A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 4. szám
Következő szórnunk tartalmából: A HÉT KÉPES VERSENYE Gál Sándor: VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI Kortársaink: JÁN BEŇO Neumann János: AKIKNEK PÓTSZÍVUK VAN Miklósi Péter: BANKOK ÉS KAMATLÁBAK Címlapunkon Absolon L, a 24. oldalon Gyökeres György felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám : SÚTI 6/46.- Bevezetésképpen egy elvi fontosságú kérdésben kérem válaszát: pártunk tizenötödik kongresszusa határozatainak tükrében miként értélkelhető kulturális életünk színvonala, milyennek látja művelődésügyünk hétköznapjainak eredményeit? — Kétségtelen, hogy a CSKP legutóbbi kongresszusától eltelt időszakban a művészeti élet és a kulturális munka valamennyi szakaszán határozott előrelépésnek lehetünk tanúi. Nehéz ideológiai feladat volt például a hatvanas évek végén fellépett revizionizmus és korlátlan liberalizmus elleni harc. Kulturális és művészeti életünk alkotóközösségei megerősödtek, a marxista-leninista esztétika s a szocialista realizmus platformján azonosulni tudtak pártunk programjával. Fokozatosan megszilárdult a művészeti dolgozók társadalmi felelőssége és egyre egységesebbé válnak az alkotói közösségek. Egyre határozottabban vannak jelen kulturális életünkben a fiatal művészek is, ami nemcsak sokrétűbbé teszi, de korszerű törekvések irányába tereli képzőművészeti, zenei, színházi, irodalmi életünket s művelődésügyünket általában, örömmel vehetjük tudomásul, hogy szép számmal születnek olyan alkotások, amelyek szocialista kultúránk maradandó értékeit fogják alkotni. Ebben jelentős szervezői s irányítói adatainak fokozatosan megvalósuló eredményeire és pótlásra váró gondjaira utalnák. Tudvalévő, hogy a közművelődés fejlesztésében sok esetben a hol is probléma, de ennek megoldása egyben a hogyant is segíti. Lehetőségeinkhez mérten föl kell tehát gyorsítani a közművelődési munka ütemét, nehogy lemaradjunk saját követelményeinkkel ^ szemben. Természetesen, mindez anyagi lehetőségeinkben múlik elsősorban, a rendelkezésre álló építési kapacitáson, ami jelenleg jelentős mértékben meghatározza a megvalósulás ütemét. De legalább ennyire fontos a művelődésügyi munkát irányitó dolgozók lelkesedése, találékonysága, valamint az is, hogy mindenkiben csillapíthatatlan igénynyé izmosodjék a kultúra iránti ösztönös érdeklődés.- Gondolom, az igény kérdése megérdemelné, hogy bővebben is szóljunk róla! — Valóban az igény a döntő — a lakáskultúra alakulásától a rendszeres színházba járás vagy az olvasás kérdéséig minden tekintetben. Más szavakkal: napjainkban mór nem, pontosabban nemcsak a pénzen, hanem a szemléleten meg az érdeklődésen múlik, hogy ki milye mértékben érdeklődik a kultúra iránt. Szerintem társadalmunkban minden ember maradéktalanul kielégítheti kultuszerepkört töltenek be az alkotókat tömörítő művészeti szövetségek. Mindezt egybevetve: társadalmunk kulturális életének magva egészséges, művelődésügyünk céljai helyesek. Persze, minden értékelésnek vagy viszszapillantásnak csupán úgy van értelme, ha egyben a jövőt is mérlegeljük. Ennek kapcsán látnunk kell, hogy soronlévő feladataink meghatározásában elsősorban csak a meglevő gazdasági-műszaki bázisra alapozhatunk, józanul kell felmérnünk a művelődésügyi intézmények berendezéseinek színvonalát; ismernünk kell azoknak a nézeteit és gondolkozásmódját, akikre az előttünk álló tervek megvalósításában támaszkodni akarunk. Elképzeléseink különben pusztán fellegvárak és illúziók. Ezért művelődésügyünk aktuális teendőit, általános feladatait is realista optimizmussal kell kitűznünk.- Ez a kell vajon mit jelent?- Azt, hogy csak konkrét célok és egyenes utak vezetnek előre, a kívánt célok felé. De ezek az utak s célok széleskörű politikai-szervezési tevékenységet igényelnek; az emberek körében végzett aktív munkát, a művelődésügyi dolgozók megfelelő kiválasztását, illetve elméleti és gyakorlati felkészültségük folyamatos fokozását. A hatékonyabb munka előfeltételeként jelentkezik a megfelelő anyagi-műszaki alap kialakítása s új, korszerűen berendezett kulturális intézmények létesítése. Mindehhez ellenben nemcsak pénz, de idő is szükséges. ..- Hogy beszélgetésünket konkrét témához kössem: ha még nem is ideális körülmények között, de a szocialista országépités eredményeiként már van hol és van miből élni. Azt azonban még nem tudjuk igazán, hogy hogyan éljünk?- Valóban a legaktuálisabb kérdések egyike, hogy miként éljünk, hogyan tegyük környezetünket lakályosabbá, értelmesebbé; hogy a napi munka meflett mennyi időt és anyagi ráfordítást szánunk a művelődésre s miként alakítjuk gyermekeinknek a jövőt. Ezeknek a kérdéseknek tulajdonképp önmaguktól kellene megfogalmazódni bennünk, s nekünk is kell felelnünk rájuk. Nem titok, hogy válaszunkban jelentős szerepe van a közművelődés iránti igénynek, a művelődés sokrétű intézményrendszerének. Pontosabban ennek is.- Minek még? — Társadalmi életünk alakításának szándékát, kulturális fejlődésünk valamennyi szakaszát át- meg áthatja a hogyan élni gondja; az a törekvés, hogy hasznosan, jól, kényelmesen, egészségesen s okosan éljünk. Ha viszont konkrétabban kell fogalmaznom, úgy művelődéspolitikánk sokrétű felrális igényeit, napjainkban nem úgy áll a kérdés, hogy a családi költségvetésből nem jut elég a könyvre, a mozira, a színházra. Elgondolkoztató viszont, hogy számtalan ember számára természetes igény helyett - sajnos - csak divat lett a kultúra élvezete... Nem vagyok ugyan házkezelőségi alkalmazott, úgyhogy nincs pontos képem arról, kinek miként van berendezve a lakása, de azért tágra nyitott szemmel járok. És az így látottakon eltűnődve rádöbben az ember, hogy a csalóka külszín számtalan esetben bizony sivár belsőt takar. Mert a szépen berendezett otthon, ahol vétek a szőnyegre lépni, vagy a ,díszes családi ház még nem hiteles kifejezője annak, ami bennünk van. Hogy mire gondolok? Például arra, hogy a lakásokat sokhelyütt a társadalmi sikknek megfelelően „rákon- meg szomszédbűvölő“ kirakatokként rendezik be. Arra, hogy vannak 2
