A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
valamiféle vegyi anyaggal kenik be kétszer egymás után. Amíg szárad, a daru vastag vasláncon emeli a magasba azt a textil-göngyöleget, amibe a megszáradt gumiszalagot becsavarják. A műszálas szövet a szállítószalag-váz egyik alapanyaga: 400—2400 milliméter széles, és 5—33 milliméter vastag. A humennéi Chemlon vállalat szállítja. Az így előkészített gumit 153 C° hőmérsékleten erős préselögépek formálják. ■ Félix Flufa minőségi ellenőr törzsgárdatag, az üzem alapítása óta itt dolgozik. Szintén aranyérmes, de már korábban is több ízben kitüntették. A gyár hazai és külföldi megrendelőivel kötött valamennyi szerződésén ott áll, hogy ,',A minőséget garantáljuk". Alatta az ő aláírása. A hibát, ha akad, kijavítják, s a szalagot megrendelő kívánsága szerinti méretre forrasztják össze. A forrasztás ugyancsak igényes munka, s a felelősséget Félix Huta elvtárs vállalja. Avatatlan szem a forrasztás helyét alig fedezné fel a végtelennek tűnő szállítószalagon. Ezeket túlnyomórészt a külszíni fejtésű bányákban használják szállításra. Mostra, Kladnóra, Bulgáriába és az Urálba igen sokat szállítanak. Félix Huta azonban nemcsak mint minőségi ellenőr dolgozik, az újonnan felvett fiatal munkásokat is ő vezeti be a gumigyártás titkaiba. Szeretettel, türelemmel bánik velük, méltán nevezik ezért a fiatalok atyjának, akik tisztelettel hallgatják jó tanácsait, és szívesen tanulnak tőle, átveszik tapasztalatait. A púchovi gumigyárban mindenki megtalálja a számítását. A vállalat kulturális, üdülési, sportolási lehetőségeket biztosít dolgozói számára, s természetesen a továbbtanulás, szakmai képzés, előbbre jutás lehetőségét is. Ma már számos állam országútjain ott futnak a Púchovban készült Barum márkájú gumiabroncsok, a bányákban, gyárakban az itteni szállítószalagok, öregbítve a csehszlovák ipar jó hírét. Eredményekben, sikerekben gazdag harminc esztendőre tekinthetnek vissza a púchoviak. Moyzes Milán felvétele GUMIGYÁR twi LEVEL Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ideológiai problémákkal foglalkozó legutóbbi ülésének középpontjában az ember eszmei-politikai és erkölcsi nevelése áll, megállapítva, hogy „az emberek öntudatosságának növelése, politikai színvonalának emelése és erkölcsi tulajdonságainak megszilárdítása nélkül nem szavatolható sem a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak sikeres felépítése, sem a szocialista társadalmi viszonyok fejlődése". Mindez azt is jelenti, hogy a nevelés kérdése nemcsak az e célból létesített intézmények és különböző tanfolyamok, szemináriumok feladata, de mindennapi feladat ez a munkahelyen, a családban és általában a társadalmi élet minden területén, s ezért felelősséget kell vállalniuk az üzemek és intézmények igazgatóinak, vezető tisztségviselőinek, a művezetőknek, társadalmi szervezeteknek stb. A nevelő munka területén nincs megállás. Itt sohasem mondhatjuk, hogy már mindent megtettünk, itt nem lehet tervet teljesíteni, mint a népgazdaságban. Mert az emberek gondolkodásának megváltoztatása a legbonyolultabb és a leghosszabban tartó folyamat. Általában azt mondjuk, hogy az emberek szocialista nevelésében elért eredmények legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az embernek a szocializmus építéséhez való pozitív hozzáállása, tehát a konkrét építésben elért sikerek, valamint az emberek e téren megnyilvánuló kezdeményezése stb. Véleményem szerint azonban egy-egy ember magatartásának megítélésénél ezt — az egyébként nagyon fontos — kritériumot sem lehet abszolutizálni. Mindannyian tudjuk, hogy a nevelő munka minden sikere ellenére is még sok a deformáció az emberek gondolkodásában. Nemegyszer találkozunk olyan jelenséggel az életben, hogy egy ember kiváló dolgozó, munkáját pontosan és jól végzi, a másik oldalon azonban ugyanerről az emberről mindenki tudja, hogy iszákos, és ennek következtében sokszor megsérti a szocialista együttélés elveit, családját bántalmazza stb. Az üzem vezetősége és a társadalmi szervezetek azonban szemet hunynak mindezek felett, mondván, a fő az, hogy jól végzi a munkáját. Mindenki számára világos, hogy a nevelési problémákhoz való ilyen hozzáállás helytelen, s a gazdasági és politikai vezetésnek még sokat kell tenni e területen, hogy az emberek gondolkodásában a munkához való jó viszony a szocialista erkölcsi normák betartásával párosuljon a családi és a magánéletben is. Vagy vegyünk egy más példát. Köztudott, hogy működnek nálunk vallási szekták, olyanok is, amelyeknek tagjai elutasítják állampolgári kötelességeik teljesítését. Csak egyre vigyáznak, hogy a munkahelyen jól végezzék a munkájukat. Igen, mondja a vezető, tudjuk, hogy ideológiai és politikai téren nem áll mellettünk, de munkáját jól végzi. Ugyanakkor arra senki sem gondol, hogy ugyanez az ember szélsőséges vallási nézeteivel naponta mérgezi gyermekeinek gondolkodását, s fő célja nem az, hogy gyermekeiből a szocializmus iránt hű embereket neveljen, de ennek éppen az ellenkezője. Az ember fejlődésének leméréséhez más olyan kritériumokat is alkalmazni kell, amelyek segítenek abban, hogy komplex módon tudjuk megítélni egy-egy ember magatartását, és fel tudjuk tárni azokat a hiányosságokat, amelyekre összpontosítanunk kell a nevelő munka területén. 3
