A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
Következő számunk tartalmából: Fister Magda: ÖRÖK FORRÁS Keszeli Ferenc: KÉT ÉVTIZED Mag Gyula: JUBILÁLÓ GYERMEKFESZTIVÁLUNK Varga Erzsébet: KINCSEKKEL MEGRAKODVA Mészáros József: KUBAIAK NÁLUNK' A címlapon és a 24. oldalon Elena Mešková felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Apúchovi gumigyár ez év május 1-én ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. Sokak számára nagy nap volt, felidézték a csaknem egy teljes emberöltő emlékeit. A felszabadulás előtt a falu kevés lelket számlált. Púchov és a környező falvak lakóinak viszont annál súlyosabb kenyérgondjai voltak. A község fellendülését a gumigyár üzembehelyezésének időszakától számítják. Azóta városkává nőtt, s mintegy 15 ezer lakója van. Csakhogy amíg eddig elértek, sok víznek kellett lefolynia a Vágón. A felszabadulás után a munkaalkalom hiánya a férfiak túlnyomó részét az iparosított és abszolút létbiztonságot adó Észak- és Dél-Csehország felé sodorta, ami nem bizonyult végleges megoldásnak. Ahhoz, hogy az emberek itthon maradhassanak, munkahelyekre volt szükség. Az első kétéves tervben benne foglaltatott Szlovákia területén a gumiabroncs-gyártás meghonosítása. A választás Púchovra esett éppen, mert sok szabad munkaerő volt helyben. A helyi nemzeti bizottság 30 hektár területet bocsátott díjtalanul a bratislavai Matador gumigyár rendelkezésére, hogy fel lehessen építeni az új létesítményt, s kötelezte magát, hogy további 10 hektárt vásárol, a gumigyári dolgozók lakótelepének felépítéséhez. 1947. szeptember 7-én rakták le Szlovákia első gumiabroncs-gyárának alapkövét. Nem kellett többé munka után Belgiumba, Amerikába, de még Cseh- vagy Morvaországba sem vándorolnia a környék lakóinak. Mozgalmas napok következtek. A kopár mező megtelt élettel, falak húzódtak az ég felé. A falu és környékének apraja-nagyja segédkezett a gyár szennyvizét vezető csatornájának építésében, bányászta a homokot, kavicsot, követ s kétszáz dolgozót szállásolt el ingyenesén a községi elöljáróság. Két és fél év után megkezdődött a gyár próbaüzemeltetése, s további két hónap elteltével 1950. május 1-én — megindult a rendes termelés. Innen a gyár neve: Május 1. (gumigyár). Nem volt könnyű a kezdet. Az első gumiabroncsokat télvíz idején, a legnagyobb fagyban, üvegezetlen ablakok mellett, fütetlen helyiségekben gyártották le. A gépeket az Egyesült Államoktól kellett volna kapniuk, a szállítás meg is indult, de a gépek nagy része az embargo életbe léptetésének következtében a kikötőkben maradt. Helyettük a cseh határvidék gyáraiból kaptak használt gépeket. A púchovi ma Csehszlovákia legnagyobb gumigyára. Munka Érdemrenddel tüntették ki, és kiváló minőségű termékei világszerte ismertek. A mű-MOYZES ILONA helyvezetök irodájának falán ott látom a világ térképét. Púchovból kiindulva vörös vonalak futnak rajta a szélrózsa minden irányában, mutatva, hová, mely államokba exportálja a gyár termékeit. A szocialista államokon kívül a világ csaknem valamennyi országába. Termékeinek egynegyedét a Szovjetunióba szállítja, s a harminc év alatt egyetlen reklamáció sem érkezett. Hatalmas szállítószalag-tekercseket látok útrakészen: Casablanca, Hollandia, Svájc, Marokkó ... Nemsokára deszkaládákba csomagolják őket, hogy kibírják a hosszú utat. 'Púchovban ugyanis nemcsak gumiabroncsokat és -belsőket gyártanak nagy választékban, de szállítószalagokat is, amelyek ma már nélkülözhetetlenek bányákban, kohó- és más üzemekben. Nehezen tudnók elképzelni a mosti és novákyi szénbányákat, a kladnói Poldi acélgyárat, a Vitkovicei és a Kelet-szlovákiai Vasművet, a Breznói Hídelem Gyártó Vállalatot, a sokolovi brikettgyárat, a chrudimi Szállítóberendezések Gyárát és más vállalatokat a púchovi Május 1. Gumigyár szállítószalagjai nélkül. ■ Štefan Vašek még aránylag fiatal ember, 14 éve dolgozik a gyárban. A géplakatos szakmát tanulta ki s kezdetben mint ilyen is dolgozott. De nem maradt meg ennél. A gumigyártásban is megszerezte a szakképzettséget, s 1969 óta mint mester, brigádvezetö dolgozik. Jelenleg a mártoni Közgazdasági Főiskola esti tagozatán tanul. Ö vezet végig a szállítószalaggyártó üzemen. Tizenkét fős dolgozói kollektívája 1970-ben bekapcsolódott a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe. 1972-ben elnyerték a bronz-, 1977-ben az ezüst-fokozatot. Ma a 43 tagból álló brigád az üzem büszkesége. A brigád valamennyi tagja elvégezte a gépipari szakközépiskola kétéves tagozatát; az iskola első évfolyama 1954- ben nyílott meg Považská Bystricában. A gyár fennállásának 30. évfordulója alkalmából a brigád tagjai közül húszat arany-, hármat ezüst-, tizenkettőt bronzéremmel tüntették ki. Egy halom gumit látok az egyik gép mellett. Mint a kovásszal gyúrt kenyértészta dagad a szemem előtt. Csak éppen fekete, nem fehér. — Honnan szerzik be a nyersgumit? — Indonéziából, a Szovjetunióból és az NDK-ból kapjuk — magyarázza Štefan Vašek. Ján Herbián, akit szintén aranyéremmel tüntettek ki, a háromhengeres ún. konfekciós gépekbe egyengeti be két kézzel a lágy gumit. Bonyolult és igényes munka, mint általában az egész gumigyártás folyamata. Ehhez bizony érteni kell. A gépbe helyezett guminak az acélsodrony-vázat kell beburkolnia. * A konfekciós gép hengerei alól kikerült, már gumival burkolt szalag mindkét oldalát — hogy össze ne ragadjon — A HARMINCÉVES 2
