A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
Megkezdődött a lengyel fiatalság társadalmi összefogásával épülő új lengyel vitorlás iskolahajó, a „Dar Mlodziežy" tervezése. Az iskolahajó tervei a gdanski Lenin Hajógyár tervezőirachiO' íme, néhány ismerős arc és név a világ legrosszabbul öltözött hölgyei közül: Liz Taylor (A), Doly Parton énekesnő (B), Margaréta, a brit királynő testvére (C), és Christine Onassis (D). Egy stabil és egy forgó korong: mindössze erre a két darabra és egy kis akaraterőre van szüksége annak, aki ad valamit a vonalaira. A hongkongi korongon önerőből kell forogni, s aki rendszeresen járja a korong-twistet, karcsú lesz, mint a nádszál - legalábbis a RE vállalat hirdetése szerint. ZS. NAGY LAJOS: CERUZASOROK Infúzió A zöldszemű orvosnő (elmeszakértő), aki valamilyen rejtélyes okból lelkiállapotom és szívműködésem iránt is módfelett érdeklődik, miután megmérte a vérnyomásomat s a pulzusomat is kitapogatta, közölte velem, hogy sokáig fogok élni, mert a szivem olyan lustán ver, mint valami élsportolónak; most tehát szaván fogom a kedves pszichiáternőt, igyekszem hoszszabb távra berendezkedni ebben az életben, több ötéves tervet is készítek a magam számára, s amennyiben mégis korábban meghalnék a kelleténél, arra kérem kedves olvasóimat, nagyon tapintatosan közöljék ezt orvosnőmmel, mert nem szeretnék neki lelki megrázkódtatást okozni. Nem lenne szép, ha csalódást okoznék neki. aki már gyógyszerek garmadáját és gyógyeljárások seregét próbálta ki rajtam - feltehetően jó eredménnyel, hiszen még élek —, s most is naponta infúzióra járok hozzá. .Fehér kórházi ágyon fekszem s egy literes üvegből mézszínű folyadék szivárog o karomba s azon át valószínűleg egyenesen a lelkembe; ezt abból gondolom, hogy szinte érzem lelkiállapotom javulását. Azt a fekete, letargikus hangulatot, amellyel ideérkeztem kellemes, orgonalila közérzet váltotta fel, s ha nem tartanék attól, hogy a körülöttem buzgólkodó kecses ápolónővér bolondnak néz, talán dalra is fakadnék. Holott nem is szeretem ezt a vízszintes állapotot és azt sem, hogy mint valami ritka lepkét tűre szúrnak, mozdulatlanságra kárhoztatnak, gyöngéd, de nagyon határozott női leleménnyel a gyógyítási folyamathoz rögzítenek (magyarán: esőbehúztak!). Mondom, ennek ellenére, dalolni való kedvem van, madarat lehetne velem fogatni, ami - tekintettel arra, STANISLAW JERZY LÉC FÉSÜLETLEN Nem egy holdkórosnak még a holdra sincs szüksége. Lelki szemeddel ne nézz a kulcslyukon keresztül. Szótól szóig halad az ember egész életében. Az ember sajnos gyakran az előtt áll csak, amit már maga mögött hagyott. Idegen ajtókra tapasztalja fülét? Nem tehet mást. A saját lelkiismeretének hangjára süket. Időnként bűnténynek számít a sóját alibi is. Csak az álarcát kell az embernek magára öltenie ahhoz, hogy ne érezze, ha arcul ütik őt. hogy mozdulnom sem szabad - elég kelekótya ötlet, csakhogy épp az ilyen kelekótya ötletek jelzik, hogy a vitamindús nedvek egyenesen a lelkivilágomat járják át, futbalozni vagy bedmingtonozni szeretnék, vagy valami pajzán verset írnék, ha nem épp a jobbkaromba szúrták volna az infúziós tűt; nézem mosolyogva az uborkásüvegre emlékeztető kis tartályt a fejem fölött, amely még mindig, két óra eltelte után is, félig van a tokaji aszúra hasonlító tápoldattal, mondom is a kizárólag rám félügyelő, szöszke nővérnek, hogy azóta már legalább százszor kiihattam volna ezt a folyadékot, ami a színéből ítélve édes lehet, mint a méz vagy éppen olyan, mint az aszú, azt válaszolja, hogy nem tetszik neki atavisztikus alkoholista hajlamaim éledése, jobban teszem, ha nem nézegetem anynyit ezt a folyadékot. Mit nézegessek akkor, érdeklődöm kíváncsian, attól tartok, ha őt fogom nézegetni, akkor ide nem illő, pajzán gondolataim támadnak, verőfényesre tisztult lelkivilágom újra összekúszólódik, főnöke, a zöldszemű pszichiáternő megharagszik rám, felülvizsgálja hosszú életkoromra vonatkozó nézeteit, szigorúbb gyógyítási eljárásokat kezdeményez, mindenféle testi-lelki tortúrát, amik egész könnyen megrövidíthetik a fegyelmezetlen és szófogadatlan betegek életét... ezt akarja? Dehogyis akarja, feleli a kedvesnővér, sőt, ő meg is gyorsítaná a topóidat szivárgását, de attól tart. ha túlgyorsan belémfolyik ez az adag, berúgok tőle, szédelegni fogok az utcán, oz autók aló esek, amit ő nem venne a szívére. Behúnyt szemmel hallgatom őt, arra gondolok, hogy érdemes lesz hosszú ideig élni, ha ilyen gondos lelkek ügyelnek a sorsomra, nem is nézegetem őt tovább, ne gyorsítsam meg fölöslegesen a szívverésem. . .! GONDOLATOK Gondold csak meg, zálog is lehetsz egy ismeretlen sorsjátékban I Tudod a jelszót, hogy beléphess önmagadba? Ugyan mihez kezdjen a humorista, ha az álmai tevepúpok? Regionális író leszek! Nem lépek ki a földgolyónk határain túlra. Légy altruista! Becsüld meg mások egoizmusát. Ó, ha valamelyik Isten azt mondaná: „Higgyetek nekem!'', s nem pedig ezt: „Higgyetek bennem I" Tóth Lósitó lordításo 9
