A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
SZAKADÉK az iskolák tornatermeiben folyt a készülődés és így természetes is volt, hogy a tanulóifjúság sajátította el leghamarább a gyakorlatokat. A felnőttek és a Hadsereggel Együttműködő Szövetség gyakorlotozói viszont lelkesedéssel meg akarattal tudták pótolni a sok gondot jelentő teremhiányt. Sajnos, a tavaszra tervezett szabadtéri felkészülést viszont a kedvezőtlen időjárás gátolta, ezért, megvallom, tartottam egy kissé a járási spartakiádtól. Hogy e seregszemle két napja mégis Csallóköz testnevelési mozgalmának ünnepe lett, az a gyakorlatozok éš oktatóik közös érdeme. Fegyelmezett, jó munkájuk jutalmául az idei Spartakiád tizenöt száma közül kilencben a szerdahelyi járás is képviselve lesz a Strahovon! Valóban megkapó látvány volt a szerdahelyi DAC pályájára lépő gyakorlatozok összehangolt mozgását figyelni. A legkisebbek bemutatója a gyermekek mozgásszeretetét és játékosságát juttatta kifejezésre; a diáklányok ritmikus gyakorlata vagy a fiúk akrobatikus elemeket tartalmazó bemutatója ízelítőt adott a fiatalok testkultúrájának magas színvonaláról és rátermettségéről. Kitűnően sikerült a szülők és gyermekek közös fellépése, valamint a szakipariiskolák növendékeinek bemutatója is. Akaraterőt és férfias keménységet igénylő gyakorlat volt a HESZ, a seregszemle második napján pedig a katonák nagyszerűen kivitelezett bemutatója. És ami a gyakorlatozókat, a szervezőket, de még a riportert is külön meglepte: a szeles, hűvös időjárás ellenére a járási spartakiád két napján több mint húszezer néző szorongott a lelátókon ! A bemutatók befejeztével ezért joggal kérdeztem meg az akkor már elégedett, nyugodt arccal járó Horváth Istvánt: vajon a DAC-pályán látott „nekibuzdulás" csupán egyszeri lelkesedés-e, vagy különben is szeretnek sportolni a járásban? A járás sportéletének egyik fő mozgatója jóindulatúan elmosolyodott.- A sportolás több mint közkedvelt időtöltés errefelé. Ha nem így lenne, akkor az idei spartakiád, gyakorlatozóként, szervezőkként és nézőkként, aligha mozgatta volna meg járásunk lakosságának egy negyedét! De joggal büszkélkedhetünk élsportolókkal is... Egykor tőlünk indult például a női síkfutás és távolugrás világszerte ismert egyénisége: Šuranová Kuczman Éva, dunaszerdahelyi származású az európai diszkoszvetés egyik legjobbja: Bugár Béla; a kajak-kenu kedvelői bizonyára jól ismerik Maszár Félix nevét, a női kosárlabdázók Csicsay Beátát, a nyárasdiak női kézilabdacsapatának is nemzetközi hírneve van, az első ligában küzdenek birkózóink és súlyemelőink s rendkívül népszerű sportnak számít az asztali tenisz. Somorján a lósportnak és a vívásnak van eredményekkel büszkélkedő hagyománya.- Lát-e összefüggést a spartakiád és a különböző sportágak népszerűsödése, fejlődése között? — Természetesen. Aki nemcsak rábeszélésre, hanem meggyőződésből kapcsolódott be a spartakiádmozgalomba, az már aligha mond le a rendszeres testmozgás igényéről. Ezzel pedig nemcsak az emberek egészsége szilárdul, de jelentősen bővül az egyes sportok tömegbázisa is. Lelkesedés és szépség dolgában nem sokban különbözött a Spartakiád ’80 komáromi járási fordulója sem. A színpompás eseménysorozat ünnepélyes fölvonulással, himnuszokkal és zászlófölvonással kezdődött, utána pedig a gyakorlatozok ezrei I éptek a Spartakpálya gondosan karbantartott gyepszőnyegére. A járás testnevelési mozgalmának ünnepe a szülők és gyermekek hangulatos bemutatójával kezdődött, majd sorra jöttek a többi gyakorlatozok: a serdülő lányok, a diákifjúság, a női gyakorlatozok, az ipari tanulók, a HESZ és a hadsereg tagjainak bemutatói. Mátyás László, a járási testnevelési bizottság vezető titkára méltán volt elégedett a látottakkal: — Az idei spartakiád előkészítése járásunkban minden komolyabb zökkenő nélkül zajlott. Az oktatók és a gyakorlatozok példás összmunkáját tükrözte a ragyogó májusi napsütésben megrendezett seregszemle. Hogy melyik bemutató volt a legtökéletesebb, o legjobb? Erre bizony nehéz választ adni, joggal kapóit vastapsot az összes gyakorlat. Járásunkból nyolc számban csaknem hatszázan utaznak Prágába. A járási bemutatón látottak alapján méltán bízunk benne, hogy a Strahovon is derekasan megállják majd a helyüket. A Dunaszerdahelyen és Komáromban tapasztaltak alapján, de az ország többi sarkából érkező hírek szerint is, valóban remekül „együtt vannak" a strahovi országos seregszemlére készülő csapatok. Ennek ellenére most is még szorgalmasan gyakorolnak mindenütt, árgus szemmel figyelik egymást, hogy a legkisebb részleteiben is kidolgozzák s harmonikus egységbe hozzák gyakorlataikat. Hogy a Strahovon a lehető legtökéletesebb összhangban legyen majd minden, hogy a kerületi és járási bemutatókhoz hasonlóan, az ország legnagyobb stadionjának közönségét is vastapsra késztessék. Csoda hát, ha a Strahovra készülők már alig várják a pillanatot, hogy csomagolni kezdhessenek?! M. P. Gyökeres György felvételei (Folytatás lapunk 23. számából.) Esztendők múltak el így, állandó haragban és örömtelen pörlekedéssel. Juditot a mindennapi munka és a két gyerek eltartásának gondjai kötötték le; Miska viszont olykor napokra, olykor hetekre eltűnt. Ilyenkor minden pénzét a kocsmákban hagyta s a cimboráinál vagy hölgyismerőseinél húzódott meg. Ha otthon tartózkodott, többnyire csak veszekedést, családi perpatvart provokált. Laci, a fiuk, tizennégy éves volt, amikor anyja védelmére kelve fejszét fogott az apja ellen. . . . Azon a bizonyos délutánon Judit a sarki üzletbe küldte férjét, hozzon kelkáposztát. Egy ötvenkoronást adott neki s külön megkérte Miskát, hogy másra ne költsön, mert négy nap múlva kap csak fizetést és nincs több pénze. A férfi percek alatt megjárta az üzletet, de a káposzta mellett egy szilvórium és öt üveg sör súlya is húzta a táskáját. Judit nem tudta türtőztetni magát s fennhangon, jó alaposan megszidta a férjét, aki mitsem törődve felesége harag, jóval, azonnal fölbontotta az üvegeket és a pálinka mellé sört ivott nyomtatónak. Hat óra előtt elérkezett a vacsorafőzés ideje. Judit épp a kredencnél állt, kezében a konyhakéssel. hogy megpucolja a káposztát, de ekkor látta csak, hogy Miska két fonnyadt levelű, hervadt kelt hozott. Dühbe gurult és — továbbra is kezében tartva a kést - széles gesztusokkal szidni kezdte férjét. A kredenc túlsó vége mellett ülő férfi, akinek közben már fejébe szállt az ital, hirtelen fölugrott s egy heves mozdulattal kitekerte felesége kezéből a kést. És ekkor történt az, amire senki sem számított: a durva jelenetet a konyha sarkából figyelő Laci megragadta a fejszét, s abban a hiszemben, hogy anyja élete veszélyben forog, rátámadt saját apjára. A hangoskodásra átszaladtak a szomszédok: az egyik a fiú kezéből a fejszét vette ki, a másik a dühöngő részeget fékezte meg. Erről az esetről már a hatóságok is tudomást szereztek. „Miért nem jelentette mór régen, mi történik maguknál?" - kérdezték a szerencsétlen oszszonyt, aki félszegen, inkább csak kötelességből válaszolt: „Félek az uramtól. Megfenyegetett, hogy megöl mindannyiunkat, ha feljelentést teszek ellene!" „Részeg voltam, nem tudom, mit mondtam. Nem emlékszem semmire ..." - védekezett Miska és fogadkozott, hogy többet már nem bántja a családját. Elengedték. És ő — mint már korábban annyiszor, újra eltűnt. § § § Három hónappal később bukkant föl ismét. Részeg volt, alig állt a lábán, szinte bebukott az ajtón. „Adj pénzt, különben úgy ellátom a bajodat, hogy belekékülsz!" - förmedt rá Juditra, aki valami varrnivalóval bajlódott éppen. Az asszony reszkető kézzel kotorta elő táskájából a pénzt, de nem talált többet tíz koronánál. * Miskát elöntötte a pulykaméreg. „Ez az egész, te piszok?! Nem alamizsnáért jöttem. Itt lebzseltek abban a házban, amit én építettem ezzel a két kezemmel. Te meg följelentgetsz engem! Hát ez a hála. Én persze nem vagyok fontos. Én akár el is pusztulhatok, a kutya sem vakkant utánam. Bezzeg azt..a két koszos kölyköt elkényezteted! Kabát, cipő, táska, minden kell nekik; nekem meg tíz koronával akarod kiszúrni a szememet . . . Hát nem, majd én megmutatom nektek! Elintézlek, kinyírlak benneteket!" Fölkapta a kést az asztalról és elindult az asszony felé. A két gyerek először megszeppent, de aztán anyjuk védelmére siettek. A lányka beleharapott apja kezébe, aki fájdalmában elengedte a kést. Laci egy gyors mozdulattal odaugrott, fölemelte és kihajította az ablakon, aztán igyekezett lefogni apját. Judit egy székre roskadt és fölzokogott; Miska a részegek bamba tekintetével arcán fölnevetett s akadozó nyelvvel szidta feleségét: „Gyilkosokat nevelsz o gyerekekből . . . Kést emeltek rám, magad is láttad! Hálátlanok vagytok, hálátlanok ... Meglátjátok, rátok fogom gyújtani a házat ..." Csak a szomszédok segítségével sikerült őt kituszkolni a szobából. Szidalmakat szórva eldülöngélt. Judit kétségbeesetten zokogott. Magához ölelte a két gyereket és érezte, hogy már nem fogja sokáig bírni erővel, türelemmel, idegekkel. § § § Miska néhány hét múlva újra beállított. Piszkosan, borostásan, részegen. Csak Év*,, az időközA SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBE1U SORSOK ben már hatodikossá cseperedett kislány volt a szobába^; Laci az anyjának segített ruhát teregetni a padláson. „Hol csavarog az anyád?-"" - förmedt rá Évára, aki valami tankönyvet lapozgatott. A lány nem válaszolt, csak idegenül nézett apjára. „Felelj, ha kérdezlek!" - markolt a férfi Éva hajába. A lány fölszisszent, de nem szólt egy szót sem. Apját erre egyre inkább elöntötte a méreg, most már nemcsak a haját tépte, de verte, szidalmazta Évát. „Makacs, önfejű társaság . .. Megöllek benneteket!..." - hörögte fékevesztett haraggal. Ekkor lépett a szobába Judit, kezében a ruháskosárral. Életében először történt, hogy nekiugrott a férfinek. A váratlan támadástól Miska elveszítette egyensúlyát és a földre zuhant. A padlón, alig egy karnyújtásnyira, egy olló hevert. Éva ejtette el, amikor az apja belemarkolt a hajába, A férfi a hegyes szerszámért nyúlt és tántorogva föltápászkodott. Judit a görcsösen síró Évát próbálta megnyugtatni, úgyhogy háttal állt férjének. Miska nem késlekedett: egy hirtelen mozdulattal az asszony hátába szúrta az ollót. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó. Laci rontott be, kezében egy vasrúddal. Látta, ahogy anyja vérző sebbel a földre esik. Feje fölé emelte a vasrudat és apja fejére sújtott vele. A két sebesültet mentők szállították kórházba. Szerencsére sem az olló ejtette szúrás, sem az ütés nem volt életveszélyes. § § § A bírósági tárgyalóteremben most újra együtt a család. A családfő a vádlott, a többiek a tanúk. Miska közömbös arccal, üres tekintettel mered maga elé. Csak kurtán, kelletlenül válaszol a neki szóló kérdésekre. Laci és Éva kemény szavakkal, őszintén mondják el a csalód életének legfontosabb mozzanatait. És Judit? Judit halkan, indulat nélkül teszi meg tanúvallomását. Mintha még most is szeretni tudná Miskát. 17
