A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-23 / 34. szám
Gyakran hallom: „Ejnye, ezek a fiatalok! Bezzeg a mi korunkban ..." A mai fiatalokról sokszor tévesen ítélkeznek Márpedig a tévesen ítélkezők is tudhatnák: a barrikádharcok, az Ifjúsági Vasútvonal építésének időszakában sem volt minden fiatal olyan, mint az élcsapatban küzdő ezrek és tízezrek. Az idősebb korosztály néhány tagja sokszor túl balosán ítéli meg az ifjúságot, amikor úgy véli, hogy forradalmi tettek csak a barrikádokon és a szocialista forradalom kivívása idejében születtek. Ez téves megítélés. Lenin a szocializmust harci időszaknak nevezte, amikor az új harcol a régivel. Ma a tudományos-műszaki forradalom vívmánya inak elsajátítása, az emberek tudatának, a szocialista embertípusnak formálása semmi vei sem kisebb tett. mint az évtizedekkel ezelőtti forradalmi tettek. Ma az a fiatal akinek az apja alig ismerte a szorzótáblát és még palatáblát használt az elemi iskolában ma több milliót érő számítógépet kezel, az a fiatal, akinek az apja még néhány évtizeddel ezelőtt ekével szántott, ma milliós értékű kukoricakombájnt vezet kifogástalanul. Fel merül a kérdés: Forradalmiak-e ma a fiata lók? Erre a kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy igenis forradalmiak a fiatalok. Engem erről a mindennapok gyakorlata győz meg. Hetente több órát töltök a fiatalok között, és mondhatom, hogy forradalmiak fiataljaink, persze nem a forradalmiság klasszikus értei mében, hanem a kornak megfelelően. Az önzés, a karrierizmus, a hatalmasko dás, a hatalommal való visszaélés, a bürök ratizmus elleni harc semmivel sem könnyebb a korábbi harcoknál. Azzal, hogy a fiatalok bírálják a nem kielé gítő munkakörülményeket, a már elavult életmódot, a hatalommal való visszaélést, a korszerűtlen irányítást, az anyaggal való rossz gazdálkodást, a szocialista erkölcsi normák megsértését, egyáltalán nem jelenti azt, mintha a fiatalok nem lennének jó szocialista hazafiak. A mi korosztályunk sokat tehet azért, hogy a fiatalokkal megértessük: szükségünk van a fiatalokra, de adjunk is teret képességeik teljes kibontakozásához. A szocializmusban egyetlen korosztály sem mondhatja: itt van már a Kánaán, itt már megállhatunk. A mai fiataloknak magasabb szinten kell megvalósítaniuk azt a célt, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkásosztályunk a barrikádokon és a parlamentben vívott ki. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szocializmus építésében nagyon sok fiatalnak az energiája is benne van. Sokan azt mondják, hogy a mai fiatalok már nem ismerik a nélkülözést, az analfabetizmus értelmét csak lexikon segítségével értik meg, ez igaz. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mai fiataloknak is a maguk módján szinte naponta meg kell küzdeniük a boldogulásért. Tény, hogy fiatalságunk egy részére hat a nyugati propaganda, vannak Nyugat-utánzók. De nem ez a tipikus. Fiatal nemzedé-MILYENEK MA A FIATALOK? künk többségére a szocializmus ügye melletti elkötelezettség a jellemző. A gyakorlatban tapasztalom, hogy a fiatalok gyakran nem kapnak megalapozott és kimerítő választ a feltett kérdéseikre. A kérdések válasz nélkül hagyása, a kitérő válaszadások a fiatalokat elkedvetlenítik a további feladatok megvalósításától. Fiatal nemzedékünk sokirányú érdeklődésű. Többek között érdeklődnek a régmúlt és a közelmúlt történelmi eseményei iránt is. A fiataloknak nyíltan beszéljünk a közelmúlt hibáiról is. Ennek vállalása erősíti a fiatalok önismeretét, a szocialista hazafiságukat és internacionalizmusukat. Az elmúlt két évben gyakran felmerült a Sarlósok mozgalmának a kérdése (Csanda Sándor részéről tegnap is). A tavalyi Őrsújfalusi Művelődési Tábor egyik előadója elmarasztalta a fiatalokat, hogy viselik a SARLÓ feliratú mezt (ami még 1978-ból maradt meg) és mit sem tudnak a sarlómozgalomról. Ha erről a mozgalomról nem rendelkeznek kellő ismeretanyaggal, akkor ez talán az ő hibájuk? Megtettünk mindent annak érdekében, hogy — ha máskor nem is, de legalább az 50. évfordulón — fiataljaink megismerjék a sarlósmozgalmon keresztül az akkori társadalmi-gazdasági viszonyokat? Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1973 júliusában megállapította: az ifjú nemzedék nevelése nem magánügy, nem reszortügy, hanem társadalmi ügy. Vagyis a pedagóguson kívül nevel: a egy 35 éven aluli tag van — Végh László. A kővetkező országos közgyűlésen erre is gondoljunk. Nehogy a fiatal CSEMADOK-tagok azt mondják: a CSEMADOK KB rólunk, de nélkülünk dönti Határozottan állítom, hogy a CSEMADOK képes hetilapja, a Hét az utóbbi 2—3 évben tartalmilag és esztétikailag sokat javult. Kis szerkesztőgárdával alapos munkát tudnak végezni. Szerintem a Hét-nél nagyon kevés szerkesztő van. Nagyon bosszant, hogy az elmúlt években neves magyar népművészeti csoportjaink szűntek meg létezni, például a dunaszerdahelyi Fókusz, az érsekújvári Napsugár, a kassai Új Nemzedék, a somorjai Üzenet, a Kis-Duna együttes stb. Néhány csoportunk — élcsoportok — gyengélkedik. Itt nem mondok neveket. Bizonyára megvannak ennek az okai. Nem feladatom ezt elemezni. Kérem a CSEMADOK KB Elnökségét, hogy a járási bizottságok titkárainak és a KB szakelőadóinak, esetleg a volt csoportok vezetőinek bevonásával tárgyalja meg az okokat. Márcsak azért is, hogy a ma még meglevő és a hazai magyar élvonalba tartozó csoportoknál elkerüljük a hasonló esetet. Tóthpál Gyula felvétele műhelyvezető, a zootechnikus, a tanácselnök, a pártelnök és még sorolhatnám tovább. Felmerül a kérdés: magatartásunkkal, viselkedésünkkel, erkölcsi normáinkkal, a munkához és a szocializmus vívmányaihoz való viszonyunkkal, a munkaidő maximális kihasználásával stb. mi felnőttek mindig példaképül szolgálhatunk a fiataloknak? Beszélhet a pedagógus, vagy az iskolában a pályaválasztást irányító tanító a nyolcadikos-kilencedikes tanulóknak a munkásszakmák, például a kőműves- és tetőfedő szakma szépségéről, amikor a tavaly épített iskola tantermének vagy tornatermének a mennyezete beázik, a tegnap vásárolt cipőtalp elválik a felsőrésztől. Szerintem a példamutatásnak a nevelésben döntő szerepe van. Nincsen erkölcsi joga véleményt mondani az ifjú nemzedékről annak, aki maga is megszegi a szocialista erkölcsi normákat, aki a párttól kapott, mondhatnám kikölcsönzött vezetői beosztással visszaél, azáltal hogy hatalmaskodik, mellőzi a kollektiv vezetés lenini elvét, megrontja a munkatársi és emberi viszonyokat, hódol a „bánatot űző" alkoholnak. Néhányszor volt alkalmam találkozni olyan hazai magyar értelmiségiekkel, akik a kocsmaasztalnál nagyszerűen „meg tudják" oldani a nemzetiségi kérdést. De ezek a fiatalok (sokszor nemcsak fiatalok) még egy órát sem áldoztak az ún. magyar ügy érdekében, még egy sort sem írtak meg társadalmi munkában, még nem vittek egyetlenegy értékes néprajzi tárgyat sem a tájházakba. Van olyan tapasztalatom (nevekkel tudnám illusztrálni), hogy a Budapesten végzett fiataljaink (tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is vannak) az 5 év alatt elszakadnak a csehszlovákiai magyar valóságtól, sznobista magatartást hoznak haza magukkal. Ezek nagyrésze mind „tudományos" munkát akar végezni. Pedig egy kis szójátékkal elmondhatnánk: A diplomát bekötötték, benne hallgat a sötétség! Sokszor bírálják a fiatalokat az olcsó és tartalmatlan szórakozásért. Tegyük fel már egyszer a kérdést: mennyit áldoztam én vagy te a szabadidődből, hogy a fiatal nemzedék szórakozását és tudatformálását tartalmasabbá tegyem? Egy példa igazam alátámasztására: a vendéglátóipar vezetői nehezen (vagy egyáltalán) nem akarják megérteni a szeszmentes és a nemdohányzó szórakozóhelyek létrehozásának a fontosságát. Örömmel olvastam a CSEMADOK KB Elnöksége és az 1979-es év értékelésében, hogy pozitívan értékelik a tavalyi örsújfalusi Nyári Művelődési Tábort. 4—5 napot én is ott töltöttem. Jó benyomásokkal távoztam. Tudtommal a CSEMADOK KB-ban csak A CSEMADOK Központi Bizottsága ez év májusábanWgyägK az ifjúság nevelésével kapcsolatos problémákat. Ezen az üílben felszólalt Presinszky Lajos elvtárs, a CSEMADOK KB tagja is, akinek a felszólalását az alábbiakban 6
