A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
mennek. A polgári esküvőkön mi is jelen vagyunk. Autóbuszt adunk, baromfit és ajándékot. Persze a nő férjhez menése csupán az első lépés. Utána következik a szülés. A női hivatás legigazibb értelme. A szülés pedig már az anyaságot jelenti. S ahol sok a nő, ott gyakori a szülés és a szülési szabadság. Sipos Mihály igazgató évente legalább ötvenszer lehetne keresztapa, csak eszébe ne jusson valakinek ózzál bekopogni hozzá, hogy legyen a gyerekének ő a keresztapja. Mert akkor a temérdek sóik elfoglaltságán túl még a cifra bölcső mellé és odaóllhat évente ötvenszer. Egyetlen ilyen kívánságot kellene teljesítenie, aztán már a többinek sem tudna ellentállni. Ettől függetlenül. Sipos Mihálynak és az üzem vezetőségének jóban kell lennie az alkalmazottak gyerekeivel. Az utóbbi időben ugyanis már nehéz idénymunkásokhoz jutni (van betöltetlen állás is elég!). Következésképpen, különösen az esztendő második felében a nőknek szabad szombatokon is műszakot kell vállalniuk, az óvoda viszont olyankor nem tárja szélesre a kapuit a gyerekek előtt.. . Mit tehetnek a kismamák? Hozzák magukkal az üzembe a gyerekeiket, ahol szintén nincs óvoda, de felügyelnek rájuk. Sipos Mihály felügyeltet a gyerekekre. Ilyen napon kellene benyitni a nagy, tágas ebédlőbe. Saját szemünkkel látnánk, hogyan csinál a sürgető idő egyik napról a másikra húsipari dolgozóból „óvonénít”! És ebben az egészben az a csodálatos, hogy a nők értik, miről van szó. Bizto-MÁCS JÓZSEF sítaniuk kell a termelés folyamatát, ütemét. Ök az üzem, tőlük várja el a társadalom a feladatok teljesítését. Hozzák hát magukkal a gyerekeiket műszakos szabad szombatokon. A gépek mellett nők, az ébedlőben meg a gyerekeik. Ök is az üzem falain belül. Nem is rossz elgondolás. Sipos Mihályt a gyerekek elhelyezésével sem lehet zavarba hozni.- Minden évben találkozunk velük az ebédlőn kívül is — mondja már a kapuban. — Megmutatjuk nekik az üzemet. A jövő szempontjából ez jó. Segítjük a pályaválasztást. A gyerekek táborozásáról is gondoskodunk. Paton saját üdülőházunk van. Szóztizennyolcan voltak ott tavaly. A fiatalok szívesen töltik Paton a hétvégét. Tízenketten mehetnek egyszerre. Saját mikrobusszal szállítjuk őket a helyszínre. Két élelmiszerbolttal kíméljük asszonyainkat a műszak utáni szaladgálástól. Helyben megvásárolhatják az alapvető élelmiszereket. Amikor alkalmazottunk az üzemből távozik, már mintha az élelmiszerboltból távozott volna. Nem kell idegeskednie, kapkodnia, nem okoz gondot, mi legyen az ebéd vagy a vacsora. — Mindenütt nő, csak a karbantartó részleg a kivétel — jegyzi meg Nagy Dezső helyettes vezető az igazgatói irodában. — Tizennégy tagú szocialista brigádom ügyel fel a gépekre. Felelősségünk nagy. Ha a gépek leóllnónak, a termelés is leállna. Villanyszerelőkből, géplakatosokból, asztalosokból és festőkből áll a brigádom. Az ezüstjelvény már a miénk. Az aranyjelvény megszerzése. a célunk! Tizennyolc éve dolgozom a baromfifeldolgozó iparban. Régiek és újak vagyunk együtt. Kérdezze őket is, a többieket. . . Jávorka Magda:- Az én szocialista brigádomban férfiak is dolgoznak. Hentesek, főzők és tartósítok. Huszonegyen vagyunk. Zömmel nők. A konzervrészlegen. A baromfi feldolgozását, kicsontozását, főzését és tartósítását végezzük. Huszonegy tagú brigádot vezetek, s huszonegy éve dolgozom az üzemben. Végigéltem a fejlődést, a változásokat, s magam is változtam. Most a legmodernebb nyugatnémet gép mellett dolgozom. Tizenöt éves koromtól vagyok itt alkalmazásban. Kijártam az üzemi iskolát. A férjem szintén itt dolgozik. Művezető a részlegünkön. Mindketten szerdahelyiek vagyunk. Pőthe Júlia: - A tojásosztályozó részleg tizenkilenc tagú szocialista brigádjának vagyok tagja. A vezetőnk férfi. Holocsi Rudolf. Napi teljesítményünk 150 ezer darab. Holland osztályozó géppel dolgozunk. Teljesen automatizált a munkafolyamat. Tizennyolc éve dolgozom itt a üzemben. Nem tudnék magamnak más munkát elképzelni. A férjem a helybeli szövetkezet tagja. Méhes Erzsébet:- A vágó részleget s az itt dolgozó tizennégy tagú szocialista brigádot vezetem. 1970-től dolgozom az üzemben. Mindig vonzott a baromfifeldolgozó ipar. Nem ujntam meg, hogy ezt a munkahelyet választottam. Részlegemen többnyire csibékkel foglalkozunk. El is kereszteltek bennünket csibéknek. Jönnek a csibék, dolgoznak a csibék, megértik egymást a csibék. . . Új üzem, nagy üzem, város széli fellegvár megannyi idő számára. Mi lehet itt nőnapon? Mennyi virág, mennyi apró figyelmesség? Kezembe kerül Sipos Mihály rövid, de igen sokat mondó felszólalása, amelyet a járási pártbizottság tavaly november eleji ülésén mondott el. Lényege, értelme egyetlen sorban: „Teljesítjük a tervfeladatokat!“ S ez nem csupán a tavalyi évre, a nyolcvanas esztendőre is vonatkozik. .. „Járásunkban a szocialista mezőgazdaság fejlődésével összhangban fejlődik az élelmiszeripar is" - idézem még a felszólalásból. Vajon mi az alapja e magabiztos kijelentésnek? Talán vagy minden kétséget kizáróan az a sok-sok nő, akik helytállásból naponta kitűnőre vizsgáznak! FRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI
