A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

A HALÁSZMESTER- A nóta azt mondja szegény a halászlegény, de abban az időben meg lehetett élni a mesterségemből. Khín Lajosnál tanultam a szakmát Doborgazon.

Pongrácz István halászmester életének nagyobbik részét vizen, a fennmaradót víz mellett töltötte. Halász volt, az államosítást követően pedig a szövetkezet alapítója és későbbi elnöke. Sok-sok jégzajlást, sok-sok áradást megélt. Most nyugdíjas, a vízhez nemcsak lakhelye s nem csak a verandáján száradó nagyháló,- amely a helyi sporthorgász szövetség tulajdona - köti, de munkahelye is: éjjeliőr a vízierőmű építkezésén.- Bárki volt is az a mérnök, aki kitalálta, jó elgondolás volt előbb megépíteni a levezető csatornát s csak utána fogni a nagyobb munkához.

Vízmelléki ember szájából reális a megállapítás. Ha valaki, ő tudja milyen nagy úr a Duna, s azt is, hogy lehet mégis legyőzni.- Hatvanötben, a nagy árvíz idején, éppen szolgálati útról értem haza, amikor kritikussá vált a helyzet. Már jött föl a víz a töltés innenső oldalán. Hamar egy lovat a Dunába! — szóltam — az majd megbotlik ott, ahol a víz utat talált. El is tömtük a rést hiba nélkül.

Gyakran nyílik az ajtó, be-bekukkant egy suhanc legényke, kéri a ladikot István bácsitól.- Vigyétek, de vigyázzatok s este hatra itt legyetek - szól az intelem. — Ezekhez is már ki kéne menni s betanítani őket. Kénytelenek ide járni a kulcsért, öt percre sem lehet őrizetlenül hagyni a ladikot. Ma már annyi mindenféle ember jár erre, rögtön elkötnék. Bezzeg azelőtt, tisztelték a halászt, nem nyúltak a szerszámaihoz.- István bácsi mikor főzte az első halászlét?- Mint halászlegény huszonnyolcban, kint az erdőn. A szükséges holmi mindig a táskában volt. Vizet a Dunából mertünk szapollal. Ugyancsak szapolból ettünk. Ez fából faragott tányérhoz hasonló edény,

RÓBERT

szakács receptjei

Csallóközi sertéshús bundában

Hozzávalók: 80 dkg sertéscomb, 2 db tojás, 1 db burgonya, 5 dkg kemény sajt, 1 del tejfel, 8 dkg simaliszt, só, bors, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál olaj vagy zsír.

Készítése: A sertéscombot megmossuk, megsózzuk, borsozzuk, fokhagymával megtűzdeljük, a tepsi aljára fóliát teszünk, rátesszük a húst, olajjal vagy zsírral megöntözzük, kevés vízzel felöntjük és kb. másfél órát sütjük. A megtisztított burgonyát és a sajtot lereszeljük, hozzákeverjük a tojást, a tejfelt, lisztet és sűrű tésztát csinálunk. A húst kivesszük, a tepsi aljára kevés tésztát öntünk, visszatesszük a húst és a maradék tésztát ráöntjük, majd még a tésztával együtt szép pirosra sütjük. Salátával, vagy sós vízben főtt burgonyával, ecetes gombával tálaljuk.

de szapolnak mondtuk azt a merítőt is, amivel a ladikból kihánytuk a vizet.

— Mondja el hogy készül a csölösztői halászlé?- — Nagyobb fajta, kemény húsú halak kellenek, mint a csuka, süllő, ponty, márna s többféle, úgy jó az íze. Tisztítás után besózzuk, a kisebbek egészben, a nagyobbak szeletben kerülnek a kondérba. A hagymát zsíron megdinszteljük, egy kis pirospaprikát s igenigen kevés borsot adunk hozzá. Föleresztjük vízzel, azt már tudni kell, hogy mennyi halhoz mennyi vizet tegyünk. Jól el kell buknia. Egy-két krumplit is teszünk bele, az íze végett. A csípős paprikát csak a legvégén adjuk hozzá, s nem túl sokat. Van aki tejföllel szereti, annak teszünk a tányérjába. Az erdőn másképp készítettük. Ott a vízbe föltettük főni a halat, amikor felforrt, beletettük a zsírt és a pirospaprikát. Lassú tűznél főztük, hogy szét ne essen. Halpaprikást is szoktunk főzni. Hasonlóan készül, mint a halászlé, csak több hagymával és kevesebb vízzel. A krumpli pedig kimarad. A hagymát meg kell pirítani.

— Milyen halételeket készítettek még?

— A nyársonsült hal volt a sláger, s még ma is az, de már kevesen tudják a készítés módját. Valamikor sok szabadtéri mulatságot rendeztek a környéken. Az ilyesmi halászlé és nyárson sült hal nélkül mit sem ér. Hatalmas, fárasztó munka volt. 8-10 ezer darabot is eladtunk egy-egy alkalommal. A nyársnak való fát egykét hónappal előbb kiválasztottuk, mert a friss fa nyelét nem lehet megfogni, feltüzesedik a leve, égeti az ember markát. A gyűrűfát és a cigiét kerestük az erdőben. A lényeg, hogy ne legyen csomós. Azt a végét, amelyre a halat tűzzük, laposra faragtuk. Nem szabad gömbölyűre, mert elfordulna, amikor melegszik a hal. A másik végét kihegyezzük, azt szúrjuk a földbe. A halat előzőleg besóztuk, nyársratűzés előtt pedig meghintettük pirospaprikával és egy kevés borssal. Akkor tartjuk a tűz fölé, amikor már csak parázs van. Sütni csuka, ponty, süllő nem való. Kilónál nagyobb hal sem jó. Mert ez tulajdonképpen nem sül, hanem átszárad. Az a jó hal, amelyről négy-öt megy egy kilóra. Legjobb a fehérhal: a keszeg, a tomol, a jász. Ma már röstellnek vele bajlódni, pedig sokan úgy vélik, ez az igazi. Olajban otthon is meg lehet sütni, ahhoz nem kell nagy tudomány.

— Milyen szerszámmal dolgozott?

— Bárki megnézheti a halászszerszámokat itt Somorján, a Honismereti Házbon.

FISTER MAGDA

Gyökeres György felvételei

CSAK EGY PERCRE...

Beszélgetés TAKATS EMÖDDEL, a MATESZ igazgatójával- A Magyar Területi Színház több mint negyed évszázada járja a Csallóköz kisebb-nagyobb talvóit. Véleményed szerint mit adott ez az időszak a társulatnak, illetve a közönségnek?- Talán akkor mondok igazat, ha azt válaszolom, hogy a fejlődés lehetőségét. Sőt, az indulásét is, hiszen részben e vidék lakosságából alakult együttesünk. E tájnak korábban sohasem volt igazi színháza, így Csallóköz népének is meg kellett tanulnia érteni a színházat s igényelni Thália művészetét. De gazdaságilag is sokat adtunk egymásnak, hiszen tájoló társulatunknak játékhely kellett. Ez az igény nagyban hozzájárult a kultúrházak hálózatának kiépítéséhez, mi pedig a vidég szórakoztatását és a jó társadalmi hangulat kialakítását segítettük elő. Azt, hogy az emberek jobb kedvvel, művészi élményekkel gazdagodva lássák el napi feladataikat. Ha figyelmesen végigkísérnénk színházunk eddigi bemutatóit, akkor színpadi figuráink közül valóban sokban a csallóközi embertípus megelevenedésének vonásait fedezhetnénk fel.

— Melyek azok a darabok, amelyek a múló évek során a legjobban tetszettek a publikumnak, illetve hol vannak a legjobb játékhelyek?

— Hogy mi tetszett? Ami jó szórakozást nyújtott a közönségnek, vagy azok a darabok, amelyek a társadalom aktuális problémáiról szóltak. De nyomon követhető a fejlődés íve is, hiszen a kezdeti romantizmus, A csikós, az Aranyember korszaka után jöttek a zenés színművek, később pedig az egyre igényesebb darabok. És hogy milyen fogadtatásban részesülnek előadásaink? A közönség bizony már eléggé hozzászokott a színházhoz, vendégjátékaink nem számítanak szenzációnak egy-egy falu életében. A kezdeti időszakban rengeteg helyre hívták a MATESZ-t, ma viszont sok községbe szinte be kell könyörögnünk magunkat! Ügy tűnik, hogy az egyre emelkedő életszínvonal következtében sokhelyütt és sokan elfelejtik: a kulturáltsághoz nemcsak a perzsaszőnyeg, a TV, az autó, a külföldi nyaralás, de a színház is hozzátartozik. Elgondolkodtató jelenség, hogy az új kultúrházak olykor pangónak az ürességtől . . . Persze, azért ezen a tájon is vannak jó játékhelyeink. Elég csak Nagymegyer, Lég, Csenke, Nyárasd, Gúta, Felső- és Dióspatony példáját említenem.- Milyennek mondható a MATESZ és Komárom kapcsolata, illetve most, a nyári szünet előtt mi újság a színházban?

— A színház székhelyének, otthonának érzi Komáromot és a jövőben még inkább elmélyülnek majd kölcsönös kapcsolataink. Társulatunk tevékenyen bekapcsolódik a város és a környékének kulturális életébe; viszont a város is nagy mértékben segíti a mi munkánkat. Az utóbbi hetek más szempontból is mozgalmasan teltek színházunkban: színházunk Fučík utcai székháza a lebontás sorsára jutott, úgyhogy átmenetileg új otthonokat kaptunk. Munkakörülményeink jelenleg nem ideálisak, de már épül új otthonunk! Ha elkészül, akkor végre majd igazi s méltányos otthont kap a Magyar Területi Színház igazgatósága és komáromi társulata.

(mik-); Fotó: Gyökeres

21