A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
KÖNYV Karl Kraus: Az emberiség végnapjai „Az emberiség végnapjai rémlátomás és szatíra a széthulló Habsburg-monarchia és az első világháború tébolyáról... Kraus roppant müvét széthullásra ítélné a minden részletre kiterjedő szenvedély, ha nem találta volna meg azt a gazdag és példátlanul kezébe illő eszközt, mely az aprólékos, olykor ismétlődő részletezésnek nagyszabású egységet biztosit. Ez a módszer: a nyelvkritika" — olvashatjuk a kötet utószavában. Noha a XX. századi irodalomban nem szűkölködik rendhagyó, minden hagyományos poétikának fittyet hányó művekben (Joyce „Ulysses"-e, Dos Passos „USA"-trilógiája. Pound ,,Cantó"-i), Kraus műve egyedülálló valami még e rangos sorban is, kiváltképp az ö műfajában, a dráma területén. Dráma? Nevezhetö-e drámának egy majd hatvanives szöveg? Tény, hogy Az emberiség végnapjai párbeszédek sorozata, témája pedig nem kisebb, miként a cím is jelzi, mint az emberiség sorsa. Világdráma tehát, amilyen a „Faust" avagy „Az ember tragédiája". Témája pedig, miként az előbbiekből tudjuk, az emberiség tragédiája, az első világháború, az emberiség végnapjai, ahogy a szerző, művének írása közben (szinte a világháborúval párhuzamosan) hitte. Csak találgathatjuk, mit szólt volna Kraus, a pesszimista szatirikus, ha megéri a második világháborút s tapasztalja, hogy az emberiség még azt is túléli, s Kraus utódjainak, a mai íróknak okkal van joguk jjra attól rettegni, hogy egy újabb, ezúttal már a harmadik világégés, amelyhez pedig közelebb 35 éve nem voltunk, mint éppen napjainkban, valóban az emberiség végnapjait fogja jelenteni. Világdráma, mondottuk Kraus müvéről, a szerző pedig, amint az köztudott, egy par excellence publicista, egy Fábry-típusú jelenség. A mű egyszerisége, megismételhetetlensége pedig éppen a paradoxon következménye, ti., hogy Krausnak sikerült e két összeférhetetlennek hitt végletet, a mindennapok publicisztikus nyersességét-esetlegességét s egy világdráma filozófikumát egy valószínűleg megismételhetetlen alkotássá ötvözni. „Folyhatnak viták arról, hogy újságírói remeklés-e ez a mű, vagy szokatlan méretű tragédia, vegyes műfajú szépirodalmi alkotás-e vagy kortörténeti zsumalizmus; de az vitathatatlan, hogy Az emberiség végnapjai nagy erkölcsi tett — idézzük még egyszer az utószót. — Vannak írók, akiket pusztán magatartásuk is, művüktől függetlenül az emberiség emlékezetébe emel. Karl Kraus, a »gáncsoskodó« is ilyen figura: égetően szükséges, hogy megelevenedjen a köztudatban egy ilyen ember, aki »nem«-et mond mindarra, ami fejrázást érdemel": A magyar olvasó páratlan műfordítói remeklésben élvezheti e nagyszabású kompozíciót: Tandori Dezső ezúttal is hihetetlen bravúrral és leleménnyel oldotta meg nem mindennapi feladatát: amit itt véghez vitt, az messze meghaladja a műfordítás minősítést. A szó szoros értelmében újrakölti a 60 íves színjátékot.-csl-Á magyar tanyarendszer múltja Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Pölőskei Ferenc és Szabad György által szerkesztett, négyszázötven oldalas tanulmánykötet részletesen taglalja a magyar tanyarendszer kialakulását, fejlődését, gazdasági illetve társadalmi viszonyait. Kétségkívül értékesnek mondható ez az átfogó tanulmánykötet, mely végigkíséri az olvasót a tanyai települések egykori keletkezésétől a középkori előzményeken keresztül a tanyarendszer stabilizálódásáig. A tanyára-telepedés feudalizmuskori korlátái erősen megingatták a kialakult településrendszer arculatát, fejlődését, mely akkorra már szoros kölcsönhatásban állt a rideg pásztorkodás uralmának megtörésével. De foglalkozik a kötet továbbá olyan kérdésekkel is, mint a paraszti gazdálkodás modellje, a huszadik századi tanyavilág életformája, valamint a felszabadulás utáni nem mindig sikeres tanyaközpontosítási és községesítési kísérletek problémái. Végezetül pedig Kosa László tanulmánya bemutat egy mai tipikus tanyát, melyben a mai tanyai életformán kívül megtalálható, kimutatható a múltbeli tanyai életmód is. Nincs szándékomban és hivatottnak sem érzem magam arra, hogy aprólékosan elemezzem ezt az átfogó tanulmányt, csupán ízelítőt akartam adni s felhívni a figyelmet arra, hogy érdemes kézbe vennie, figyelmesen áttanulmányoznia nemcsak a történésznek, néprajzosnak, szociológusnak, az agrár- és földrajztudományok művelőjének, amint azt a fülszöveg ajánlja, hanem az egyszerű olvasónak is, ha bővíteni kívánja népi kultúránkkal kapcsolatos ismereteit. FOLYÓIRAT Varga Lászl0 Jelenkor A magyar irodalommal és művészettel annyi folyóirat foglalkozik, hogy azok számát szinte képtelenség megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a fővárosban és vidéken egyaránt nagy az érdeklődés irántuk, s egyegy számot nemegyszer azonnal szétkapkodnak. így van ez a Jelenkorral is, rendszeres olvasói közül azok járnak a legjobban, akik megrendelik a havilapot. A Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóiratot a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat jelenteti meg. Legutóbbi májusi számában sok jó verset, elbeszélést, tájékoztatót és recenziót közöl. Mindenekelőtt azt a beszélgetést szeretném kiemelni, melyet Domonkos Mátyás folytatott Lator Lászlóval Berda József: Képzelődés című verse ürügyén. Ebben a versében a költő instrukciókat ad Borsos Miklósnak, hogyan mintázza meg az ö emberi lényét. Tudvalevő az a tény, hogy Borsos Miklós készített egy plakettet a költő arcmásával, s elképzelhető, hogy a plakett inspirálta a verset. Azzal a reménnyel is, hogy a vers viszont a szobrász barátot ösztönzi majd, hogy elkészítse a költő „teste és lelke valóságát kifejező" szobrot. A Berda-versek formája a vers lélegzetéből születik: a szeszélyesen változó metrum, a hangsúly, a mondatok, a dikció természetes áradása, a szöveg nehézkedése, a gondolati vagy inkább azt mondhatnánk indulati feszültségének ingadozása hozza létre. Betekintést nyerhetünk a jugoszláviai irodalomba is. Bori Imre először Aleksandar Tišnáról ír, aki költőként kezdte pályafutását, de egyéb műfajokkal is próbálkozik, s tegyük mindjárt hozzá: sikerrel. Négy évvel ezelőtt egy novelláskötettel elnyerte az egyik legnevesebb irodalmi hetilap regénydíját. A kötet a közeljövőben valószínűleg a Visszaélés az emberrel címen kerül majd az olvasó kezébe. Bori jelentős teret szentel a „szociális irodalomnak", mely a délszláv népek irodalmában sajátos képződmény. A „szociális irodalom" a harmincas években jelentős tényezője volt Jugoszlávia szellemi életének, hiszen erőteljes képzőművészeti mozgalom is kísérte, és az irodalmi „baloldal" harcaiban ezek a törekvések álltak szemben az irányzatosságról más nézeteket valló Miroslav Krleža felfogásával. Az pedig már a magyar—délszláv irodalmi kapcsolatok kutatójának a feladata, hogy feltárja, a forradalmi magyar irodalomhoz milyen kapcsolatok fűzték Jovan Popovičot, aki a magyar irodalomnak állandó olvasója volt, s aki egyik parnasszista verse mottójául Ady-sorokat idézett, s mi több, magyar nyelvre is maga fordította írásait! Ábel Gábor HANGLEMEZ Svéd Sándor profillemeze Régi adósságot törlesztett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amikor a „Nagy magyar előadóművészek" sorozatban a közelmúltban kiadta a világhírű magyar operaénekes, a csodálatosan szép, széles regiszterű hangjáról ismert kitűnő baritonista. Svéd Sándor profillemezét. A véletlenek szomorú összjátéka, hogy a művész néhány héttel a lemez megjelenése előtt, 75 éves korában elhunyt, s így első magyar profillemeze egyben tisztelgés lett a nagy művész emléke előtt, aki világhírnevet szerzett a magyar elöadómüvészetnek. Ismeretes, hogy Svéd Sándor szédületes karriert futott be. A budapesti Operaházban mutatkozott be, ám rögtön felfigyeltek a hangjára világszerte, s ezért szinte állandó vendége lett a bécsi Operaháznak, a milánói Scalának, a New York-i Metropolitan-nek, szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Firenzében, Londonban, a Szegedi és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. 1950-ben a Magyar Állami Operaház tagja lett, elnyerte a Kossuth-díjat és a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze megtisztelő címet. Az ötvenes évek derekán ismét külföldi szerződéseket kötött, 1974-ben Amerikában tartotta búcsúhangversenyét és azóta, tavaly bekövetkezett haláláig, Luganóban és Bécsben élt. A profillemez, amely bársonyos baritonját, virtuóz interpretáló képességét, énektechnikájának bravúrjait és énekművészeiének varázslatos atmoszféráját egyaránt hitelesen tolmácsolja, olasz és német nyelven előadott részleteket tartalmaz Donizetti „A kegyencnő", Rossini „Teli Vilmos" és „A szevillai borbély", Verdi „Macbeth", „Rigoletto" és „A végzet hatalma", valamint Mozart „Figaro házassága" és Wagner „Tannhäuser" és „A walkür" című operájából. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Hermann Abendroth, Komor Vilmos. Kórodi András, Lukács Miklós, Francesco Molinari-Pradelli, Pless László és Vaszy Viktor vezényli. Az új profillemez különlegessége abban áll, hogy ezek a felvételek egyetlen külföldi kiadású Svéd Sándor-lemezen sem szerepelnek, tehát a pályája csúcsán levő érett művész hatesztendős budapesti sikereit foglalja össze. Sági Tóth Tibor SVoroím) ívtorc fic micMo Cd<t tjtm a mrtsT pflpQcm / ptjy wravmpiScOuno w*\\U )> WCfltfyd) Írmi qofy fbff. X C Howym o bjňwttym p«4j* rauíutfow, ©Sofcnm «mafla Q£nm«g»©r«mt4 •»"/prvhorym »ftjmumCaCfib wmym pamtnyá). Wu ú*» fii fcir CdinniMu/nnctyr Kreta iiigri Iŕiíjo/y K *la .ftanaightjtc K» errj ffcvcHi/<r *3iructgo rXVranya «• y «-yUunK itfl «f<*/7 pounanyd» K** |ac Xoftj panfhtg©: »M.D.LVIJ* A legrégibb lengyel újságnak mindeddig az 1661-től kiadott Merkuriusz Polskit tartották. Dr. K. Zavadski varsói történész a közelmúltban Oxfordban ráakadt a „Nowiny" nevű lapra, amelyet 1557-ben nyomtak s már újságnak nevezhető. Tudomásunk szerint tehát ez a legrégibb lengyel újság. A madártávlatra vágyó párizsiak számára gyönyörű kilátás nyílik a Pompidou központ (a kultúra és művészetek fellegvára) zárt üvegcsövéből. A párizsiak új kedvence máris komoly konkurrenciát jelent az Eiffel-toronynak. 8
