A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
rágott szobrot a londoni British Museumban léhet látni. Ami pedig megmaradt, azt a város utcáiból felszálló szmog pusztítja. Talán az utolsók közt látom itt eredetiben a Parthenon és az Erekhteion domborműveit, szobrait, díszesen faragott köveit. Az épületeket már állványozzák s az értékesebb alkotásokat szétszedik, múzeumba viszik, 'helyükre pedig másolatot illesztenek. Elragadó innen felülről nézve a város. Fehérlö házai magasan felkúsznak a környező hegyoldalakon, szüntelenül lüktető moraja pedig egészen ide felhallatszok. Odalent a parlament épülete előtt őrségváltásra készülnek a katonák. Díszes viseletben róják le tiszteletüket az Ismeretlen Katona sírjánál. Ez a tisztelet nemcsak az ókori görög katonának szól, hanem a fasizmus számtalan áldozatának és az ország szafoadságá'ért küzdő sok névtelen hősnek is, akik idehaza vagy száműzetésben harcoltak legutóbb a katonai diktatúra terrorja ellen. Nézem a város egyik legszebb és legforgalmasabb terének a Szintagmának tarka nyüzsgését. Kávézóinak teraszain a pálmák alatt alig lehet üres széket találni, pedig nem adják olcsón a feketét. Szemrebbenés nélkül elkérnek egy dollárt a dupláért. Tehát kávét majd a hajón iszom. Nézem a talpig feketébe öltözött pópát, ebben az iszonyú hőségben, amint átsiet az útkereszteződésen, fittyet hányva lélek sem rajtam kívül, de elképzelem a színes képet, amint gondolatban visszapergetem az időt az olimpiai játékok kezdetéig. Nézegetem a belvárosi üzletek csillogó kirakatait. Igaz, ezeken nem lehet lemérni az utca emberének életszínvonalát. Erről többet mond a buszsofőr, aki hivatali kötelességből végigvisz a város leglátványosabb útvonalain, de magánszorgalomból megmutatja a külváros proletárnegyedeit is. Ugyanúgy többet mond az életszínvonalról a kikötői munkás bére, a taxisofőr jövedelme, aki órákig hiába vár utasra, vagy a portékáját kínáló alkalmi árusé, aki néha a napi rezsijét sem keresi meg. Kísérőnk is szerényen bevallja, hogy az országnak nincs számottevő ipara. A nemzeti jövedelem jelentős hányada a turizmusból és a mezőgazdasági termelésből származik. Az előbbi csupán a lakosság bizonyos rétegének biztosít megélhetést, főleg a nyári hónapokban. A mezőgazdasági termelést az időjáráson kívül még számtalan egyéb tényező is befolyásolja, s ez meglátszik a görög falu külsején. Délután érek vissza a kikötőbe, s alig jutok fel a fedélzetre, pár perc múlva már indul is a hajó. Nehezen tudunk elszakadni Görögországtól. Sokáig oíivaligetektől zöldeilö szia pirosat jelző közlekedési lámpának. A fékek csikorgásától szerencsére nem hallani a sofőrök szifkozódását. Amott a járdaszélen egy fiatalasszony csúszik el. Amíg a járókelőkkel összekapkodjuk bevásárlákosarába a szanaszét gurult narancsot, az asszonyka megrémült, síró csemetéjét vigasztalja. Mivel fog meglepni még ez a város? A márvány stadionban, most a tűző déli napon, nincs egy getek mellett hajózunk, s a távolodó partokat bearanyozza a délutáni napsugár. DUSEK IMRE 1. Pireusz kikötője 2. Kétezer éves színház az Akropolisz alatt 3. Athén egyik legforgalmasabb tere a Szintagma 4. Díszőrség az ismeretlen katona sírjánál FIGYELMEZTETŐ PERSTATISZTIKA A házasságok — tartja a közkeletű közmondás — az égben köttetnek, de a földön bontatnak ... Mégpedig nem is csekély számban. A legtöbb bontóper a házastársak meggondolatlanságára, elhamarkodottságára vezethető vissza. Ezt jelzi az a felmérés is, amelyet az igazságügyi szakemberek az utóbbi három év házassági pereit áttekintve végeztek. Bőséges anyag állt rendelkezésre a tanulságok levonásához: közel százezer bontóper adatai. Elöljáróban a perstatisztika. A vizsgált esztendőkben minden negyedik-ötödik házasságot bontották föl. A válások öt százaléka legföljebb egy évnyi együttélés után történt, húsz százaléka pedig két év után. A bontóperi bírák által tárgyalt eseteknek csaknem a felében kettőtől öt évig tartó házasság után kellett kimondani a válást. Az együtt töltött évek magasabb száma fékezőleg hat a perindításnál, de nem számít kivételnek akár a húsz év után felbontott házasság sem. A bontóper idején a nőknek közel fele húsz-harminc, a férfiak negyven százaléka huszonöt-harmincöt éves volt. Gyakori eset, hogy a válófélben lévő partnerek jelentős hányadának már korábban is akadt dolga a bontóperes bírókkal. A két-három év után felbontott házasságok több mint hatvan százalékában gyerek született, így a vizsgált bontóperek több tízezer kiskorút közvetlenül is érintettek. Természetes, hogy a családjogi törvény értelmében a bíróságok valamennyi ügyben megkísérelték a kibékítést. A családok védelmét szolgáló célkitűzésekkel összhangban felhívták a figyelmet arra is, hogy a válás kimondása miként hathat a házastársak további életére, gyermekeik sorsára. A kibékítési kísérlet azonban ritkán vezet „látványos" eredményhez, legalábbis rögtön oz első tárgyaláson. Gyakrabban előfordul viszont, hogy egy másfél-két hónapos várakozási idő letelte után az érdekeltek meggondolják magukat s nem kérik az eljárás folytatását. Bírósági tapasztalat, hogy a házastársak egyike olykor mintegy „hivatalos figyelmeztetésnek" szánja a bontóper megindítását, és már az első tárgyaláson hajlandó lenne békülni - ha ez nem sértené az alperes önérzetét... Béküléssel végződik viszont számos olyan per, amelyben kívülálló személy — szülő, rokon, ismerős — unszolására nyújtják be a válókeresetet. Máskor a gyermek iránti felelősségérzet felébresztése mentheti meg a válságba jutott házasságot. A szakértői vizsgálat ezért kihangsúlyozta, hogy a jövőben fokozottabb gondot kell fordítani a kibékítésre. Mert ha a házasfelek egyike a tárgyalás folytatását kéri, akkor már nehéz a visszaút. A válni akarók szempontjából eredményesek a fellebbviteli tárgyalások is: másodfokon csupán az ügyek elenyésző százalékában utasítják el bíróságaink a bontás iránti megindokolt kérelmet. A válás viszonylag legegyszerűbb útja a közös megegyezés, amikor a bíróság a felek egyező akaratnyilvánítása alapján bontja föl a házasságot. Természetesen, az ilyen békés hangnemben zajló tárgyaláson is szóba kell hozni a gyermekek elhelyezésének, eltartásának, a láthatásnak, a közös lakáshasználatnak kényes kérdéseit. A bontóperi tanácsok ezekben a fontos emberi és jogi kérdésekben is nem színlelt, hanem valódi megegyezést követelnek. Ilyen esetekben a bontást kimondó határozat kézhezvételét nem követi szükségszerűen új per a lezáratlan vitás ügyek tisztázására. Körülményesebb és hosszabb az eljárás, ha a bontáshoz vezető okokat a bíróságnak kell részleteiben feltárnia, vagyis akkor, amikor nincs közös megegyezés. Fontos szempont, hogy melyek a váláshoz vezető leggyakoribb okok. Első helyen a mértéktelen italozás említhető. A durva, goromba bánásmód is főképpen ehhez a káros szenvedélyhez társul. A kisebb, napi italozás inkább anyagi viták forrása, de ezen keresztül szintén a házasság végleges megromlásához vezethet. A rendszerint fizetési napokon, ivócimborák hatására történő lerészegedést a válóperes bírák általában a súlyosabb esetek között könyvelik el, házasságromboló hatása az orvosilag is kimutatható alkoholizmussal vetekszik. Gyakori témája a párbeszédeknek a házastársi hűség kérdése is. Különösen az utóbbi években tapasztalt jelenség, hogy a „kívülálló harmadik" rendszerint meg is jelenik a válóper tárgyalásán és a bontóper gyorsítása érdekében meggyőzően hangoztatja: a bontást kérő személynek „tartalmasabb életet kíván nyújtani". A házasságon kívül létesített kapcsolat bíróság előtti titkolását a perben álló házastársak manapság már ritkán tartják szükségesnek. Meglepő következtetés, hogy a lakáshiány a perek tapasztalata alapján az esetek többségében nem játszik közvetlen szerepet a házassági bontóper megindításában. Sőt, néha még az is előfordul, hogy a nehéz A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBE1U SORSOK lakáskörülmények összetartják a fiatal házaspárokat. Nézeteltéréseiket, egymással szemben emelt kifogásaikat ugyanis rossz lakáshelyzetüknek tulajdonítják. Feltűnő viszont, hogy amikor a várva várt lakást végre megkapják, sokan rövidesen a házasság felbontását kérik. A bontóperek gyakorlatában meglehetősen felszínes megjelölés az elhidegülés fogalma, a valóságban általában sokféle okot és okozatot takar. A közhiedelemmel ellentétben az iskolai végzettségnek az elhidegülés szempontjából nincs döntő szerepe, de a műveltségbeli és érdeklődésbeli különbséggel ellenben számolni kell. A válóperi tárgyalások során a legnagyobb harc a gyermekért folyik. De ennek nem mindig a gyermekhez való őszinte ragaszkodás az egyedüli és valódi indítéka. E törekvésben — sajnos — néha anyagi megfontolás is szerepet játszik. A gyerek révén a lakás is megtartható — vélik egyes szülők. A bíróságok ellenben nem a lakás birtoklásához igazodva döntenek a gyermek elhelyezéséről, hanem fordítva: a gyermek érdekeit szem előtt tartva ítélik oda a lakást a szülők egyikének. A vizsgálat során feltárt okok között a nők egyoldalú megterhelése, a szülőkkel való együttlakás, a fiatal korban meggondolatlanul vagy „kényszerhelyzetben" megkötött házasságok vagy a felek egyikének túlzottan takarékos, olykor kapzsi életszemlélete szerepel még. Mindenképp említést érdemel, hogy a városiasodással arányosan emelkedik a bontóperek száma. Kétségtelen, hogy a perstatisztikába való rövid betekintés legföljebb vázlatos képet adhat a házassági kötelék lazulásáról, majd pedig a házasság felbontásához vezető okokról. Az is nyilvánvaló, hogy a véglegesen megromlott házasságok felbontása, az igazságos és gyors perrendezés a társadalom érdeke is. Ahol azonban még a békülésnek, a házassági kötelék rendezésének csupán szikrányi lehetősége is fennáll, ott a válóperes bírónak nagy-nagy körültekintéssel és tapintattal kell eljárnia, nehogy elhamarkodott döntést hozzon és ezzel elvágja a vitás kérdések rendezésének útját. 17
