A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

Az idei XXII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválra megint több száz filmes szakember sereglett össze a világ számos országából. Harminchárom ország filmgyártó vállalata küldte el egy-egy munkáját erre a seregszemlére s a filmekkel együtt a nagyközönségnek, a szakmának módjában állt megismerkedni az egyes alkotások rendezőivel, színészeivel. Mi most három résztvevőt szólaltatunk meg: mondjanak rövid véleményt, hazájuk versenyfilmjéről, értékeljék a fesztivált és mondják el. hogyan érezték magukat a világhírű fürdővárosban.

o re' <&

— Az NSZK Margarethe von Trotta nővérek avagy a boldogság egyensúlya című filmjével képviseltette magát, amelyben eljátszhattam életem első filmszerepét. Bár én nem hiszem, sokan azt mondják: kicsit bergmani ihletésű volt ez a film. Két nővérről van szó, akik sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni. Az idősebbik zsarnokoskodik a fiatalabb felett s végül az öngyilkosságba kergeti őt. A meghalt lány helyére jövök én, vagyis Miriam, aki* előbb vállalja a kiszolgáltatott, leala csonyító szerepet, majd még idejében kitör a hálóból és elmenekül. Amikor megkaptam a forgatókönyvet nagyon unszimpatikus volt ez a figura, vonakodtam is kicsit tőle, de a forgatás alatt nagyon megkedveltem „őt", elsősorban élnivágyása, akaratereje miatt.

— Nekem a versenyfilmek közül a magyar alkotás, Gyarmathy Lívia Minden szerdán című munkája tetszett a legjobban. Ljudmil Stajkov rendező Illúzió című munkája bizonyára még nagy vitákat fog kiváltani a filmes-berkekben és valószínűleg dijat kap a fesztiválon, hiszen megérdemli. (A filmet fődíjjal tüntették ki. A szerz. megj.)

— Számomra öröm itt lenni ezen a fesztiválon már csak azért'is, mert sok csehszlovák és magyar filmet láthatok

— A világ jelenlegi filmművészetében nem a nagy nevek dominálnak, hanem a valóság, az igazság bemutatása. Az én filmem, a Békeidő egy valós társadalmi problémáróf szól. Egy bizonyos témakörről, de jó alkalom volt arra is, hogy általános jelenségekről szóljak: a cselekvő embert akartam bemutatni, aki komolyan veszi a szocializmust, mégis annak falaiba ütközik, s ezek a falak sokszor akadályozzák öt a cselekvésben. Módomban állt bemutatni azokat az eltorzult emberi tulajdonságokat, amiket már mi teremtettünk, mi háború utáni nemzedék. Ide sorolnám az elvtelen hivatkozást a szocializmus érdekeire, s saját érdek össztársadalmi érdekJessica Früh

Vitézy László

kén való föltüntetését, ami mögé bújva sokan jó erősen belekapaszkodnak az íróasztalba. Filmemet odahaza a sajtó is, a közönség is kedvezően fogadta és sokan külön kiemelték azt az erényét, hogy amatőr szereplők játszanak a filmben.

— Először vagyok Karlovy Vary-ban fesztiválon és számomra külön öröm, hogy találkozhattam a kitűnő cseh rendezőnővel Chyti lovával és a színészrendező Jirí Mencellel. Ami egy kicsit rosszul esett, hogy az idén először megrendezett elsőfilmes rendezők versenyére — amely keretén belül a Békeidőt is vetítették — valahogy sem a szakma sem a közönség nem figyel oda kellőképpen. Valószínűleg azért, mert ezeket a filmeket rossz időpontban, délelőttönként vetítik.

(x

IUa\ n—

I

— Norman Jewison Igazság mindenkinek című filmjét nagyon bátor és jó munkának tartom. Bátornak, mert őszintén bemutatja azt, hogy az amerikai jogrendszer még mindig lehetővé teszi — kiskapuk felkutatásával —: a bűnösök szabadlábon járjanak. Persze, ezek a kiskapuk nem a közember számára nyílnak meg, hanem a hatalmasságoknak. És a szegény ügyvéd, aki komolyan veszi az igazságot, azt, hogy a jogszabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, úgy jár, mint hősünk, akit AI Pacino alakít kitünően. Eddig az

USA-ban nem nagyon készültek hasonló filmek, hiszen a cenzúrát csak tizenegy éve törölték el. Remélhetőleg egyre több ilyen bátor munka születik majd odahaza.

— Hogy milyennek látom ezt a fesztivált?... Nekem, mondhatnám így is, konkurensnek, nehéz erről véleményt mondanom, hiszen már évek óta igazgatója vagyok a San Francisco-i filmfesztiválnak. Mégis, azt kell mondanom, általában jó a Karlovy Vary-i seregszemle. Kitűnőnek csak azért nem nevezem, mert ez egy összehasonlító jellegű fesztivál, amit Cannes és Nyugat- Berlin«előz ineg s ide már kevés film marad. Ami marad, abból a legjobb látható itt.

— Én már hatodszor vagyok itt fesztiválon és mindig szívesen jövök. Az én fesztiválomtól abban tér el, hogy azokban a napokban San Franciscóban néhány mozi ingyenes. Azért, hogy a kispénzűek is részesei legyenek a filmművészetnek, hogy, akinek ideje van, de pénze nincs — diákok, háziasszonyok — is elmehessenek moziba és válogatást láthassanak a világ filmterméséből. Mi egy-egy fesztivált egy-egy jelentős személyiség tiszteletére szoktunk megrendezni, akit meg is hívunk magunk közé. A legközelebbit Hitschock szellemében tartjuk s munkatársait is meghívjuk fesztiválunkra.

— És engedjen meg még egy meg-Albert Johnson a San Franciscó-i fesztivál igazgatója

jegyzést: Ha egy nyugati vagy amerikai filmszakember, kritikus, szocialista országban készült, mondjuk csehszlovák filmeket akar látni, akkor — sajnos — az itteni vagy a moszkvai fesztiválra kell elmennie, mert másutt alig van rá módja. így én egy kicsit kiváltságosnak érzem magam, hogy itt lehetek és nagyon sok jó csehszlovák, lengyel, magyar filmet láthatok.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

13