A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
HALLOTTUK «Mm LÁTTUK színház Macbeth Valahogy úgy érzem, tulajdonképpen nincs is olyan Shakespeare-dráma, amelynek színpadi megvalósítása láttán valaki is azt mondhatná, hogy - a szó legszorosabb érteimében — tökéletes színházi előadásban volt része. Ellenkezőleg, ahány Shakespeare-bemutató, annyi és annyiszor fellobbanó vitalehetőség a darabértelmezés, a rendezői nézőpont, a korhűség vagy a társadalmi aktualitás kérdéseiről. Shakespeare drámái kapcsán az ilyen öntörvényű dilemmáknak egyszerűen nem lehet gátat vetni, hiszen színpadi munkáinak többjelentésű értelmezhetősége szinte bemutatóról bemutatóra arra késztet valamennyi Shakespeare-hez nyúló társulatot, hogy fölfedezze benne azt, amit a legidőszerűbbnek tart. Általános érvényű megállapítások ezek, s nem kivétel alóluk Shakespeare talán legkegyetlenebb tragédiája: A fordulatos cselekmény az emberi jellem legrejtettebb bugyrait feltáró kérdések özönét sugallja a nézőnek. A becstelen hatalomvágy, az aljas összeesküvés, a hullákon is átgázolni képes törtetés áll a cselekmény előterében. A keretet ehhez a trónért folyó véres gaztettekkel teli harc adja, de erőteljesen kiérződik a cselekményből a külsőleg szemrebbenés nélkül gyilkoló s gyilkoltotó figurák belső lelkiismeretének hangja is. A hatalmi harc egy bizonyos pontján azonban már nem a lelkiismeret szava, hanem a törtető cselekvéskényszer határozza meg sok ember tetteit. Erre figyelmeztet Shakespeare drámájának máig is időszerű tanulsága. A tragédiát a bratislavai Stúdiószínpad játssza Vladimír Strnisko rendezésében. Már az előadás első perceiben kiderül rendezői szándéka: kiemelni a -tragédia lényegét a történelmi visszapillantás illúziókat keltő hangulatából. Ezért a színészek egy csoportja „csupán" eljátssza a Macbeth-ről szóló történetet. Strnisko ezzel egyben le is üti az előadás alaphangját: azt szeretné, hogy a mai néző - a színpadon látottak alapján — elgondolkozna az eléje táruló emberi s erkölcsi problémákról. Ezt a szándékot közvetítik a színészek is, sajnos, váltakozó sikerrel. A címszerepet Emil Horváth alakítja, s úgy tűnik, nem mindenben értette meg rendezője szándékát. A számos szereplő közül Ida Rapaičová alakítása a legemlékezetesebb Lady Macbeth szerepében. Figurájának íve, belső logikája, jellemformálásának ezernyi árnyalata van. A többi színész közül csak M. Labuda, P. Mikulik és F. Kővár dicsérhető maradéktqlanul. (miklási) HANGLEMEZ Beethoven: Fidelio Parádés együttes tolmácsolásában hozta forgalomba a Supraphon Beethoven egyetlen operáját, a „Fidelio"-t. Helga Dernesch, John Vickers, Helen Donath, Karl Riddefbusch, Kelemen Zoltán éneklik a fontosabb szólamokat, s ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Berlini Német Opera énekkarát és a Berlini Filharmonikusokat nem kisebb mester, mint Herbert von Karajon vezényli, akkor, gondolom, hiábavaló szószaporítás a fölvétel minőségének a bizonygatása. Klasszikus, a szó legszorosabb értelmében vett klasszikus produkcióról van szó. Mit jelent számunkra, a huszadik század utolsó negyedének embere számára, Beethoven több mint másfél évszázada keletkezett zonedrámája? Tudjuk, a bonni mester egyetlen operájánál súlyosabb életművet hagyott maga után a zongoraszonáta, a vonósnégyes s különösképpen a szimfónia műfajában, ám egyetlen operája ugyanolyan fontos mérföldkő, mind a szerző, mind a műfaj tekintetében, akár csak a száz évvel későbbi magyar mester, Bartók Béla szintén egyetlen énekes színpadi műve, a „Kékszakállú herceg vára". Tudjuk, hogy egyik esetben sem a szerzőn múlott, hogy a kísérletnek nem volt folytatása s csak sajnálhatjuk a meg nem született remekműveket. Dehát azon siránkozni, hogy mi lehetett volna, eső után köpönyeg, természetesen, örvendezzünk inkább annak, ami megvalósult a nagy mester színpadi álmaiból, s aminek immár, a hanglemez jóvoltából mindannyian, vagy legalábbis egyre többen és többen birtoklói lehetünk. Beethoven operája ugyanolyan magdsrendű zene, mint az Apassionata, a Nagy fúga, a Missa Solemnis vagy a IX. szimfónia. A XVIII. század végén, a francia forradalom hatása alatt keletkezett, ún. „szabadító operának" a legtökéletesebb reprezentánsa, Beethoven szabadságszerető, zsarnoksógellenes magatartásának hű kifejezője. Karajan képességeiről hiábavaló lenne elismételni néhány közhelyet. Amit ő tud, azt ma valószínűen senki nem tudja a mai dirigensek közül, se Bernstein, se Boulez, se Abbado, se Maazel, az ő formátumát legfeljebb egy Mahler vagy egy Toscanini mércéjével mérhetjük. A szólisták közül pedig nekem személyesen Ridderbusch, Helen Donath és Kelemen Zoltán teljesítménye tetszett a leginkább. (cselényi) KÖNYV Gavino Ledda: Apámuram Istenem, mennyit kibír az ember! A szardíniái szórd pásztorfiúíró egyes szám első személyben mondja el saját maga kínoktól, megaláztatástól túlfűtött ifjúságát. Ha e tekintetben értékrendszeremben lennének fokmérők, akkor a legek leg-jével jelölném. De nincsenek! Az emberre mért kínok „sortüzét" nem tudom fokozni, hiszen embernek ember ellen vétett kis vétke is égbekiáltó bűn! Nem lehetnek fokozatok. A kiszolgáltatottságnak sem. És Gavino Leddát emberi mivoltában nem más gyalózta meg, mint saját apja. Persze, ez így nem igaz, hiszen az író apját is embertelenné tette a kiszolgáltatott, a bizonytalan sors, a ouszta létfenntartásért vívott küzdelem. Ő is csak következmény, mint minden ebben a könyvben. Áldozat. Áldozat, aki újabb áldozatokat követel. Tekintet nélkül. Egyszerű, mindennapi története lehetne az Apámuram cselekménye, de megindító „őszintesége többé teszi: irodalommá, művészetté. Nem szégyenli elmondani, hogy már gyermekkorában hogyan elégítette ki szexuális hajlamait, és azt sem, hogyan teperte földre felnőtt fejjel az apját. Leddában nincs szégyenérzet, mert tudja, tudatosítja, nincs miért szégyenkeznie. Sorsa ezrek sorsa volt és még ma is az, fölemelkedésre serkentő, példája viszont egyedi. Kitörni az állati, függőségi sorból és minél többet tanulni. Lázadni a kiszolgáltatottság ellen. Húszéves korában még analfabéta volt, majd évekkel később nyelvtudományi doktorátust szerzett! Olaszország a könyv kapcsán „megborzongott"! Ennyire nagyok lennének még ma is a társadalmi különbségek! - kérdezték még a sajtóban is. Aztán a híres rendezőpár, a Taviani fivérek még jobban fölborzolták' a kedélyeket. Csodálatosan megindító, szép, őszinte filmükkel - amely a könyv alapján készült - az 1977-es cannes-is filmfesztiválon nagydíjat nyertek. Ha van könyv, okkor ez az, amit. egy. szuszra kell elolvasni!-zolczer-FOLYÓ1RAT Szécsényi Honismereti Híradó Nemrég került kezembe a Szécsényi Honismereti Híradó első évfolyamának második száma. A kiadványt 1978-tól jelenteti meg évente kétszer sokszorosított formában a szécsényi Nagyközségi Tanács, a Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körének helyi csoportja és a Művelődési Központ Honismereti Munkabizottsága. Miért tartom fontosnak, hogy ezzel az érdekes kiadvánnyal, a csaknem száz oldalas füzetecskével mi is megismerkedjünk? Mert a szécsényiek kezdeményezése, munkája és törekvése számunkra is sok szempontból jó például szolgálhat. A Honismereti Híradó elsősorban arról tanúskodik, hogy ebben a Nógrád megyei nagyközségben komoly kulturális munka folyik; az emberek igazi közösségi életet élnek, szeretik és tisztelik szűkebb pátriájukat. • A már említett kiadványban több értékes írást találunk. Néprajzi szempontból Tóth Endre Szüreti napok Szécsényben c. munkája érdemel különösebb figyelmet. A szerző kellő alapossággal, nagy körültekintéssel mutatja be a szüreti ünnepségek szokásait a régi időktől egészen napjainkig. Antal Károly, Öze Lajos és Leblancné Kelemen Mária munkái ugyancsak említést érdemelnek. Antal Károly a történelmi Szécsényt, illetve annak nevezetesebb helyeit, épületeit mutatja be. Részletesen ismerteti a község műemlékeinek történetét is. Öze Lajos a műemlékvédelem ^fontosságával foglalkozik, Kelemen Mária pedig a nemrég elhunyt költőnek, Vihar Bélának állít emléket. Az Irodalmi Hagyományaink c. fejezetben a Szécsény környéki népballadákból olvashatunk néhányat. A honismereti kiadvány értékét csak növelik azok az írások, melyek a község jelenéről szólnak. Dr. Hütter Csaba pl. a II. Rákóczi Termelőszövetkezet meliorációs tevékenységéről ír, Sümegi János a kertbarát mozgalomról, Praznovszky Mihály a Múzeum Baráti Köre tevékenységről számol be, Racskó Pál pedig a Mezőgazdasági Szakközépiskolát mutatja be. A beszámolókból kiderül, hogy Szécsényben a kertbarátok és a múzeumbarátok körének tagjai is színvonalas munkát végeznek. Szabad idejüket hasznosan, kulturáltan töltik ki az emberek. A közös összefogás és igyekezet meg a múlt és a jelen teljesebb megismerése iránti igény eredménye a Honismereti Híradó is. Nos, a szécsényiek szép példáját talán nekünk is érdemes lenne követni! Csáky Károly ONNAN Az angliai Eltham két repülőmodellezője már többszőr meglepte a szomszédságot rádiávezérlésű különleges modelljeivel. Legújabb modelljük repülő tányér, méghozzá csészével. Bár a findzsa üres volt, a modell nem sokáig keringett. Colin Prescot alig 29 éves, de már vezérigazgatója egy szerinte ígéretes cégnek, a Forró Levegővel Töltött Léggömbnek. Gyártmányukat, az egyszemélyes, kosár nélküli léggömböt maga mutatta be, leugorva a londoni Tower tornyáról. A találmányból aligha lesz tömegközlekedési eszköz. 6
