A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-21 / 25. szám

TUDOMÁNY­TECHNIKA személyeket alkoholfogyasztásra serkentik. Kiket lehet és kiket nem lehet gyógyítani? Bizonyos statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gyógyítás­ra legalkalmasabb személyek azok a középkorú - harminc­negyvenöt éves-nős, kétgyerme­kes férfiak, akiknek családi élete még nem bomlott fel, képesíté­süknek megfelelő munkát vé­geznek, s önként jelentkeznek natkozó törvény lehetővé teszi, hogy büntetéssel sújtsák azokat a személyeket, akik nem hajlan­dók gyógykezeltetni magukat; azoknak az esetében, akik elha­nyagolják a családjukat, elisszák a fizetésüket, el lehet rendelni; hogy bérüket, fizetésüket a fe­leségük vegye fel, s az idült al­koholistákat el lehet tiltani a gépjárművezetéstől, olyan mun­ka végzésétől, amely másak éle­tét, testi épségét, vagy a rájuk AZ ALKOHOLIZMUS ÉS GYÓGYÍTÁSA Az alkoholizmus gyógyítása a pszichiátria (elmegyágyászat) szakterületére tartozik. Szlovákiá­ban ezt a területet elég sokáig elhanyagolták, de az utóbbi évek során elért gyógyítási eredmé­nyek azt mutatják, hogy kezdi behozni hátrányát, elérni a vi­lágszínvonalat. Az alkoholisták gyógyítására létesült orvosi ren­delő rendszeres figyelemmel kí­séri az intézeti és a járóbeteg­kezelésen átmentek állapotát. Felmérések azt bizonyítják, hogy az alkoholizmus gyógyítása (még az ismételt gyógykezelés is) mind gazdaságilag, mind er­kölcsileg teljes mértékben ren­tábilis és a mai társadal­mi viszonyok között nélkü­lözhetetlen. Akárcsak a gyó­gyászat többi ágazatában, itt is akadnak bonyolult esetek, itt is előfordul gyógyíthatatlan be­teg. Szakmai szempontból ózta beteget tartjuk gyógyíthatatlan­nak, akinek a számára sem a rendelőintézeti, sem a gyógyin­tézeti kezelés nem jár a kívána­tos eredménnyel. Ezért is igyek­szünk bővíteni a gyógykezelési módszerek és gyógyeljárósok skáláját. Rendelőintézetünk orvosi testü­letének hozzáállása az alkoho­listák gyógykezeléséhez konstruk­tív és energetikus. Nem mon­dunk le egyetlen páciensről sem, valamennyiük sorsát figyelemmel kísérjük, ómig csak erre szükség van, néha akár éveken keresz­tül is; a sikeres eseteket épp­úgy számon tartjuk, mint a si­kerteleneket. Az alkoholizmus hosszan' tartó betegség, amit a legtöbbször nem lehet százszázalékosan ki­­gyógyitani, viszont — ha a be­teg megfelelő akaraterővel ren­delkezik - elérhető, hogy ne igyon, ne legyen visszaeső, sak­kor társadalmilag gyógyultnak tekinthető: rendesen élhet és dolgozhat. Az orvosok hatalmas erőbe­fektetéssel foglalkoznak az alko­holizmus gyógyításával, a gyógy­kezelés célja világos és egyér­telmű: az absztinens életmód; s a gyógyítás egyaránt nagy igé­nyeket támaszt mind a páciens­sel, mind az orvossal szemben. A gyógykezelt alkoholista kör­nyezetében számos veszélynek van kitéve. Az emberek tudato­síthatnák, milyen ártalmas és életveszélyes következményei le­hetnek annok, ha az alkoholiz­musra hajlamos, vagy elvonó­kúrán, gyógykezelésen átesett kezelésre. Ezekre mondjuk, hogy megfelelő társadalmi háttérrel rendelkeznek, gyógyulni akarnak, tudatosítják iszákosságuk követ­kezményeit. Bonyolultabb a helyzet az olyan személyek esetében, akik külső körülmények, különféle in­tézmények (például a munka­adó, nemzeti bizottság, bíróság) kényszerítő hatására jelentkez­nek gyógykezelésre. Az ilyen be­teg nincs tudatában annak, hogy problémáit az alkoholizmus okozza, és rendszerint igen so­káig tart, amíg ennek tudatára ébred. Súlyosabb esetekben cél­szerű, ha ezt az időt - néhány hetet vagy hónapot - a beteg gyógyintézetben tölti. A gyógyí­tást tovább nehezíti, ha a pá­ciensnek már leromlott az egész­ségi állapota, amikor gyógyítás­ra jelentkezik: szervezetét — pél­dául a máját, szívét, agyát - már megtámadta az alkohol. E szervek működésének zavarai, károsodásai annál súlyosabbak, minél hosszabb ideig volt be­teg, s a gyógykezelés is annál bonyolultabb és igényesebb. Az alkoholizmus tipikus jelei: vö­rösfoltos arc, duzzadt arcvoná­sok, reszkető kéz, a fiziológiai folyamatok zavara. Az alkoholizmus gyógyítása bi­zonyos szigorú napirend betartá­sát követeli meg. Az intézetben, „üvegházi elszigeteltségben" más gyógymódot alkalmaznak, mint a rendelőkben, mert hiszen a járóbetegek a gyógykezelés mellett munkába járnak, folytat­ják rendes napi tevékenységüket. A rendelőben minden hozzá­férhető pszichoterápiái eljárást alkalmazunk, s ezek a gyógyke­zelés előrehaladtával egyre igé­nyesebbek. Ezt megelőzően a beteg komplex belgyógyászati vizsgálaton esik át. Köztudott, hogy az alkoholis­tát a vonatkozó törvényes ren­delkezések alapján gyógykeze­lésre kényszeríteni is lehet. A vo­bízott társadalmi tulajdont ve­szélyezteti. Érdemes külön említést tenni a nők gyógykezeléséről. Ez bo­nyolultabb mint a férfiak keze­lése, mivel a nők érzékenyebben reagálnak a külső benyomások­ra, s hormonális változások ha­tása alatt bizonyos életkorban labilisabbakkó válnak. A nők gyógykezelésének a fel­tételei akkor kedvezőek, ha a páciensnek jó a fizikai erőnléte, egészséges, munkabíró, ambició­zus, jók a további kilátásai, és megfelelő a társadalmi háttere. Ötvenedik életévük betöltése után mind o nőknél, mind a fér­fiaknál nehezebb a gyógykeze­lés. Hatvan éven túl pedig gyakran eredménytelenséggel kell számolni. Problematikus a gyógykezelés akkor is, ha a be­teg élet- és társadalmi igényei kielégítetlenek (lakáshiány, rossz táplálkozás, rendszertelen nemi élet stb.), noha mindezt a beteg saját maga okozza a mértékte­len alkoholfogyasztással. Mi történik, a gyógykezelésen átesett betegekkel? Ma már nem probléma az idült alkoholizmus tüneteinek - pl. mértéktelen izzadás, reszke­­tés, álmatlanság, étvágytalan­ság, depresszió - a megszünte­tése, mindez gyógyszeres terá­piával tizennégy nap alatt köny­­nyen leküzdhető. Bizonyos tüne­tek - pl. ízületi fájdalmak, emésztési zavarok, a nemi élet zavarai stb. - kezelése az absztinens életmód mellett is hosszabb ideig tart. Épp ezért nem elég a gyógykezelést meg­kezdeni, a kezelés után is teljes absztinens életmódot kell foly­tatni. A rendelőintézetek éppen ezért hosszú időn át figyelem­mel kísérik az ott kezelt betegek állapotát, szükség esetén az al­koholfogyasztás abbahagyása után tíz-tizenöt évig is. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy az orvosok által gyógyít­hatatlannak ítélt páciensek ará­nya csak elenyészően csekély a gyógyítható alkoholistákéhoz ké­pest. Rendelőintézetünkben arra törekszünk, hogy nagyobb le­gyen a gyógyult és minél kisebb a kigyógyítatlan páciensek szá­ma. Dr. Helena Lovásiková pszichiáter A FIGYELMEZTETŐ PENÉSZ A hosszabb időn át tárait élel­miszer megpenészedik és ezért mór nem szabad elfogyasztani. A penészedés okozói a penész­­gombák. Méreganyagot termel­nek, amely kivált a kenyérben - messze a megpenészedett részen túl is megtalálható. A penész­gombák nagyon hasznosak is: gondoskodnak a természet kör­forgásáról, a szerves anyagokat viszonylag gyorsan elbontják. So­kuk e tevékenysége közben afla­­toxint termel, amely súlyos máj­károsodást okozhat és májrák­hoz vezethet. A aflatoxint nem látni a megpenészedett élelmi­szerben, íztelen és hőáttó. A karlsruhei kutatóintézet veze­tője nemrégiben kijelentette: a penészképződést mindenképpen figyelmeztetésnek kell tekinteni, még akkor is, ha bizonyos pe­­nészgombók nem termelnek af­latoxint. A megpenészedett ke­nyeret nem szabad elfogyaszta­ni. A penészes őszibarackot is célszerű eldobni, mert a nagy víztartalom következtében a mé­reg az egész gyümölcsöt átjár­ja. A zöldség esetében elegen­dő a megpenészedett részeket körültekintően eltávolítani. ŐSEMBER MÓDJÁRA ÉLŐ MAJMOK A szenegáli Niokolo-Koba nem­zeti parkban különös csimpánz­faj él: tagjai szerszámokat hasz­nálnak és húst esznek, mint az ősemberek. Az amerikoi Stirling Egyetem kutatói immár évek óta figyelik-kutatják ezeket a külön­leges majmokat. Jóllehet más Csimpónzfajok is hosználnak szerszámokat, de korántsem olyan intenzitással és sokoldalú­sággal, mint a szenegáli csim­pánzok. Ezek a szerszámokat éppúgy használják vadászatra, mint gyűjtögetésre (rovarok vagy méz megszerzésére). Táplálkozá­sukban jelentős helyet foglal el a hús. A kutatók szerint ezek a majmok a sztyeppvidéken él­nek — más majomfajok rendesen az őserdőben —, s ezért fenn­maradásuk érdekében messze­menően alkalmazkodtak a lehe­tőségekhez, viszonyokhoz — fon­tos felismerés ez saját elődeink­kel kapcsolatban is. A megfigyelt magatartás új felvilágosításokat adhat az ember fejlődéséről, evolúciójáról is. KVAZÁR-VALLOMÁS A FÖLDSEBRÖL A kvazár-rádiójelek érkezési ide­jének pontos regisztrálásával amerikai kutatók megállapítot­ták, hogy Kalifornia egy része több mint 20 centiméternyivel el­mozdult az utóbbi nyolc hónap­ban. A pasadenai és a tőle 193 kilométernyire levő goldsto­­nei űrkutató állomáson nagy pontossággal észlelik a kvazá­rak rádiójeleit, és az észlelési adatok összehasonlításával kimu­tathatják a két állomás közötti távolság bármely megváltozását. Az 1974-1978 közötti földfelszíni mérések Dél-Kalifornia egységes dél-északi irányú összehúzódá­sára vallottak, 1978-ban azon­ban a jelenség hirtelen tágulás­ba fordult át. Azóta a mérések egyértelműen azt bizonyítják, hogy a 161 kilométer hosszúságú Szent András törésvonalon egyre nagyobb feszültség halmozódik fel. A szakértők szerint: ha a folyamat tovább folytatódik, a Szent András törésvonal térsé­gében nagy földrengés követke­zik be — méghozzá már a nem túlságosan távoli jövőben. AZ ÉRELMESZESEDÉS VISSZAFORDÍTÁSA A zsíros lerakódások felépülésé­nek visszafordítása az erekben olkalmas étrenddel, gyógyszerek­kel és sebészeti beavatkozással rövidesen klinikai gyakorlattá válik a szívinfarktus megelőzésé­re. Kísérleti állatokon több éven ót végzett megfigyelések bizo­nyítják. hogy az artériákat elzá­­ró-szűkítő lerakódások kisebbé válnak, ha hosszú időn ót ki­csiny a vér koleszterintartalma - jelentette ki a minap egy ore­goni kutatóintézet igazgatója. A chicagói orvosi egyetem mun­katársai is azt tapasztalták, hogy a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerekkel, kevés zsiradékot tartalmazó étrenddel elősegíthe­tik az érfal-lerakódások vissza­fejlődését. Hogy az effajta ke­zelés segíthet-e az érelmeszese­désben szenvedő betegeken, az még kérdéses. Minneapolisi se­bészek sebészi beavatkozással próbálják csökkenteni az epesa­vak újrafeiszívódásót az emész­tőrendszerben és ily módon csök­kenteni a vér koleszterin-szintjét. Azt tapasztalták, hogy az így kezelt veszélyeztetett betegek több mint a felében csökkent a lerakódások képződése, sőt, bi­zonyos érelvóltozósok vissza is fejlődtek. 18

Next

/
Thumbnails
Contents