A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
emberi együttélésnek az a legszebb formája, amikor jóban, rosszban együtt vagyunk, megszokjuk örömünket, bánatunkat, segítjük egymást. Miért mondjunk le arról, ami szép és nemes, ami boldoggá teszi az embert, ami értelmet ad az életnek? A CSEMADOK rendezvényeivel, gyűjtő, kutató, hagyományápoló munkájával a kultúra, a nevelés, a politikai és a felvilágosító munka ügyét szolgálja. Azt a törekvést támogatjuk, amelyről olyan sokat és szépet beszélt a CSKPKB 15. és az SZLKP KB legutóbbi ülése. Szövetségünk az utóbbi években a hangsúlyt eredeti szerepkörére: a kulturális javak széles körű terjesztésére helyezte. Több vonatkozásban sikerült elérnie, hogy munkája ma már nem csupán közvetítő, hanem alakító és ízlésfejlesztő is. A jelenlegi helyzet adta viszonyok között a CSEMADOK tagjainak, a közművelődés úttörőinek, a kultúra lelkes dolgozóinak arra kell törekedniük, hogy új munkaformákat teremtve, a tudományos igényű munkát is meghonosítva — a művelődés, a tudás mindenki számára elérhető legyen, a kultúra életünk részévé, a csehszlovákiai magyar dolgozók tulajdonává váljék. A népi kultúra tömegkultúra. Legyen e müveltségkincs a jövőben is mindenkié, állítsuk a népművészetet is a szocialista nevelés szolgálatába, tegyük a közművelődést mindenütt aktívvá, korszerűvé, igényessé, színvonalassá. Békében, biztonságban és boldogan akarunk élni. Azt akarjuk, hogy a közelgő moszkvai olimpiai játékokon is minél több ország, minél több sportolója vegyen részt. Szülessenek kimagasló — az emberi akaratot és az ember teljesítőképességét példásan reprezentáló — sportteljesítmények. Itt, ma, tartsuk meg a járási dal- és táncünnepélyünket a jól végzett munka tudatában. A szereplők arassanak sikert, a közönség érezze magát jól. Ropjuk a táncot, szálljon a büszke dal. A bemutatásra kerülő műsor fejezze ki törekvésünket, adjunk képet arról, hogy akarunk és tudunk dolgozni, tudunk — nemzetiségként is — új kulturális értékeket teremteni. Dr. BALÁZS BÉLA, a CSEMADOK bratislavai városi bizottságának elnöke (Elhangzott a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyén, Éberhardon, 1980. május 25-én) Kulturális együttműködés Nagyon szép, magas színvonalú hangversenyt rendezett nemrég a bratislavai konzervatórium, a Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium és a CSEMADOK városi bizottsága a csehszlovák—magyar kulturális együttműködés keretében. A Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának hangversenytermében országos és nemzetközi versenyeken díjakat nyert magyarországi (8—14 éves) gyermek hangszerszólisták mutatkoztak be a zeneiskolai tanárokból alakult neves Musica Humana vonósegyüttes kíséretében. Erdélyi Sándor vezetésével. A rendkívül komoly, művészi igényű program felkeltette városunk zeneélete legkiválóbb képviselőinek az érdeklődését. Vendégeink között üdvözölhettük Pálfalvai Ferencet, a gödöllői és Cs. Nagy Tamást, a váci zeneiskola igazgatóját, valamint a többszörösen kitüntetett Domoszlai Erzsébet, Erdélyi Sándor és Szabó Katalin zenepedagógusokat, a szereplő gyermekek tanárait. A hangverseny első részében a hangszerszólisták szerepeltek. Elsőként a nyolcéves Ábrahám Márta produkciójában gyönyörködhettünk, aki Bachnak egy hegedűszólóját és gavottját játszotta, Szabó Katalin zongorakíséretével. A kislány Erdélyi Sándor tanítványa. Ezután Domoszlai Erzsébet tanítványa, a szintén nyolcéves Rácz Csilla bűvölte el a közönséget Szokolay Sándor Szonatinájának átélt megszólaltatásával. A tizenkét éves Cs. Nagy Ildikó, Szabó Katalin tanítványa Kodály Zoltán: Meditáció és Bartók Béla: Román népi táncok c. szerzeményét játszotta zongorán. Meglepetésként hatott a kislány magas fokú muzikalitása és kifejező, művészi játéka. Méltán aratott nagy sikert. A tizennégy éves Ferenczy Beáta, Domoszlai Erzsébet tanítványa Szergej Prokofjev Gavottját és igen nehéz Ördögi sugallat című kompozícióját adta elő zongorán fölényes virtuozitással. Legindi Gábor tizenhárom éves, Domoszlai Erzsébet tanítványa. Korábban már bemutatkozott nálunk, úgyhogy a közönség már ismerősként igen nagy tapssal fogadta. Liszt Ferenc Mephisto keringőjét és Ján ľ 811 í M Ijr «gÉfjb ,, .- j . > fw W A kis művészek és tanáraik (Fotó: Mišurová) Legindi Gábor Ábrahám Márta Cikker: Tátrai patakok című hármas etűdjét játszotta zongorán, majd ráadásként még Frédéric Chopin Forradalmi etűdjét, óriási sikerrel. A szünet után a Musica Humana kamarazenekar nyitotta meg a hangverseny második részét Vivaldi G-dúr szimfóniájával. Utána Tessarini háromtételes G-dúr hegedűversenye következett. A hegedűszólót Ábrahám Márta játszotta meglepően fölényes biztonsággal. A pöttöm kislány bájos megjelenésével és színvonalas játékával mint a közönség kedvence belopta magát a nézők, hallgatók szívébe. Legindi Gábor Bach F-moll zongoraversenyét adta elő a vonósegyüttes kíséretével, nagyon szépen. Végül Bach két zongorára írt C-moll hangversenyének előadása zárta az emlékezetes koncertet. A zongoraszólókat Ferenczy Beáta és Legindi Gábor játszották, óriási sikerrel. GHILLÁNY ERZSÉBET Pereg a rokka -Május hetedikén izgatottan, jegy nélkül várakoztam a bratislavai Nemzeti Színház főbejárata előtt, ahol az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes 25 éves fennállása alkalmából ünnepi műsort adott. Nemcsak én voltam az egyetlen, aki sorba kérdezgette az embereket: „Nincs eladó jegye véletlenül?" Valakinek volt, s igy szerencsésen minden bonyodalom nélkül bejutottam. A háromrészes műsornak itt csak a harmadik számával, a Pereg a rokka című tánckompozícióval szeretnék foglalkozni. Zenéjét Tibor Andrašovan szerezte, a szövegkönyv és a koreográfia Jozef Kvočák munkája, s az egykori falusi életnek a négy évszakkal kapcsolatos egy-egy szokására — farsang, aratóünnep, szüret, fonó — támaszkodik. Igaz, csak nagyon kis mértékben adja vissza a koreográfus a színpadon hitelesen ezeket a népszokásokat, ezúttal is túlságosan elragadta őt a fantáziája, s a kép így erőltetett, elferdített, sőt hamis. Az egyes szokásokat de hogyan ? átkomponálta a tánc nyelvére, de ezeknek a táncoknak a hovatartozása teljesen homályba vész, eredetüket még európai szinten is nehéz lenne meghatározni. Ne értsük félre: én nem a táncszámok sokszínűségét kifogásolom, hanem azt az egyveleget, ami végül is lett belőlük, s hogy túl sok bennük a nyilván minden alapos megfontolás nélkül alkalmazott, nagyon rossz technikai kivitelezésű, s túl gyakran előforduló balettelem. A felettébb vegyes motívumokból összeállított táncok már a második tételben unalmassá, egysíkúvá váltak, és kiérzödött belőlük az ötvenes évek idillikus folklórábrázolási módja, mely napjainkban már meglehetősen elavultnak tetszik. Ma, amikor már a szlovákiai magyar amatőr néptáncegyüttesek is elhagyták — több mint tíz éve — a színpadon eluralkodó felszínes magyarkodást, a mesterkélt hangulatú, sikongatásba és heje-hujázásba csapó előadásmódot, sajnálattal kell megállapítanunk az Ifjú Szívek koreográfusának ehhez hasonló szemléletét és feldolgozásmódját, amely már az avítt koreográfiái attitűdök'közé tartozik. A táncjátékba felvett újonnan készült koreográfiák nem hoztak semmi újat. Az egész kompozíciót többnyire a régebben készült néptáncfeldolgozások egyes részeiből — keverékéből állította össze a koreográfus, ami az eredeti néptáncanyag gyenge ismeretéről tanúskodik. Érződött rajta a mesterséges megfabrikáltság, a koreográfusi affektáltság, ami nagyon lerontotta a produkció művészi színvonalát. Az egyes szokások egymáshoz kapcsolódása sem volt zökkenőmentes. A lírikusán lassú zenei tételek elnyújtottsága nagy nehézségek elé állította Jozef Kvočákot, aki olyan megoldásokkal igyekezett ezeket kitölteni, mint a gesztikulálás és a pantomim. Ezek lassan már a klasszikus balettekből is eltűnnek — a gondolatnak tánccal történő kifejezése kerül előtérbe —, itt azonban volt belőlük bőven. Az „üresjáratok" kitöltésére alkalmasak voltak egy bizonyos időben, de ma már amatőrök sem alkalmazzák. S így sorolhatnám tovább: a funkciótlan sétaparádékat, a kaszával való táncolást, amely soha nem fordult elő sehol; érezni lehetett, maga a koreográfus sem hitte komolyan, hogy igazi aratóünnep elevenedik meg a színpadon. A három zenész gyakori jelenléte csak zavarta az így is állandóan széthulló összképet (zene, tánc, ének), és az első két hangszer — a zenei játékot csak imitáló hegedű és nagybőgő —, mellett főleg a cseh népzenében szereplő „ozembuch" funkciótlan, színpadról történő összjátéka a zenekarral többször ritmikai zűrzavart idézett elő. Az ilyen kompozíciós elemek alapos kidolgozása, összehangolása nélkül már sok színpadi táncjáték omlott össze, de itt nemcsak erről volt szó. Az Ifjú Szívek elméletben oly sokat hangoztatott és hirdetett hitvallása : a „csak tiszta forrásból" sehogy sem fér össze a színpadon látottakkal. Ettől nagyon is eltérőek a teljesen hibás szemlélettel és munkastílussal megfogalmazott táncképek: elferdített képet nyújtanak népszokásainkról, népi kultúránkról, hagyományainkról. VARGA ERVIN 15
