A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
Tbiliszi valóban napfényes város, amint azt magam is tapasztalhattam hatnapos ott-tartózkodásom idején. Persze, minden szabály alól van kivétel: amikor Tbiliszi repülőterén kiszálltunk a gépből, olyan kiadós zápor szakadt a nyakunkba, amilyet mifelénk bizony ritkán tapasztal az ember. Szerencsére gyorsan elvonult a zivatar, s a további hat nap folyamán már napfényes időben barangolhattam be a Grúz SZSZK egymilliós fővárosát. Több monda is szól Tbiliszi keletkezéséről. Az egyik és legelterjedtebb szerint a mi Mátyásunkhoz hasonlóan legendás hírű Vahtang Gorgaszal grúz király a környező erdőkben vadászott. Hirtelen fácánt pillantott meg. Felröppentette büszke sólymát, de csakhamar mindkét madarat elvesztette szem elöl. Kíséretével keresésükre indult, s csak nagy sokára találta meg őket egy forrás vizében. A két madár megfulladt a forrásban. Ebből a mondából származtatják a város nevét is. Tbili grúz nyelven — meleg, szi = madár. A mondának egy másik változata szerint a király vadászat közben nyilával megsebzett egy özet. Üldözőbe vette, de az őz megmártózott egy forrásban, megmosta sebeit, majd sértetlenül felállt és eltűnt. A király ebből tudta meg, hogy a forrásnak gyógyító ereje van, és azonnal parancsot adott, hogy építsenek várost azon a helyen. Így volt-e vagy sem, nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy Tbilisziben sok a kénes, melegvizü forrás. Egyik legismertebb gyógyfürdője a régi mohamedán negyed szélén épült, keleties hangulatot árasztó háztömbben található. Annak idején Egon Erwis Kisch, a „száguldó riporter" is meglátogatta és itteni élményeit egy rövid kis írásban örölgtette meg. Grúz pásztor A fürdővel nagyjából szemben, a Kura folyó túlsó partján egy kis dombon emelkedik a város alapítójának, Vahtang Gorgaszal királynak a lovasszobra; 1958-ban állították fel Tbiliszi fennállásának 1500. évfordulója alkalmából. A szobortól szép kilátás nyílik a város központjára, s ezért az ide látogató turisták leggyakrabban innen kezdenek ismerkedni a várossal. Ezt tettem magam is. Felkaptattam a Kura partján, egy sziklafalon emelkedő Metehi templomhoz. Tbiliszi legjellegzetesebb épületéhez, amely előtt Vahtang Gorgaszal szobra áll. A templom előtti csoportosulásból úgy ítéltem meg, hogy ott nyilván történik valami. Nem tévedtem. A templomban ugyanis a tbiliszi Úttöröotthon népdalkórusa készülődött fellépésre. Magam is bementem a koncertteremmé átalakított középkori, félhomályos templomba, hogy aztán másfél órán keresztül gyönyörködjek a szebbnél szebb grúz népdalokban. Igaz a magyar fülnek ez a nyelv nagyon furcsán hangzik, de ennek ellenére maradandó élményben volt részem. Az előadás után elindultam az érdekes óváros megtekintésére. A belváros szűk, hangulatos utcácskáin bandukolva kiértem a Lenin térre, ahonnan a város legszebb, legforgalmasabb útvonala, a Rusztaveli sugárút indul ki. Nevét a leghíresebb grúz íróról. Sót a Rusztaveliről kapta, aki a középkorban élt. Híres eposzának, A tigrisbőrös lovagnak magyar vonatkozása is van. A múlt században a grúz irodalom pártolói Zichy Mihályt kérték fel az eposz illusztrálására. Zichy, kifejezve rokonszenvét a grúz nép iránt, örömmel vállalta a megbízatást. Az illusztrációknak nagy sikerük volt, aminek egyik bizonyítéka, hogy nagy festőnkről utcát neveztek el az óvárosban. A Rusztaveli sugárutat, a helybeli korzót, pálmák és különböző hüs árnyékot adó déli növények szegélyezik és az egész nap folyamán nagy embertömeg hullámzik rajta. A tbilisziek szerint; ha találkozni akarsz valamelyik barátoddal, és nincs kedved elmenni hozzá, gyere a Rusztavelire, itt biztosan megtalálod. A sugárút egyik végén egy magastornyú épület mellett van a drótkőtélvasút megállója, ahonnan a piros színű kabinok pár perc alatt felvisznek a 727 m magas Mtacmin-16
