A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
q ATHÉN °* ÉS PIREUSZ A „ GRÚZIÁVAL 99 A FÖLDKÖZI- TENGEREN Amint Pireusz kikötőjében Homérosz földjére lépek, keresem o nagy költő emlékét, de magával sodor a város nyüzsgő, Hömpölygő áradata, amelyet a közlekedési rendőr sípszava sem tud túlharsogni, pedig olyan erősen fújja a sípot, ahogy a tüdeje bírja, és oly gyakran, mint ahogy lélegzik. Pireusz, Görögország legnagyobb kikötője és második legnagyobb városa ma már szinte teljesen egybe épült Athénnal. A kikötőben be lehet szállni a földalattiba, amelyet itt sziviridromnak neveznek, s ez egyenesen a város lüktető szívébe, a Szintagma térre viszi az utasokat. Itt az év 340 napja pontosan olyan, mint a mai. Kék az ég és ragyogóan süt a nap. Azt mondják, hogy a fennmaradó 25 nap némelyikén esetleg beborul és szemerkél az eső. Amint a kikötőből a kopár hegyoldalakat nézem, az a benyomásom, hogy talán Periklész idején esett itt utoljára. Busszal megyek Athén felé, s a házak kertjei mögül elő-eiő villan a tenger. Partján színes görög kisvendéglők csalogatják a vendégeket, zöldlombos, árnyas lugasaikkal. Ide jár éhségét és szomját csillapítani a napbarnított turista, amint kilép a habzó tengerből, keresgélve a görög konyha ízei közt, szomját pedig borral oltja. Valamivel távolabb egy kisebb öbölben - aihonnan a régi görögök futottak ki gályáikkal, meghódítani a tengereket — karcsú vitorlás és motoros jachtokat ringatnak a hullámok. Sem Pireusz, sem Athén múzeumait nem lehet megnézni egy nap olatt. Ugyanúgy a két várost sem. Legfeljebb futtában itt-ott el lehet kapni néhány pillanatfelvételt az emberekről, az utca hihetetlenül fortyogó, nyüzsgő életéről. A széles sugárutakat is egyirányúsították, olyan sűrű a forgalom, pedig az autóknak csak a fele közlekedik a hihetetlenül magas benzinárak és az egyéb korlátozó rendszabályok miatt. Az egyik kanyarban feltűnik a hegytetőn a reggeli kékes párában fehéren tündöklő Akropolisz. Előbb végig kell menni a város utcáin, amíg odaér az ember. Zöldellő ciprusok, píniák fenyőillatú ligetén át visz fel a lépcső a görög istenek templomaihoz, amelyek fénykora Periklész idején tetőzött, két és fél évezreddel ezelőtt. A látványt nem merem leírni. Megérintem a fehér márványt, amelyet évezredeken át háborúk pusztítottak. Rengeteg szépen faragott követ vittek el emléktárgyként a látogatók. Az Akropolisz néhány remekbe fa-16
