A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-23 / 34. szám
Il régi rómaiak kereskedelmi útja PJmVindobona (Bécs) felől jövet átkel a Lajtán, majd a Mosoni-Duna füzeseit elhagyva nekivág a Kisalföldnek Arrabona (Győr) városába. Még tart a nyári modern népvándorlás és áradata Győr kapujához sodor, majd a Rába hídján átjutva lelassul és a városközpont útkereszteződésének piros jelzőlámpájánál megáll. Régebben itt nem állt meg senki, persze lámpa sem volt, később pedig legfeljebb addig „várakozott" amig az zöldre váltott, aztán mindenki továbbhajtott Budapestre vagy a Balaton felé. A/la a százezer lakosú „Három folyó varosa" útícél is lehet. Utcáin, üzleteiben és ahol megfordul az ember Közep-Európa minden nyelvén beszélnek az idelátogató külföldiek. Ki tudja örülnek-e most nekünk a győri háziasszonyok, akik az ünnep előtti bevásárlási lázban, nyüzsögnek, és lépten-nyomon belénk botlanak. Augusztus húszadikára készülődik a város és az egész ország, az alkotmány ünnepére. A terített asztalnál megszegik az új búzából sütött kenyeret és megemlékeznek az ország alapítójáról, István királyról. Emlékét a Rába és Duna torkolatánál a Káptalan domb régi faragott kövei őrzik. Más európai városhoz képest kevés maradt meg itt a múltból. Pusztították nyugatról a germánok, keletről a tatárok, délről a törökök, es amit a rombolás után az utókor nagy nehezen felépített, azt a második világháború végén az angol bombázók parittyázták szét, vagy a visszavonuló Hitler csapatai robbantották fel. A város 1945 tavaszán siralmas állapotban romokban hevert, s lakói mindent kezdhettek elölről. A Szabadság tér csobogó szökőkútjánál a tízemeletes irodaház napsütötte csupaüveg homlokzatának tükrében a szemközti barokk tanácsháza nézi magát. Mint minden fejlődő városban, itt Győrben is — az ország kiemelt gazdasági, kulturális és ipari központjában — ötvöződik a régi az újjal. A belváros műemlék épületeinek városképi együttesébe kitűnő érzékkel illesztették az újat, mint például a Kazinczy utcában az újonnan épült házat, elragadó belső udvarával. Ennél jóval merészebb vállal- Kozas a Kisfaludy Színház, amellyel megelőzték korunk építészetét. Akármelyik európai város szívesen elfogadna. Hadd említsem meg itt mindjárt a varos színházi hagyományait, amelyeket most föröcsik Mari Kossuth-díjas művésznő, mint a színház művészeti vezetője fejleszt tovább. Drámai színpadán kívül bemutatkozott az opera •.ársulata is, balettkarára pedig felfigyeltek az ország határain túl is. Az utóbbit tart|ak a legsikeresebbnek, de ugyanúgy Osztrovszkij „Vihar" című drámájának is lelkesen tapsolt a közönség. Ez évtől Szikora János, a Pécsi Nemzeti Színház tehetséges rendezője vállalta, hogy továbbfejlessze a drámát. A színházi évad idején, hónapokkal egy-egy előadás előtt kint a „Minden jegy elkelt" tábla. Nézőterén esténként sok a Külföldi vendég, akár a közeli Csallóközből, vagy a tömegesen érkező szomszédos burgenlandiak. Ugyanilyen gonddal ápolják a városban az évenként megismétlődő „Zenei nyár" rendezvényeit, amelyet az idén immár tizenötödik alkalommal tartottak meg. Számos hazai és külföldi kórus és neptáncegyüttes lépett fel délutánonként a látványos tér színpadán. Fejlett a város zenei és énekkultúrája. A hatvanas években megalakították a Zeneművészeti Főiskolát, a Győri Filharmonikus Zenekart pedig mi is ismerjük, mivel nemrég adott hangversenyt nálunk. A mai képzőművészet egyik kiemelkedő egyéniségének, Borsos Miklós szobrászművész alkotásainak adott otthont a Káptalandomb egyik műemlék háza, amelyre akkor bukkantam rá, amikor a régi korok emlékei után kutattam. Még azelőtt e szobrászművész egyik szobrát a város szívében, a Rába szálló bejárata előtti kis térén fedeztem fel. A középkorból csupán egy-két műemlék ház maradt épségben, a többit lerombolták a pusztító hadjáratok. Igaz, a város csupán négy évig volt a törökök kezében, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy sok érték menjen veszendőbe. Amint olvasom a város krónikájában, Győr várát 1598-ban Pálffy Miklós a magyar seregek élén — Adolph Schwarzemberggel együtt, aki a szövetséges csapatokat vezette — hadicsellel foglalták vissza a töröktől. Csapataikkal Komárom felöl érkeztek éjszaka Győr alá. Törököknek öltözött magyar huszárok kiáltottak fel törökül a kapuőröknek, akik még a függöhidat sem húzták fel hanyagságból éjszakára —, hogy gyorsan nyissanak kaput, mert élelmiszert hoztak a várba és nyomukban az ellenség. Amíg ezek tanakodtak, a tüzérek petárdával berobbantották a kaput s a benyomuló sereg rövid idő alatt leverte a mintegy 600 főnyi török várórséget. Ennek emlékét márványba faragott domborműben örökítették meg a Püspökvár kapujánál. A várkert lombos fái hűs árnyékot vetnek a várfalakhoz vezető ösvényre. A lombok között vadgerle búg, amíg nézem alattam a megszelídült Rábát, s partján ülő horgászokat. Távolban a Műszaki Főiskola épületei fehérlenek s a folyó túlsó partján, egy köhajításnyira zöldbeágyazva a Termál és strandfürdő. Színes napernyői és medencéi felől ide hallom a zsibongást. A Termál gyógyvizét ismeri a környező országok népe. Medencéiben olykor több a külföldi mint a hazai. Vize egyéb ásványi anyagok mellett jódot is tartalmaz és belélegezve nyugtatóan hat. A Termálfürdő egész évben nyitva tart s fürödhet az ember kinn a nyitott medencében akár februárban, hóesésben, mivel a felszál-16
