A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: HOGYAN LEHETNE JOBBAN A HÉT KÉPES VERSENYE Viczay Pál: AMATŐR SZÍNJÁTSZÁ­SUNKÉRT Kortársaink: OTTLIK GÉZA Keszeli Ferenc: HÔKUSZ-PÓKUSZ Miklósi Péter írása a MATESZ bemutatójáról Címlapunkon V. Pfibyl a 24. oldalon I. Grosz­­man felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. Csóbon (Čebovce) az efsz sző­lőgazdasági üzemegységének az udvarán állok, az egyesült szö­vetkezet elnökére, Nyemcsok Lászlóra várva. Az előbb már benéztem a korszerű borá­szati üzembe, de csábít ki­felé az ezerarcú őszi er­dők látása. Mióta is ismerem ezeket a dombhátakat? Tizen­öt, húsz éve? Legalább. Emlék­szem, valamikor a hatvanas évek elején még egy igazi csá­bi borospincében is jártam, s dicsértem vagy negyedmagam­­mal a gazda nováját... Azóta a Csáb környéki domb­hátak ugyancsak megváltoztak. És - gondolom - a borok is, bár ezt csak a mások tapasz­talatai után állíthatom. Persze, sok bölcsesség azért nem kell hozzá, sőt személyes tapaszta­lat - azaz borkóstolás - sem, elég, ha az egykori nova mel­lé odaállítja az ember a ma termelt nemes szőlőfajtákat. Ezek közül a kékfrankos, a leányka, a veltlin és a rizling jelzi a minőségi változást. A táj változása, a szőlő- és bortermelésben, illetve gazdál­kodósban beállt új helyzet fe­letti elmélkedésemnek Nyemcsok László érkezése vet véget. Ma­gas, vállas, hatvankörüli férfi áll előttem. Rendre végigvezető borfeldolgozó üzemen, mintha GÁL SÁNDOR elnök mondta. A mellette lévő helyiség a laboratórium. Nyemcsok László Lukanényén született 1920-ban. Tehát abból az „évjáratból“ való - hogy a borhoz közel stílusosan fogal­mazzak -, amely már az első világégés után látta meg a napvilágot. Ebből az is követ­kezik, hogy az eddigi „elnö­keim" közül ő a legfiatalabb. A falu — Lukanénye - ahogy Nyemcsok László emlékezete felidézi, szegény falu volt. Ha­tárának nagyobb része a Maj­­láth grófok birtokában volt, akik azonban csak üdülni jártak ha­za lukanényei birtokukra. Nyem­csok László édesapja ezen a birtokon dolgozott. Vagy ahogy Laci bácsi mondta az imént: „ott volt gazdasági cseléd". Egyébként Lukanényén a nyolc­tíz hektáros parasztokat az em­ber az egyik kezén megszám­lálhatta. A falu többsége - úgy nyolcvan-kilencven százaléka — kétkezi munkásként kereste meg a kenyerét. A maradék általá­ban egy-két hektáron gazdálko­dott. Jellemző volt a falura az is, hogy lakói eljártak gazdo-Nyemcsok László VÁLTOZNI ES VA ez volna a legfontosabb. Holott számomra most ez a „legmel­lékesebb".- Itt vannak az idei borok — mondja az elnök, majd átka­lauzol a másik csarnokba. - Ezek pedig a tavalyiak. Az idei és a tavalyi borok - pontosabban a bort érlelő és tároló - tartályok szemrevétele­zése után az emeletre me­gyünk, ahol a majdani palac­kozó ma még üres csarnoka várja az importcélgépek érke­zését.- Akkor hát miről is volna szó? - kérdi végül az elnök. Elmondom, igyekezvén rövid­re fogni mindazt, ami szóba jö­het.- Na — mondja Nyemcsok László - erre egy fél óra elég is lesz. Én fél napot is kevésnek vé­lek, de a mostani szaladó-ro­­hanó időben ki sem merem mondani. Inkább hallgatólago­san elfogadom a kiszabott fél órát. Majd meglátjuk, követi-e még egy másik harminc perc is esetleg az elsőt. Az emeleten az egyik kényel­mesen berendezett helyiségben telepszünk le, amely a „vegyé­szünké", ahogy az előbb az sági idénymunkára Franciaor­szágba. Idáig jutottunk, amikor letelt a kiszabott fél óra. És ekkor tette le a pincemester elénk az üveg murcit és a csésze feketekávét. Laci bácsi a tejeskávészínű mur­aiból kortyintott, én pedig a fe­ketét ízleltem meg, s vártam.- Apám, ahogy már említet­tem, gazdasági cseléd voltMaj­­láth bárónál - kezdte Nyem­csok László a következő fél órát. - Tizenegyen voltak test­vérek. Amikor a báró itthagyta a családját, apámnak, amolyan végkielégítésként, három hektár földet adott. Fogyasztjuk Nyemcsok László­val a következő fél órát s úgy érzem, a felidézett emlékek a jelent tágítják. Mintha az em­lékező ember ideje más lenne, lassúbb ritmusú, mint a való­ságos idő. Laci bácsi most már szinte kérdezés nélkül pörgeti a fonalat emlékezete guzsalyáról.- Nagy volt a mi családunk - mondja —, az ma is. öten vagyunk testvérek; mi férfiak hárman itt dolgozunk a szövet­kezetben. Én vagyok o legidő­sebb. Nyolc osztályt jártam ki; 1938-ig nagybirtókon dolgoz­tam. Tizenöt évesen kezdtem a részaratást, huszonkét aratópár között. Hajnali négytől este tíz­ig dolgoztunk. Az uraságnól az aratók, úgy értem, hogy min­den aratópár, naponta kapott egy cipót. Takarékoskodtunk vele. hogy haza is jusson belő­le a többieknek.. .- Egy aratópár egy-egy ara­tás idején mennyi gabonát ke­resett meg? Milyen volt errefe­lé a részaratók díjazásának a rendje?- Minden tizenegyedik mázsa volt a részaratóké. Vagyis ti­zenegyedéből szerződtünk. De az aratáson kívül a takarmány­féléket is kötelesek voltak a szerződött részesaratók lekaszál­ni és betakarítani. így az ara­tók tulajdonképpen májustól szeptember végéig együtt dol­goztak az uraságnál. Egy-egy aratópár általában nyolc-tíz mázsa gabonát keresett meg egész nyáron.- Arra emlékszik-e, hogy ab­ban az időben milyenek voltak a terméshozamok?- A tiz-tizenkét mázsás már nagyon jó termésnek számított.- Nem az összehasonlítás miatt, inkább a kínálkozó alka­lom kapcsán: mostanában meny­nyi terem? Melyik év volt a leg­jobb a szövetkezet megalakítá­sa óta?- Az utóbbi hét-nyolc évben gabonából átlagosan negyven­negyvenöt mázsa között mozog­nak a hektárhozamok. Eddig a legnagyobb termésátlagot 1974- ben értük el. Ebben az eszten­dőben búzából 48. kukoricából pedig 80 mázsa termett hektá­ronként.- Az előbb azt mondta, har­mincnyolcig nagybirtokon dol­gozott. ..- Igen. A rákövetkező évben a Magyar Állami Útépítésnél helyezkedtem el, de a követke­ző évben be kellett vonulnom katonának, s csak négy évvel 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents