A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
Sokszor jártam már Vámosfalun (Trhové Mýto). De az ottani születésű Sipos Mihállyal, a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemének igazgatójával csak nemrégen ismerkedtem meg. Mindössze egy évvel idősebb nálam (negyvenkilenc esztendős), mondhatnám tehát róla is ugyanazt, amit magamról. Háborút élt nemzedékhez tartozó, a kötelező leventéskedéstől éppen csak szabadulni tudó, a régi világ már-már félelmetes ellentéteit gyermekszemmel látó s fogékony gyermeklélekkel érző, a háború utáni nemzeti fellángolás keserű következményeit a maga bőrén is tapasztaló ember, munkás, máig és talán a sírig a megismerés és a tanulni akarás szórajával. 1962-től több száz alkalmazott munkájáért felelős igazgató. Szerény ember, még a vezetése alatt elért valóban szép eredmények sem hangzanak dicsekvésnek a szájából. Utolérni azonban nehéz. Nem a fürge lába miatt. Kergeti, hajszolja a sok tennivaló, az igazgatói beosztásából eredő számos kötelezettség, amely állandóan arra sarkallja, hogy menni, menni, mert harcos időkben nincs megállás, alig van pihenés. Az a baj, hogy a föld sokkal gyorsabban forog, mint szeretné; még fel sem jött a nap jóformán, már le is nyugszik, kevés az a huszonnégy óra. Akkor sem lenne elég Sipos Mihálynak, ha aludnia sem kellene. A városi nemzeti bizottság képviselője, a helyi pártsze-vezet elnöke, jó néhány tömeqszervezetnék tagia. S az iaazaató nem bújhat be a szobáiéba. tetőtől taloig közéleti embernek kell lennie. Nehezen utolérhető. Esetleg a reaaeli órákban. Számomra sincs ideje. A villáminterjú gondolatát azonban nem utasítja vissza. Jönnek érte hamarosan. Komáromba (Komárno) viszik, ahol halaszthatatlan tárgyalást folytat majd az üzem dolgairól. Távirati stílusban mond valamit a szerdahelyi baromfifeldolgozó ipar kezdeti éveiről (1933), amikor még kezdetleges körülmények között kisipari szinten termeltek. A tulajdonképpeni változás 1941 szeptemberében kezdődött. A régi üzem melletti területen ekkor kezdődik a tojás, a baromfi felvásárlása és konzerválása. Akkor a termelés még igen szerény keretek között öt állandó dolgozóval és körülbelül száz idénymunkással folyt, s alig érte el az évi 250 tonna konzervet. A háború után fejlődik lendületesebben az üzem. Az ötéves tervekkel összhangban növekedett meg szerepe az élelmiszerellátásban. 1945-ben még csupán konzerveket gyárt, 1955- ben viszont már 400 tonna vágott baromfit dolgoz fel 600 tonna konzervet termel és 8 millió tojást vásárol fel évente. A második ötéves tervidőszakban még jobban felgyorsul a termelés üteme 32 millió tojás felvásárlásával, 1000 tonna vágott baromfi, 1227 tonna konzerv feldolgozásával illetve termelésével. Folytathatnám tovább az üzem fejlődését érzékeltető számadatok felsorolását, hiszen Sípos Mihálynak a kisujjában van a baromfifeldolgozó ipar egész története, elég legyen azonban annyi, hogy a párt kongresszusi határozataival összhangban az üzem két nagy járás (a dunaszerdahelyi és a komáromi) ellátásáról gondoskodik, s hála a nagyüzemi termelés sikerének, a gyár évek óta már exportfeladatokat is teljesít. Nyugati országokba és SIPOS MIHÁLY a Szovjetunióba tavaly több mint 5 800 000 tojást és 702 tonna baromfit szállítottak. 1975 áprilisában az üzem új helyére, a város szélére költözött.- A tulajdonképpeni korszerű termelés kezdete, nálunk az 1975-ös esztendő - mondja Sipos Mihály igazgató. —' Holland és nyugatnémet gépeket állítunk a hazai piac és a megnövekedett exportigények kielégítésének szolgálatába. Egyik dolgozónk, Nagy Dezső, a karbantartó részleg tizennégy tagú szocialista brigádjának vezetője két hétig Hollandiában ismerkedett a géppel. Hogy némi elképzelése legyen az új, teljesen korszerű üzem teljesítményéről, néhány számadatot közlök. Tavaly már 7300 tonna baromfit dolgoztunk fel, 103 millió tojást vásároltunk, és 1850 tonna konzervet gyártottunk. Termékeink minősége jó. Kifogást még sem kint, sem itthon nem emeltek. S az, hogy termékeink keresettek, újabb erőfeszítésekre ösztönöz bennünket. Hetvennyolcban és tavaly négy új terméknek kezdtük meg a gyártását. A mind nagyobb választék nemcsak a vásárlók számára fontos. . . üzem a város szélén. Korszerű csarnokok, fehér sapkás és kötényes nők a gépek mellett. A kombinát zömmel nőket foglalkoztat. Körülbelül háromszáz nő veszi ki részét a termelésből. Dunaszerdahelyiek és járásbeliék. A távolságra való tekintettel üzemi autóbusz hordja, viszi őket a városközponti autóbuszmegállóhoz. Reggel hétkor kezdődik a műszak és délután fél négykor ér véget. A konzervgyártó üzemegységben reggel hattól este tízig két műszakban folyik a termelés. Műszakkezdéskor illetve - váltáskor olyan az üzem előtti térség, mint a méhkas, özönlenek ki és be a kapun az emtíerek. Az a körülmény, hogy itt zömmel rfők dolgoznak, külön gondot jelent Sipos Mihály igazgatónak és a vezetőségnek. Mert ugye hány igazgató mondhatja el a saját háza tájáról (kivétel erősíti a szabályt!), hogy nálunk majdnem minden héten van egy esküvő. Nők sorsa, hogy férjhez
