörténeti adat, hogy a szlovákiai ellenállási harcok kirobbanásának első napjaiban, az északi arcvonal mentén, mindössze ötven-hatvan kilométer választotta el a felkelőket attól, hogy egyesülni tudjanak a Vörös Hadseregnek a lengyel Kárpátokban harcoló egységeivel. Minderről például Alekszej Nyikityin Aszmolov tábornok, a legendás hírű partizánparancsnok is megemlékezik a közelmúltban szlovák nyelven is kiadott könyvében. Aszmolov 1944. szeptember huszonnyolcadikén, Ján Švermával együtt érkezett Szlovákiába, hogy tapasztalataival segítse a fasiszta túlerővel szembenálló partizánok harcát irányító törzskar munkáját. — Most, több mint harmincöt esztendő távlatából, véleménye szerint, miként értékelhető a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége? — Katonai és politikai szempontból egyaránt. Hadászati szempontból óriási jelentősége volt annak, hogy a felkelés kitörése után mintegy húszezer négyzetkilométernyi terület volt a partizánok kezén, ami jelentősen komplikálta az akkor már visszavonulásra kényszerített német hadsereg helyzetét. A partizánok jelentős mértékben lekötötték a fasiszta katonai egységek haderejét, ami meggyorsította a keleti irányból támadó szovjet csapatok előrenyomulását. A felkelés kirobbanásával a hitleristáknak nemcsak fontos ipari és nyersanyagforrásokat kellett nélkülözniük, de földrajzilag is elveszítették az egyik legfontosabb védelmi bástyájukat. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek, katonai szerepén túlmenően, antifasiszta, népi, nemzetifelszabadító és internacionalista jellege volt. — Mit mondhatna el az SZNF nemzetközi visszhangjáról és internacionalista vonatkozásairól? — A szovjet sajtóban elsősorban a Pravda, az Izvesztyija, a Trud és a Komszomolszkaja Pravda számolt be rendszeresen a felkelés harcairól. A Krásznaja Zvezdában, negyvennégy szeptemberében, Hja Ehrenburg írt egy terjedelmes cikket a szlovákiai hegyekben kitört ellenállási mozgalom jelentőségéről ; de sokat foglalkozott ezzel a témával a haladó szellemű norvég, francia s főképpen az angol sajtó is. Például a Daily Worker cikkírója szerint 2
